Pénzügyi műveltség
Pár napja kezdődött csak a vakáció, ami sok szülőt stratégiai gondolkodásra ösztönöz, mivel senki sem tud két hónapra szabadságra menni. Ha „van kéznél” nagymama, nagypapa, az a legideálisabb, hiszen ők szinte bármikor „bevethetők” egy kis unokázásra. Ha ennek híján vagyunk, jó megoldásnak tűnhetnek a táborok, bár ezek elég szép summát kivesznek a zsebünkből. Nagyobbacska gyermekeink amúgy magukban is jól elvannak – a mobiltelefonjuk és néhány euró társaságában.
A pénz ma már sajna nemcsak a felnőtt élet része, de a gyermekek számára is olyan természetes., mint a levegő. A mostani középgeneráció, a mai gyerkőcökhöz képest, szinte még a kőkorszakban élt, hiszen mit tudtunk mi arról, mi, mennyibe kerül, mikor volt nálunk tíz-húsz koronánál több pénz? Nem is foglalkoztatott bennünket túlságosan, hiszen nem is nagyon lehetett mire költeni. Amire meg kellett, arra adtak a szüleink, de olyasmi, hogy a pénztárcánkban napirenden nagyobb összeg lett volna, nemigen fordult elő.
A fene nagy fogyasztói társadalom meg az internet világa mára oda vezetetett, hogy már az alsó tagozatos kisgyermekek is megtalálják maguknak a neten a kedvükre való holmit, és addig nyúzzák szüleiket, míg meg nem rendelik azt. A nagyobbak pedig egyenesen önjárók ebben a dologban. A mai tinédzserek kinézik maguknak a márkás cuccot és azt előbb-utóbb megveszik, vagy megvetetik maguknak. Egy mozizást vagy hétvégi programot 20-30 euró alatt nemigen lehet megúszni.
Csak bírjuk pénzzel! Merthogy gyermekeink – többnyire – ugyebár még nem keresnek, de költeni már nagyon is tudnak. Becsületükre legyen mondva, akad köztük, aki a zsebpénzét vagy a szülinapra, különböző alkalomra kapott pénzajándékát szépen félrerakosgatja, hogy aztán idővel megvehesse a hőn áhított laptopot, biciklit vagy a legújabb mobilt. Kár, hogy a többség nem ilyen. Gyorsan a fenekére ver a pénznek, nem becsüli sokra.
Épp ezért olvastam örömmel, hogy több iskolában is bevezettek egy olyan programot, ami azt szolgálja, hogy a gyerkőcöket gazdasági gondolkodásra ösztönözze. Az ötödikes és hatodikos tanulók ennek során kipróbálhatták az állásintejút, gyártószalag mellett dolgozhattak, megismerkedhettek a cégek működésével és a marketing berkeibe is bevezették őket. Összesen 113 iskola mintegy 2600 diákja vett részt a programban, akiket elismert szakemberek vezettek be – játékos és élményszerű módon – a pénzügyi ismeretekbe.
Pénzügyi ismeretekre, ha úgy tetszik, pénzügyi műveltségre a mai világban olyan nagy szükség van, mint talán soha, hiszen a pénzt nem elég csupán megkeresni, de azzal okosan kell tudni gazdálkodni is. Valljuk be őszintén, erre mi, felnőttek sem vagyunk mindig képesek, minket erre annak idején nem tanítottak. Pedig most bizony nagy hasznát vennénk.
Milyen jó lenne, ha az említett program minden egyes iskolában működne. Simán el tudom képzelni, hogy az alapiskolás gyerek otthon „kiokosítaná” a szüleit pénzügyi kérdésekben… Akkor talán nem fordulhatna elő az sem, ami az egyik régebbi kvízműsorban. Nevezetesen, hogy tíz megkérdezettből egy vagy két felnőtt tudta csak a helyes választ a kérdésre: Mennyibe kerül az 500 koronás whisky a boltban, ha akciós áron, 50 százalékos kedvezménnyel, kínálják?
