2021. november 24., 19:08

Ránk fér a mértékletesség karácsony előtt is

Black Friday, Black Friday! – harsogja a tévé már napok óta, bárhova is kapcsolom. „Idén a Karácsony nálunk a Black Friday akcióval kezdődik”. „Már tudja, mivel lepné meg a szeretteit? A Black Friday keretében nálunk online is olcsóbban vásárolhat!” – ugrálnak fel az idegesítő reklámablakok a számítógépemen kinyitott bármelyik oldalon, ha akarom, ha nem.

tulfogyasztas-napja.jpg
Fotó: pixabay.com

Na, kezdődik megint a Black Friday-őrület, gondolom magamban, és elgondolkodom. Persze, mindenki örül, ha ilyenkor, ünnepek előtt olcsóbban hozzájuthat a kiszemelt ajándékokhoz – bár az igazi az lenne, ha nem drága, sokszor felesleges holmival lepnénk meg szeretteinket, hanem valami saját készítésű ajándékkal kedveskednénk nekik, vagy egyszerűen csak örülnénk a tartalmas beszélgetésekkel együtt eltöltött ünnepeknek.

Végül is a karácsonynak erről kellene szólnia: a szeretetről meg az együttlétről, nem pedig a véget nem érő és embert próbáló vásárlásokról.

De vissza a mi „Fekete Péntekünkhöz” meg ahhoz a vásárlási őrülethez, ami ilyenkor megszállja az embereket, akik lázasan kutatják: mit hol mennyivel kevesebbért tudnak megvenni ilyenkor, akkor is ha nem feltétlenül van rá szükségük. Beindul ilyenkor a nagyüzem, rendelgetjük a régen kinézett konyhai eszközöket vagy elektronikai cikkeket, amelyeknek akár még lehet is némi hasznuk, de a néhány euróval olcsóbban megvásárolható sportcipőt, szoknyát, pulóvert, farmert is. A huszadikat. Ami aztán ott áll majd a már amúgy is zsúfolásig megtelt szekrényünkben.

Hiszen, gondoljunk csak bele, milyen sok felesleges ruhaneműnk van, amelyek közül életünk során talán egyiket sem használjuk el.

Úgy isten igazából nem hordjuk rongyosra, esetleg csak akkor, ha ócska minőségű anyagból készült fércmunkáról van szó. A legtöbbjüket csak megunjuk, aztán rövid úton megszabadulunk tőlük. Jobb esetben rászorulóknak adjuk, rosszabb esetben kidobjuk a szemétbe. És csodálkozunk, ha valaki szóváteszi. Különben is, minek beszél bele akárki is abba, hogy mit hordjunk, vagy mit nem, mennyit költsünk ilyen-olyan ruhákra…

A világ filozófiája teljesen megváltozott a ruházkodást illetően, már régen nem az a fontos, mire van szükségünk, hanem hogy mi a divat.

A divat meg, amit mások írnak elő nekünk, az bizony gyorsan változik. Mi meg alkalmazkodni akarunk hozzá. A rongyaink meg csak gyűlnek a szekrényben. Ha megkérdezném nőtársaim, kivel nem fordult még elő, hogy megvett egy trendi ruhadarabot, amit aztán soha egyetlenegyszer sem vett fel, csak használatlanul lógott a szekrényében, bizonyára, kevesen lennének, akik azt mondanák: vele ugyan ilyen még soha.

Pedig a környezetvédelem ez esetben is fontos szemünk előtt tartandó szempont kellene, hogy legyen. Az ENSZ adatai szerint ugyanis a divatipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 8-10 százalékáért felelős, ami nem elhanyagolható arány. De nagyon sok energiát is fogyaszt, 2018-as adatok szerint többet, mint a légi közlekedés és a hajózás együttvéve. És a divatipar rengeteg hulladékot is termel, de a ruhaneműk biológiailag nem bomlanak le, és tartalmaznak olyan anyagokat is, amelyek miatt nem fogadják el egyes hulladéklerakóban azokat, ezért aztán sok esetben olyan helyen landolnak a megunt vagy akár a használatlan ruhák tonnányi mennyiségben, ahol nem kellene.

Például a chilei Atacama-sivatagban. Ez a sivatag nemcsak arról híres, hogy az éghajlatváltozás következtében a föld mélyében szunnyadó virágmagvak felébredtek Csipkerózsika-álmukból itt, és szokatlan módon virágba borították a sivatagot.

Ebben a sivatagban köt ki becslések szerint majdnem negyvenezer tonna el nem adott ruha is minden évben, szomorú és egyben bizarr látványt nyújtva. Egy chilei kikötőbe kerülnek ugyanis a Bangladesban és Kínában gyártott el nem adott ruhák további értékesítésre, s ami nem kel el, az a sivatagban landol, mivel a hulladéklerakók a fent említett okok miatt nem veszik át.

Persze vannak már a világban különböző kezdeményezések is a hulladékruha hasznosítására, van, ahol szigetelőanyagot készítenek belőlük.

Magyarországon például rendszeresen szerveznek már különböző pályázatokat középiskolásoknak is a hulladékanyagok felhasználására. De a legjobb módja a környezetkímélésnek mégiscsak az lenne, ha csak annyi ruhaneműt vásárolnánk, amennyire feltétlenül szükségünk van, hogy ezzel is kíméljük az egyébként is több sebből vérző bolygónkat az unokáink érdekében.

Megosztás
Címkék