Stadionsovinizmus
Látjuk, éljük, a magyar kormány újabb és újabb tereit nyitja meg a külhoni közösségek támogatásának. Templomaink, iskoláink, óvodáink épülnek és újulnak budapesti akaratból, s a támogatási listára már felkerült a sport, pontosabban a futball is. A foci, ami közösséget kovácsol, megtestesíti az együvé tartozást, s az összetartás olyan esszenciáját teremti meg, amelyre csak kevés közösségi élmény képes.
Valószínűleg ezt is mérlegelte a magyar kormány, amikor úgy döntött, a Felvidéken Dunaszerdahely, Komárom és Rimaszombat kap jelentős támogatást futballakadémiára és az ezzel összefüggő fejlesztésekre. Az első két városban, köszönik, ezerrel élnek a lehetőséggel, Gömörben azonban – szlovák részen – nem felhőtlen az öröm, nacionalista indulatok is felszínre törtek.
Az elmúlt héten ismét a rimaszombati képviselő‑testület elé került az 1,5 milliárd Ft‑os, vagyis 4,6 millió eurós beruházás, ám a diósgyőri DVTK‑val való együttműködésről szóló szerződéstervezetről a végső szavazás ezúttal is elmaradt. Előkerültek viszont a régi sérelmek, beidegződések, többségiék kisebbségi komplexusai. Történelmi flúgos futam Apponyi Albertestül, Grünwald Bélástul, az agresszor Magyarországról, amely a 20. században „négyszer‑ötször is megtámadott minket”(?) Veszélyben az önálló államiság, sérül Szlovákia függetlensége, a futballakadémia szög Szlovákia koporsójába, az asszimiláció felerősödik – sorjáztak az érvek, ami bele is férne, ha mindezt Jano hörögné a sarki búfelejtőben. Csakhogy aki szerint a futballakadémia létrehozása oktatásügyi kérdés, mert az elősegíti majd a szlovák gyerekek elmagyarosítását, nem kisebb potentát, mint a Smer első embere a járásban. Értelmezhetetlen és felfoghatatlan érvelés egy 21. századi beruházás kapcsán. Ján Slota borgőzös, pisiszagú korszakát idézik az ilyen mondatok, pedig valószínűleg már a legtöbben azt hittük, ennél beljebb vagyunk. Gondoltuk, hogy a prosztó sovinizmusnak ugyan megvan a tere, de az már nem érhet fel erre a szintre. És felér!
Különösen pikáns ez a történet akkor, amikor a szlovák–magyar megbékélés szinte már kormányprogrammá nőtte ki magát, mert hiszen Fico és Pellegrini arccal a magyar határ felé folyamatosan erről beszél (még ha háttal Budapestnek már más a hangolása a retorikának).
Vagyis a lenti struktúrákban ennyire nem jelent semmit a kormányzati érdekelvű racionálpolitika mint üzenet. És ennyire nem jelent semmit az sem, hogy a kormányban ott ül a „spolupráca” ideológiájába bugyolált vegyespárt is, amelynek a profitérdekeken túl éppen az ilyen zsigeri berögződések lebontása lehetett volna a küldetése.
A munkát, pénzt, lehetőséget teremtő fociakadémia jövője tehát Gömörben egyelőre még bizonytalan. Csakhogy luxus halogatásra játszani ott, ahol a nagyberuházók száma a nullához közelít, és a kormányzati kreativitás is legföljebb egy börtönépítésig terjed. Feltételek és álindokok akadályoztatják a szerződés véglegesítését. A rimaszombatiak egyik feltétele az is, hogy az akadémia nyelve szlovák legyen. Én azért a borsodiak helyében nagyon elolvasnám az apró betűs részt is, nehogy kiderüljön, Hazucha képviselő megnyugtatására, s a szlovák államiság védelmében büntetik majd a „sa”, „si” hibás használatát.
Hajrá, józan ész! Hajrá, Gömör!
