Korčok a Matovič-kormány, Káčer a Héger- kormányban vezette a külügyet. Egyikük sem volt a felvidéki magyar érdekek és a V4-ek napszámosa, sokkal inkább az ország iránti lojalitásunk számonkérői! Mintha az előző zavaros kormányzási szakaszban a magyarok iránt táplált ellenszenv lett volna a külügyminiszterség egyik feltétele.
Felvidéki magyarként csak azt nem értettük akkoriban, hogy miért van szüksége az országnak a közvetlen szomszédokkal megbékélni nem képes külügyi vezetőre, miért fontos a feszültség szítása? Tőlük tudtuk meg, hogy a történelmi Magyarország térképe sálon illetve a kormányfői dolgozószobában főbenjáró bűn és szlovák gyalázó. Amióta kiszálltak a nagypolitikából, Korčok és Káčer hangja is elcsitultnak tűnt, most viszont a régi hangnemben újra rendesen beindultak a újkori nemzetébresztők, egymást váltva, mint annak idején a külügyminiszteri bársonyszékben. Korčok szerint a magyar himnusz illusztrációja a pozsonyi várral felháborító, mivel az a szlovákoké. Kifogásolta ezt az a külügyminiszter, aki működése alatt tudni akart minden Magyarországról Felvidékre guruló garasról, minden magyarországi ingatlanvásárlásról, minden magyar támogatásból történő ingatlan fejlesztésről. Az M1 himnusza évek óta változatlan formában fut, a magyarországi helyszínek között a határon túl élő magyar közösségekre és a történelmi múltra emlékezve több kárpát-medencei helyszín (például a Romániában található Torockó, vagy a kárpátaljai Verecke) is feltűnik. Történelmi lecke kezdőknek, tessék utánanézni a pozsonyi vár és a magyar himnusz összefüggésének!
Káčer ennél is tovább megy. Ő sem adná a pozsonyi várat a magyaroknak, de közben Budapestet is kisajátítaná: „ Budapest a mi fővárosunk volt.” 300 évig a török megszállás idején szerinte Szlovákia volt Uhorsko létezésének magja. A szlovák történelem a Trianon előtti Magyar Királyságot Uhorskoként értelmezi és nem Magyar Királyságként. Az iskolákban is úgy tanítják, hogy ennek az Uhorskonak volt a része Szlovákia. Történelmi ferdítéssel lehetetlen a szlovák gyerekeket megbékélésre és együttélésre nevelni! De mit várjon az ember szlovák-magyar kapcsolatban egy olyan politikustól, aki szerint Orbán Viktor magyar kormányfő biztonsági kockázatot jelent a közép-európai államok számára.
A neoliberális világban a kóros megfelelési vágy és az EU-hoz való igazodá mindenek felett! Magyarországon a Momentum jelentette ki egyszer, hogy a felvidéki magyarok legyenek”büszke szlovákok”, és buzdították külhoni testvéreiket, hogy szlovák pártra szavazzanak. Nekik persze több se kellett, hullottak is a magyar szavazatok a szlovák pártokra, sőt az államfőválasztáson sok magyar nem vett tudomást Korčok külügyminiszteri előéletéről, és előszeretettel rászavazott, az EP választáson pedig a PS-re, melynek a színeiben indult Ódor Ľudovit. A liberális meggyőződés erősebbnek bizonyult a szlovákiai választásokon, mint a magyar gyökér! Bizonyítja ezt Ódor Lajos személye, akinek soha nem jelentett lelkiismereti problémát a Korčok nézetei melletti kiállás. Mindkét egykori külügyér kritikájának tárgya elsősorban Magyarország tevékenysége volt, ez pedig Brüsszelnek és Ódornak is megfelel, sőt az utóbbinak lételeme. De ennek leginkább a felvidéki magyar issza meg a levét, aki nem engedheti meg magának az ódori értelemben vett ideológiai megosztottságot. Ezért nem lenne szabad megengedni sem Szlovákiában, sem Magyarországon a kormányváltást, mert bármelyik is végzetes lenne a két ország kapcsolatára. Egy Ódor-Magyar Péter paktum gyurcsányi statisztálással pedig mindenről szólna, csak a felvidéki magyarságról nem.
