Progresszív hazafi
Még mielőtt a cím alapján esetleg valaki azt hinné, hogy ezen sorok írójának teljesen elment az esze, hogy öncélúan ilyen agyzsibbasztó oximorónnal eteti a tisztelt olvasót, szögezzük le: a címsor nem nélkülözi az iróniát, a szerző világlátása a konok pacifizmust, a történet pedig a valóságalapot. De utóbbit hogyan is?
Történt a napokban, hogy a Progresívne Slovensko (PS) „védelmi” kérdésekért felelős frontembere, a mozgalom alelnöke, bizonyos Tomáš Valášek önhergelt felháborodásának hangot adva, azt állítva támadta be Robert Kaliňák védelmi minisztert, hogy a tárcavezető nem arra költ „amire kellene.” Vagyis nem vásárol elég fegyvert. Valášek szerint ugyanis a tárca beruházásokkal maradt adósa a hadseregnek. Pontosabban talán inkább egyesek elvárásaival szemben maradt adós.
Ahhoz azonban, hogy mind Valášek gondolatmenetét, mind pedig a Kaliňák vezette tárca költéseit összefüggésbe helyezhessük, kicsit mélyebbre kell ásni azon bizonyos eb tetemét keresve. Szlovákiát NATO tagságának kezdete óta kötik azok a vállalások, hogy nemzeti összterméke (GDP) hány százalékát kellene védelmi kiadásokra költenie. Ez az összeg és az arány is növekvő tendenciát követ.
Legutóbb a „békeelnök” Donald Trump lengette be „szövetségeseinek”, hogy azt várná el, hogy minden tagország a GDP-je 5 százalékát költse erre a célra, ami a sorok között nagyjából annyit jelent, hogy lehetőleg ennyiért vásároljon fegyvereket amerikai fegyvergyártóktól.
Trump kinyilatkoztatására többféleképpen reagáltak a tagországok. Például Lengyelország vezetése, amely az utóbbi években a szokásosnál is hangosabb Oroszországellenes hangnemre váltott túl is teljesítette Trump elvárásait, ellenben például Spanyolországgal, amely kerek-perec elutasította a követelést. Az utójátékot pedig már ismerjük: Varsó Washington kedvence lett Európában, Madridot ellenben Trump ott bírálja, ahol lehet és valahogy mintha az utóbbi időszakban egyre inkább rájárna a rúd Pedro Sánchez kormányára, tüntetések, fokozódó irányított bevándorlás ésatöbbi. Na de hát magára vessen, aki volt olyan botor, hogy még Trump karibi kalózkodását, venezuelai elnök- és olajrablását, mi több közel-keleti „béketeremtését” is bírálni merészelte. Apropó gondolták volna, hogy Maduro elrablásával szinte szempillantás alatt leállt az állítólagosan nagy problémákat okozó venezuelai drogkereskedelem is? Hiába ez a Trump egy zseni.
Na de térjünk vissza saját berkeinkhez és a NATO pénztárcájának kitömésének igényéhez. Arra reagálva a legtöbben csak ígérgettek és közben valamit emeltek is a kiadásokon. Aztán akadtak olyanok is, akik valamennyivel emelték a kiadásokat, de azoknak legalább egy részét igyekeztek polgári célra is alkalmas beruházásokra fordítani.
A szlovák kormány is ezt az utat választotta, így aztán a keretbe beférhetett egy kórház, útfelújítás és minden más egyéb is. Amelyeknek katonai felhasználásáról ugyan lehet különböző véleményt formálni, azt azonban nehéz vitatni, hogy a lakosság túlnyomó része számára mindenképpen hasznosabbak, mint egy tank vagy egy vadászgép, amelyek igazából csak kétféle sorsra juthatnak, vagy némi gyakorlatozás mellett elavulnak és ócskavassá válnak egy raktárban, vagy szét lövik őket egy háborúban. Jobbnál jobb lehetőségek, ugye?
Na és ennek próbált legalább részben elébe menni a szlovák szaktárca és ez miatt kondította meg a vészharangokat a „haladó liberálisból” hirtelen és ideiglenesen a nemzet védelmét szívén viselő hazafivá vedlett Valášek, aki úgy mellesleg korábban Szlovákia állandó NATO képviseletében volt nagykövet, és akinek mostani pártja nagyjából annyira áll közel a valós liberalizmushoz, mint amennyire az AfD a szélsőjobboldalhoz. De hát kérem a politika színpadján minden igényt ki kell elégíteni, még ha látszólag is.
Apropó igénykielégítés, talán időnként a jónép igényeit sem ártana. És amikor szökőévenként egyszer ennek ideje is elérkezik, akkor sem kellene megvetően populistázni, csak azért, mert az aktuálisan köpködő gárda még ennyit sem tett, lásd a jelenlegi kormányzat által jóváhagyott utazási kedvezményeket. Inkább más igényeket elégített, akárcsak Valášek akinek neve hatéves parlamenti képviselői karrierje alatt leginkább négy témához kötődik, mégpedig ahhoz, hogy be akarta tiltani a Sputnik V oltóanyagot, majd törvényt akart a homoszexuálisok élettársi kapcsolatáról, legálissá tette volna a marihuánát a nemi erőszak megfogalmazását pedig hasonlóan változtatta volna meg, ahogy az jelenleg Svédországban érvényes és ahol ha valaki nem akar kockáztatni, akkor a házastársi együttlét előtt is papírt kér partnerétől a beleegyezésről.
Egyébként pedig a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a katonai megrendelések állítólagos elodázása terén a jelenlegi védelmi tárca is csak óvatos duhaj, amit az is mutat, hogy például a jövő évi állami költségvetésben egy tárca költségkerete sem nőtt olyan nagy mértékben, mint éppen a védelmi minisztériumé. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Kaliňákék nemrégiben rendeltek négy újabb F-16-os vadászbombázót Trumpéktól néhány száz millióért.
Ha pedig már az utazási kedvezményeket említettük, akkor mondjuk ki: egy ilyen repülőnek az áráért az ország egész lakossága egy egész éven át ingyen utazhatna. Tehát itt sem arról van szó, hogy a jelenlegi garnitúra nem teljesítené Trumpék visszautasíthatatlan ajánlatként működő elvárásait, csupán arról, hogy amíg Ficóék még ha jól megfontolt okból is de legalább valamit igyekeznek adni a választóiknak, addig a PS-es társaság még ezen a szinten sem a választói, hanem a megbízói elvárásait kezeli prioritásként.
