Recsegve-ropogva, de halad tovább a kormányszekér
Pedig Bugár Béla pártja már több ízben is lehetett volna ennek a kátyúkat kerülgető szekérnek a tengelytörője, kerékkötője. De miért is lett volna? Sokkal jobb ott fenn a szekéren tetején a meleg szalmában a vályúhoz döcögni, mint mögötte kullogni, ami a „jólakottság” tekintetében olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája.
Amilyen változékony az időjárás most télutón, tavaszelőn, olyan változékony Bugár is a szlovákiai belpolitika forgatagban. Az egyik pillanatban nagy mellénnyel megszólítja a választók ellenzéki táborát azt hangoztatva, hogy Ficóból nem lehet semmikép se alkotmánybíró, nem támogatják a jelölését. És kőkeményen hozzáteszi, hogy legyen a parlamentben nyilvános szavazás az alkotmánybírókról, mindenki lássa, ki az igazi demokrata e vidéken! Nem volt nehéz ezt beígérni, hiszen előre ismerhette a Smer képviselőinek hozzáállását, a parlament szavazás bojkottálási szándékáról is tudhatott.
Aztán jön a megszokott nagy bugári fordulat a színjátékban, saját magának ellentmondva megszólítja a kormányoldal szavazótáborát is, hiszen közeledik az államfőválasztás időpontja! „Meggyőződésünk, hogy álláspontunk nem lehet oka a kormány bukásának. Az rendkívül felelőtlen lenne minden szlovák állampolgárral szemben” – jelenti ki „felelősségteljesen” az országos tanácsülésüket követően. Az előző álláspont tehát megideologizálva feladva! Már egyáltalán nem ragaszkodnak a nyilvános szavazáshoz, lehet simán titkos is, ha ez az ára a kormány megmaradásának.
Ismerős ez a politikai manőver, volt már ehhez hasonló tavaly tavasszal is. Akkor a Most-Híd Országos Tanácsa úgy döntött szintén egy kormányválság idején, hogy amennyiben nem lesznek előrehozott parlamenti választások, akkor a vegyespárt szőröstül-bőröstül kilép a kormányból. Dehogy lépett ki, pedig semmit se hoztak előre, csak Ficót tolták kicsit hátrább. Bugár pedig igyekezett gyorsan megmagyarázni a bizonyítványát. Nem sok sikerrel.
„Ha megállapodunk, akkor teljesen mindegy, milyen lesz a szavazás, a lényeg, hogy megválasszuk az alkotmánybírókat” – kényszerült a magyarázkodásra újfent a vegyespárt elnöke.
De senki se csodálkozzon, hiszen a Most-Híd részéről az egész közös kormányzás megalkuvással indult. A 2014-es parlamenti választások előtt többször kijelentették Bugárék, hogy Ficóval együtt elképzelhetetlennek tartják a kormányzást, aztán mégis csak elképzelhetővé vált.
Ezért könnyen elképzelhető, hogy Szlovákia érdekében a titkos szavazáshoz hasonlóan hirtelen Fico is elfogadhatóvá válik a vegyespárt számára alkotmánybírónak. A következő parlamenti szavazásra az alkotmánybírókról ugyanis akkor kerül sor, amikor Kiska már nem lesz köztársasági elnök, tehát ő már ki se nevezheti őt, el se utasíthatja.
Viszont lehet az új államfő Šefčovič, aki viszont a Smer jelöltjeként miért ne nevezné ki? Vagy ha nem ő, akkor az államelnöki vákuumot kihasználva még mindig ott van Danko, akire parlamenti elnökként egy kis időre átszáll a kinevezési jogkör. Bugár pedig megint moshatja kezeit mondván, hogy ez Szlovákia érdeke: a kormánynak maradnia kell minden áron! Neki is...
Van az a jól ismert közmondás, hogy aki A-t mond, az mondjon B-ét is! Félreértheti ezt nagyon Bugár, mert az eredeti szólásban B erősíti A-nak a tartalmát, sőt az is benne van, hogy a korábbi tetteink következményeit akkor is vállalnunk kell, ha ez esetleg már kényelmetlen. Nála viszont B sokszor köszönő viszonyban sincs A-val!
