Régi vírusok, új világrendek
Jó lenne végre nem a vírusról írni. Jó lenne diplomáciai csörtékről, észak-koreai rakétatesztekről, Trumpról, vagy urambocsá! akár Putyinról értekezni. Jó lenne, ha a teljes bizonyosság birtokában nem kéne leírnunk, többé már semmi sem lesz ugyanolyan. A szemünk előtt változik meg a világ, s bár azt mondhatnánk, csak rajtunk múlik, mi lesz belőle. De sajnos nem!
A világsajtó nagy részének két fontos célja volt a járvánnyal kapcsolatban, az egyik ráadásul a másikból következett. A félelemkeltést az internetes portálok kattintásszámra váltották. A lehető legrosszabb forgatókönyvek sulykolása a nap 24 órájában ugyanis nem objektív tájékoztatás, a horrorsztorik ad nauseam ismételgetése pedig nem közszolgálat.
A sajtónak óriási szerepe van abban, hogy egy kisebb pékség éves lisztmennyiségét tolják ki az emberek a bevásárlóközpontok fotocellás ajtóin (ez lenne az egyik véglet), vagy abban, hogy egymást érik a vadabbnál vadabb összeesküvés-elméletek a készülő, titkos mikrocsippel ellátott vakcináról, meg felrobbanó kínai víruslaborokról (ez meg a másik). Az, hogy mindezek után még hosszú publicisztikákban lamentálnak is a fentiek miatt, pedig már nettó pofátlanság.
Vannak aztán, egyre többen, akik a globalizáció halálát vizionálják. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója egy nemrég megjelent tanulmányában, kis túlzással, egyfajta nemzeti reneszánsz lehetőségét látja a vírus miatt megrendült Európai Unió romjain. Békés morális, politikai és gazdasági fordulatot vizionál, olyan fordulatokat, amelyekre, s ebben mindnyájan egyetérthetünk, kétségtelenül szükség lenne. Más kérdés, hogy valóban bekövetkezik, bekövetkezhet-e. A járvány hatására kialakult önkormányzati, kisközösségi kezdeményezések (maszkvarrás, önkéntes munkák stb.) bizakodásra adnak okot, erős alapjai lehetnek a várt morális fordulatnak. A baj csak az, hogy minden ilyen hírre jut legalább két másik, „koronavírus-bulit” tartó német egyetemistákról, meg karanténból megszökött, saját fertőzöttségüket elhallgató polgárokról.
Örök pesszimistaként sajnos sokkal valószínűbbnek tűnnek a világhírű szlovén filozófus, Slavoj Žižek által felvázolt forgatókönyvek. A szó klasszikus értelmében vett, velejéig baloldali filozófus ugyan az utóbbi időben a Russia Today virtuális hasábjaira szorult, gondolatai továbbra is figyelemre méltóak. A Žižek által jósolt morális fordulat jobban már nem is különbözhetne a Békés Mártonétól.
Ráadásul abban is különleges, hogy a szlovén gondolkodó nem a káoszból és a társadalmi felelősségvállalás teljes megszűnéséből táplálkozó barbarizmusban látja azt. Ő sokkal inkább attól tart, hogy „állami” barbarizmus uralkodhat el a következő években. E látszólag érthetetlen aggodalom rögtön más megvilágításba kerül, ha arra gondolunk, Olaszországban, köszönhetően egy teljesen elhibázott stratégiának, már napirenden van a 80 évnél idősebb fertőzöttek negligálása. A vérgőzös huszadik század már bizonyította a törvényerőre emelt szociáldarwinista tanok tarthatatlanságát, jó lenne, ha nem követnénk el újra ugyanazt a hibát.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/12. számában)
