Pozsonyban a helyzet változatlan: Káčer, Korčok, Bugár és a többiek
A szlovák parlamentben általában akkor kezdenek elszabadulni a kedélyek és elszállingózni a kormánypárti képviselők a frakciójukból, akkor kezdik el fontolgatni a függetlenségüket, amikor az emberek vészjóslóan a terekre vonulnak kormányellenes tüntetésekre, az utca hangja pedig egyre jobban beszűrődik a tárgyalóterembe. Helyezkedéssel igyekeznek megmutatni, hogy nem mindennel értenek egyet, ami történik a politikai gyakorlatban, a balliberálisok ilyenkor nemzeti arcot öltenek, a nemzetiek pedig liberalizálódnak, hogy kelendőek legyenek a következő választások előtt. Matovič kormányzása idején még a kétharmados parlamenti többség sem tudott ennek ellenállni és összezárni, feloszlott, mint a buborék.
Mióta a magyar párt nem tagja a szlovák parlamentnek, mi, magyarok közömbösen követtük az ilyen jellegű történéseket, szinte mindegy volt, ki kormányoz, vagy éppen ki bukik el. Hogy Matovič vagy Heger vagy éppen Ódor, minket úgy Isten igazán nem érdekelt. Már annak is örülni tudtunk, ha valamelyik észrevette létezésünket… A nagy visszatérő, pálforduló Ficóra viszont már másképp tekintünk, mivel közel került Orbán nemzetpolitikájához, patriotizmusához, a szuverenitásról és békéről vallott elképzeléseihez. Egy a tábor… Persze az sem mellékes a Felvidéknek, hogy a szlovák-magyar kormányközi kapcsolatok a két kormányfő jóvoltából soha nem látott szintre kerültek napjainkban. Ezért figyelünk most kicsit jobban oda a felvidéki eseményekre, amelyek a brüsszeli kormányfőbuktató forgatókönyv alapján komoly lendületet vettek a szlovák balliberális oldalon ugyanúgy, mint Magyarországon.
A pozsonyi tüntetésen Rastislav Káčer korábbi szlovák külügyminiszter külföldi ügynöknek nevezte Robert Ficót, aki szerinte a saját hazája ellen cselekszik. Azzal vádolta a szlovák miniszterelnököt, hogy egy idegen hatalom szolgálatban álló ügynökként dolgozik. Azt is hozzátette, hogy „Orbán érdekei mentén egy nem szuverén, felvidéki provinciává tesz minket.” Ivan Korčok másik korábbi külügyminiszter sem maradt el kollégája mögött: „Egy ilyen kormányfő, mint Fico semmit se ér. Mindent megteszünk a parlamentben, a lakossági találkozókon, a médiában és mindenhol annak érdekében, hogy minél hamarabb lecseréljük a választásokon. Sikerülni fog, mert Szlovákia nem Robert Fico!” Brüsszeli és szlovákiai liberális álomkép…Ne feledjük soha a két egykori külügyminiszter magyarellenes kirohanásait!
A veterán politikus Bugár Bélát is megihlette az ellenzék által vélt kormányválság és az előrehozott választások szele, ezért vette a fáradságot és megnyilatkozott a napokban. Amíg Káčer és Korčok már igencsak tudja, hogy egy ilyen választáson kire szavazna, nyilván a Progresszív Szlovákiára, addig Bugár még csak nem is sejti. Valószínűleg neki is ehhez a liberális ellenzéki párthoz húz a szíve annak ellenére, hogy utoljára éppen azokkal kormányoztak Bugárék, akik tulajdonképpen most is hatalmon vannak.
– fogalmazott borúlátó és bajkeverő szándékkal a Magyar Szövetségből kiszorult politikus. Ha még egyáltalán hallgat rá valaki…
De miért nem? Elkoptatott frázisnak tűnik az a kijelentése, hogy olyan önálló magyar pártra van szükség, amelyik együtt tud működni a demokratikus szlovák pártokkal. A Most-Híd korában a Smer és a SNS még demokratikus volt, hiszen koalíciót alkottak Bugárékkal, most már nem annyira? A magyar párt esetében pedig az lehet a mérce, hogy milyen kapcsolatot tart fenn a jelenlegi nemzeti magyar kormánnyal? A közismert Orbán-fóbiához párosult most egy újkeletű Fico-fóbia is?
