magyar7 2024_27
Egy este a mesemondóval, két este a székelyeknél és miképpen nyílik ajkuk a szlovák szóra
Magyar7 - 27. száma
2022. június 25., 08:29

Pénzéhes is az önérzetes nyuszika?

Nyuszika elindul, hogy kölcsönkérje a rókától a porszívóját. Á, biztosan nem adja oda, füstölög magában útközben. Egyre jobban belelovalja magát, hogy hiába megy, nem kapja meg a porszívót. Amikor odaér a rókalyukhoz, dühösen bekiált: B…szd meg a porszívódat!

A fenti klasszikus vicc jutott eszembe a magyar és a szlovák külügyminiszter múlt heti budapesti találkozóját, sajtóvisszhangját figyelve.

korcok szijjártó
Ivan Korčok panaszt tett a magyar támogatási terv miatt a Pozsonyba látogató Szijjártó Péternek - tavaly ősz óta se változott a helyzet
Fotó: TASR

Ivan Korčok szlovák külügyminiszter nem először találkozott a régi-új magyar kormány régi-új külügyminiszterével, Szijjártó Péterrel.

Ennek ellenére az éber szlovák sajtót alig érdekelte, hogy tárgyaltak-e súlyos, komoly témákról, például Ukrajnáról, földgázról, brüsszeli vétókról, visegrádi együttműködésről, Szlovákia légteréről és egyebekről; szinte az összes lapot egy téma érdekelte: a Szlovákiába érkező magyar támogatások, illetve a magyarok által vásárolt szlovákiai ingatlanok.

Magyarország vonatkozásában a szlovák sajtó egy ideje lázasan nyomoz, kinek, minek és mennyi támogatást nyújtottak, hol, mit, mennyiért vásároltak a magyarok a Tátra alatt. Természetesen úgy állítva be a kérdést, mintha az Orbán-kormány be akarná kebelezni a szegény, kiszolgáltatott Szlovákiát. Amely annyira kiszolgáltatott, hogy Csehországot kellett megkérnie, védené meg a légterét, mert nincsenek repülői, és Németországtól kellett légvédelmi rakétákat kérnie, mert a magáét odaadta Ukrajnának.

Olyannyira kiszolgáltatott, hogy kénytelen volt visszautasítani a korlátlan időre, de legalább három évre szóló kivételt az orosz kőolajembargó alól. (Heger kormányfő addig-addig „csalogatta a fedélzetre” Orbán Viktort, míg végül őt dobták ki a fedélzetről.)

Igaz, ennek következtében néhány hónap múlva bezárhatják a Slovnaftot, amely a beszállítókkal együtt vagy huszonötezer embernek ad munkát, ám ez semmi ahhoz képest, hogy Putyint térdre kényszerítjük. Viheti az olaját Indiába és Kínába. Mi meg majd csak elleszünk valahogy, majd jóllakunk a jogállamiság mannájával és a brüsszeli vállveregetéssel.

Ebben a helyzetben ugyan mi lenne fontosabb annál, hogy egy-egy kassai, késmárki, nagykövesdi, pozsonyi kúria, romos épület, mielőtt összedőlne, végre az eredeti állapotában pompázhat Magyarországnak köszönhetően? Ez után a rettentő kapzsi terjeszkedés után nyomoz évek óta a szlovák sajtó zöme (Denník N, Aktuality, Korzár, Plus 7 dní, Pravda, Sme, Új Szó, Napunk N, hogy csak néhányat említsünk a szlovák és a magyarul írt szlovákiai lapok közül), s ebbe a kutakodásba Nyugatról pénzelt álcivil szervezetek is beszállnak.

Mert mégiscsak hallatlan, hogy miközben a magyarországi Rajkát (és a fél Szigetközt) felvásárolták a szlovákiai betelepülők – ami ellen Magyarországon senki sem tiltakozik, hiszen az Unióban bárki bárhol vásárolhat ingatlant –, Orbán Viktorék vannak olyan szemtelenek, hogy megvásárolnak és rendbe szednek a magyar épített örökség több száz éves értékei közül néhány épületet, amelyek voltak olyan „szerencsések”, hogy Szlovákiához kerültek. Ezeket természetesen nem veszik a hátukra, és nem viszik el Magyarországra, viszont megmentik őket a pusztulástól, levéve a gondot a szlovák állam válláról. Ez a gesztus köszönetet érdemelne, nem pedig ideges sértődést. 

A legérthetőbben a kassai önkormányzat képviselője fogalmazott, aki szerint

Nem feladatunk azoknak a vásárlóknak az eredetét, etnikumát, nemzetiségét értékelnünk, akik Kassán ingatlant vásárolnak. A mi szempontunkból egyedül az fontos, hogy a tulajdonosok törődnek-e a tulajdonukkal, vagy hagyják tönkremenni.”

S így van ez a felvidéki iskolákkal, óvodákkal, templomokkal is. Mert vajon kinek a lelkén szárad, hogy a jelenlegi Szlovákia déli és északi része között hatalmas a különbség infrastruktúra, befektetések, környezetvédelem, orvosi ellátás (a sor tetszés szerint folytatható) tekintetében? Értelemszerűen az utóbbi javára.

Tudom én, borzasztó nehéz lehet elviselni, hogy akad egy ország Közép-Európában, amely az egyik legsikeresebb az Európai Unióban, és amellett, hogy bátran szembeszáll a neoliberális, posztmarxista úthengerrel és annak csahosaival, még külföldi befektetésekre is futja neki. 

Ha már nem tudjuk elgáncsolni, legalább nehezítsük meg a dolgát, gondolják Korčokék. Így az irigységünk mellett a saját rossz lelkiismeretünk okát is rajta kérjük számon, ráadásul a választóinknak is megmutatjuk, hogy mégiscsak érünk valamit, hiába oly népszerű Orbán Viktor a szlovák nép körében. 

S végül a lényeg: Korčokékat nem is az zavarja (amúgy semmi közük hozzá), hogy Magyarországnak az új „hazája” által éhkoppon tartott magyarság támogatására is futja. Küldjön csak Budapest minél több támogatást Szlovákiába (megakadályozni úgysem tudják), de úgy, hogy ők is ott legyenek a pénzosztásnál. Naná, nyuszika.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/25. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.