2025. július 7., 10:53

Remény! Demokráciamessiás érkezik Írországból

Azért vannak igazi barátaink a világban. Most, hogy Magyarországon már megint a gaz népakarat fogságába került a demokrácia, és a nemzetérdek zsarnoki módon kiszorítja az „európai szolidaritást”, egy Cynthia Ní Mhurchú nevű ír EP-képviselő jelentkezett önzetlenül felszabadításunkra.

Illusztrációs felvétel

Fotó: Pexels

Mindez történt egy televíziós vita során, amelyben az újságíróból lett ír politikus az MCC Brüsszel vezetőjét, Frank Füredit próbálta meggyőzni a magyar demokrácia haláláról. Eközben sajnos, az is világos lett, hogy az említett hölgy azoknak az embereknek a lexikális példája, akiknél a józan ész helyén tátongó szinte galaktikus méretű űr egyenes arányban áll hasonló méretű önbizalmukkal. Ennek megfelelően alig hagyta megszólalni vitapartnerét, annak ellenére, hogy a valóságban a köztük tátongó értelmi szintkülönbség kétségtelenül már földrajzi térképeken is kimutatható lehetett volna.

Cynthiánk szerint tehát Orbán teljesen meleggyűlölő, és abszolúte elítélendő, ahogy évek óta megsérti a homoszexuálisok jogait. Erre Füredi professzor finoman rámutatott arra a tényre, hogy a Pride Budapesten résztvevő, nagyrészben külföldi aktivista nem azért jött Magyarországra, hogy a melegek jogaiért harcoljon, hanem mert kormányváltást akarnak kiprovokálni.

Ezzel az észrevétellel nem is nagyon kéne vitatkozni, ezt a szándékát maga a fjordok géniusza, Greta Thunberg is elismerte röpke budapesti látogatása során. Másszóval a Pride szervezői a valóságban csak visszaéltek a szexuális kisebbségek jogainak ügyével, ezt fedősztorinak használva ki egy magyarországi kormány(le)váltás céljára.

Nem kellett sokat várni tehát, hogy az ír zsákból is kibújjon a szög. A Fianna Fail párt liberális politikusa maga tette hozzá, hogy ők is valójában a demokratikus jogok „előmozdításával” foglalkoznak. Mikor vitapartnere emlékeztette arra, hogy ez nem jogosítja fel őt arra, hogy Írországból leváltsák Magyarország kormányát, mivel a magyar egy szuverén nemzet, az ír politikus úgy válaszolt: „mint egy másik (EU) tag, jogom van nektek feltenni a kérdést, hogy hogyan álltok ki azokért a feltételekért, amiket aláírtatok?”

Ezen a ponton teljesen azonosulok az ír hölggyel. Így akkor én, mint magyar, európai, szintén megkérdezném tőle, hogy kormánya hogyan áll ki azokért a feltételekért, amelyeket ők írtak alá az EU csatlakozáskor? Mert ha már tényleg leszűkítjük egy nemzet demokratikus érettségét arra a pontra, hogy hogyan viszonyul az LGBTQ aktivisták meneteihez, akkor igen aggasztónak találom az ír demokrácia helyzetét.

Míg nálunk százezres tömeg menetelt végig a fővároson minden incidens nélkül, addig 2022-ben a dublini Pride-on három embernek törték be a fejét a helyiek így kifejezve nemtetszésüket. Persze ez is mutatja mekkora űrt hagyott maga után ír jótevőnk saját hazájában, amíg Ő Magyarország demokráciájáért küzd.

Viszont küldött nekünk erősítésként az ír kormány egy olyan nagykövetet is Budapestre, aki másról nem igen ismert, minthogy állandóan fel-le húzogatja a szivárványos zászlót a nagykövetség épülete előtt, míg bánatára sajnos a kutya sem foglalkozik ezzel. Emellett nem sokan értik azt sem igazán, hogy ezt miért csinálja épp nálunk, míg az ír statisztikai hivatal jelentése szerint az országában a leszbikusok és homoszexuálisok 59 százaléka érzi úgy, hogy diszkriminálják. De meg kell mondjuk, kitartó.

A Garda Síochána jelentése szerint Írországba 2022-ben a gyűlölet bűncselekmények száma 30 százalékos növekedést mutatott, közel 90 támadás történt a melegek ellen. Köztük annak a két homoszexuális férfinak a gyilkossága Sligo városában, amiért egy Yusef Palani nevű őslakost találtak bűnösnek. 2023-ban minden negyedik LMBTQ személyt Írországban fizikai támadás ért, 72 százalékukat pedig szóban inzultálták. Azóta feltételezem, hogy megoldódott a helyzet, mivel frissebb adatokat már nem nagyon akar közölni sem a kormány, sem a sajtójuk.

Talán az elmúlt hónapokban kialakult, közel polgárháborús helyzet Írország-szerte sem annak írható le, hogy a radikális baloldali kormányuk bármiféle demokratikus vita nélkül muszlim migránsok tízezreit próbálja ráerőszakolni vidéki falvakra, kisvárosokra. Másszóval etnikai tisztogatást végeznek saját polgáraik kárára. Mert mint köztudott, máshol Európában ez a kísérlet igen jó sikerült, ezekből a kultúrákból származó egyének különös lelkesedéssel támogatják az LMBTQ értékeket. Persze a magyarokat hergelni szexuális kisebbségek jogaival viszonylag kisebb rizikóval jár, mint az „újírekkel”.

De fényes példaként szolgáljon előttünk annak az ír tanárnak, Enoch Burkenak a példája is, aki 400 napot ülhetett börtönben, és 40.000 eurót koboztak el tőle, amiért nem a transz-nemén szólította egyik diákját, hanem születési neme szerint.

Burke aljasan lelkiismereti konfliktusra hivatkozva magyarázta tettét, de mindannyian jól tudjuk, hogy erre az előre megfontolt gaztettre magyar példára kialakított fasisztoid nézetei késztették. Én is úgy gondolom, hogy mindannyian sokkal jobban járnánk, ha mi is elkezdenénk bebörtönözni a tanárainkat, keresztény közalkalmazottainkat, akik evidensen téves nézeteket vallanak az abortusz, eutanázia, vagy transzjogok terén. Ezt prioritásként kéne kitűzni.

Addig is, a legközelebbi Pride-ig, míg újra megérkeznek a külföldi felmentő seregek, és persze pénzek, melegítsen bennünket a tudat, hogy Cynthia Ní Mhurchú és társai önzetlenül küzdenek értünk Brüsszelben. Az meg, hogy a tudatlan magyar többség mit akar, ír-releváns.

Megosztás