Samu István: De jó Magyarnak lenni!
Sajnos, azt is el kell fogadnunk, hogy a sikerre várás következménye, hogy a mi korosztályunknál tört meg nagyon az identitástudat először. Természetesen, ennél összetettebb az említett folyamat. De állítom, hogy a magyar labdarúgás 30 évnyi sikertelensége erre rásegített.
Mi, felvidékiek ezer szállal "kötődtünk" Magyarországhoz - ez a helyzet. A hétköznapi felvidéki ember ezt nem is mindig tudatosítja. Csak a sikernél kezdi érezni. Gondoljunk Puskásék sikereire, mekkora tartást adtak nemcsak a magyarországi testvéreinknek, hanem nagyszüleinknek is a kitelepítések utáni korszakban. De visszatérve az én generációmhoz. Nem egy példa van, hogy a kilencvenes évek elején az alapiskolában mi még az osztálytársaimmal azon vitatkoztunk (ellentétben a mai fiatalokkal, akiknél a Barcelona és Reál a téma), hogy a Honvéd, a Fradi, vagy az Újpest-e a jobb, sőt, hogy a magyar válogatottnak kell-e csak szurkolni, vagy pedig csak (vagy lehet) a csehszlováknak is... Azokkal az osztálytársaimmal vitáztam, akiknek ma szlovák iskolába járnak a gyermekeik, és biztosan nem lesznek honvédosok, vagy fradisták. :-( Talán "nagyon jó esetben" DAC drukkerek. (Bár csak!!!...)
Éppen ezért fontos, és talán nem is gondolják a fiúk, a MAGYAR CSAPAT, hogy mekkora energiákat mozdítanak meg most minden egyes ütközésükkel, küzdelmükkel, góljaikkal Kárpát-medence-szerte!!!
De jó Magyarnak lenni!
Samu István