Pirulhat a nyugdíj
Sokan vannak, akik felettébb unják a nyugdíj témát. Szerintük már túl sok szó esett a politikában erről a semmiféle hasznot nem hozó, hanem csak az államtól hatalmas összegeket elvonó jelenségről. Megáll az eszem, ha ilyen véleményt hallok!
Ma is találkoztam ilyesmivel, csak egy kicsit másképp. A pozsonyi Csalogány-völgyi temetőben jártam. Megdöbbentett a cserepes krizantémok ára, pedig már hozzászokhattam volna. Persze nem a vevő szabja az árat, neki csak választania kell: vagy viszi, vagy nem. De hogyne vinné, amikor éppen azért jött ki a temetőbe, hogy virágot tegyen elhunyt hozzátartozója sírjára. Mielőtt még kiválasztottam volna a megfelelő portékát, arra lettem figyelmes, hogy két idősebb hölgy szóvá tette az árusnak, hogy túlságosan drágán adja a krizantémot. Az pedig készen állt a válasszal:
- Nemsokára megkapják a tizennegyedik nyugdíjukat. Hát még mindig panaszkodnak?
Az egyik hölgy vette a lapot:
- Van róla fogalma, fiatalember, mennyit jelentett euróban a tizenharmadik, és mennyit a tizennegyedik nyugdíj?
- Én nem tudom, hogy magácskának mennyi a nyugdíja, csak azt, hogy megkapja az idén még kétszer az évi tizenkét nyugdíj mellé.
- Ember! Magának nincs tévéje, se rádiója, újságot se olvas?
- Az újság tele van vele, hogy az öregek plusz két nyugdíjban részesülnek ebben az évben. A rádióban is mondták, amikor idejövet az autóban hallgattam.
- Nem tudom, a maga szülei nyugdíjasok-e már, de bizonyára vannak nagyszülei – folytatta az idősödő asszony a vitát.
- Nekem az apai és anyai nagyszüleim is élnek még! – vágja rá az ifjú büszkén.
- Akkor hát őket kérdezze meg, mennyit kaptak tizenharmadik nyugdíj gyanánt, és mennyire számíthatnak novemberben! Aztán majd beszélhet.
De baj van a kommunikációval, ha az átlagember csak azt veszi ki a híranyagból, hogy a nyugdíjasok két plusz nyugdíjban részesülnek. Milyen jól el vannak látva! - mondhatják erre a nem kellőképpen odafigyelők. A tizenharmadik nyugdíjnak nevezett juttatás ugyanis csak egy kis aprót jelentett, a tizennegyedik annak is csak a 70 százalékát.
Nem kívánom most külön hangsúlyozni, hogy a jelenlegi áremelkedések miatt esetleg sok-sok nyugdíjas fog csaknem éhen halni vagy agyonázni-fázni, és ennek megelőzése érdekében igenis jár(na) nekik legalább további két teljes nyugdíj (ha nem három, vagy négy…).
Jó, elfogadom, hogy csak morzsákra telik az államnak, de kérdem én: ezeket a morzsákat miért nevezik tizenharmadik és tizennegyedik nyugdíjnak?
Felháborít, ha arra gondolok, hogy ezen „nagyvonalúság” (mármint két plusz nyugdíj) híre eljut külföldre, és akkor Szlovákia olyan fényben tűnik föl, mintha alaposan segítené az időseket. (El tudom képzelni, hogy európai parlamenti képviselőink már javában leadták a drótot.) Ebből azt a következtetést lehet (külföldön) levonni, hogy akkor más rászorultak is bőkezű segélyekben részesülnek. Ezzel szemben a valóság nemcsak kiábrándító, hanem egyenesen siralmas. A rendes nyugdíj meg pirulhat magában.
