2020. március 21., 07:22

Pellegriniék könnyen maradhattak volna még egy ideig

Ha egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés Kína és Szlovákia között, és hamarabb ér el hozzánk a koronavírus, vagy ha Észak-Szlovákia turisztikailag látogatottabb hely lenne, mint Észak-Olaszország, akkor lehet, hogy február 29-én elmaradtak volna a parlamenti választások Szlovákiában, és a Smer–SNS–Most-Híd tengely talán még most is hatalmon lenne az országban.

Fotó: TASR

Hiszen a járvány miatt határozatlan időre elhalasztották például az általános választásokat Szerbiában: április 26-án nem lesz sem országos, sem tartományi, sem önkormányzati voksolás az országban. Franciaországban is valószínűleg elmarad az önkormányzati választás második fordulója.

Hajszálon múlott tehát, hogy nálunk szavazhattunk!

Belegondolni is rossz, ha ez nem történik meg, és tovább tart a kampány! Még mindig ott lennének például a szlovmagy óriásplakátok az utak mentén: Árpi bácsi sokatmondó üzenetével, hogy megtettük, amit a haza megkövetelt, és folytatni fogjuk! Dehogy fogjátok! De ha csak egy kicsit hamarabb beköszönt hozzánk a koronavírus, minden bizonnyal folytathatták volna még egy ideig! Jaj nekünk!

A parlamenti választások óta mintha csak a Smer kormányozna egyedül!

A vegyespárt és nemzeti párt rögtön bedobta a törölközőt, a minisztereik azonnal karanténba vonultak, se kép, se hang a két kisebb leköszönő kormánypárttól, el se búcsúztak tőlünk! Se puszi, se pá! Mintha nem is lettek volna a kormánykeréknél négy évig!

A Smer a választások után kialakult vészhelyzetben egyedül tartotta a frontot. Bugár és Danko otthagyott csapot-papot, a mondanivalójukkal együtt elfogyott a munkakedvük is. Szégyellhetik is magukat, amiért a kampány vége felé teljesen hátat fordítottak a nagy testvérnek, ütötték, vágták, ahol érték. Késő volt, és nem is volt tőlük egy szép dolog! Az emberek viszont nem felejtették el a hatalomban együtt töltött négy szűk esztendőt, ami azért nekik nem is volt annyira szűk, csak nekünk.

Ha pár nappal hamarabb robban ki a járvány, és elhalasztják emiatt a parlamenti választásokat, minden kezdődött volna előröl a listaállítással és a kampánnyal, vagy pedig ott folytatódik minden, ahol abbamaradt, a kampánycsendnél? Tovább éltek volna a remények, és újabb bilik fordultak volna még ki?

Ezen persze már nem érdemes morfondírozni, minden esetre néhány dolog szembetűnő a választásokat követően.

Az elbukott pártok, köztük a Most-Híd és az MKÖ is félüzemmódra kapcsoltak, sokak szerint pedig leálltak teljesen. Mintha megállt volna az élet, teljesen elhalkult a felvidéki magyar politikai hang, a felvidéki magyar politikusok többsége eltűnt a közéletből és a FB-ról is! Pedig a kampányban igencsak vigéckedtek ott!

Talán úgy gondolják most a pártok, hogy a pártelnökök és az elnökségek lemondásával megtették azt, amit meg kellett tenniük. Utánuk a vízözön, majd a kongresszus megmondja, mit és hogyan a jövőben! Semmi bocsi, kedves választó! Semmi önkritika, hogy ezt vagy azt hol szúrtuk el!

Áthárítani a felelősséget, a magyar választó nyakába varrni a kudarcot azzal, hogy miért szavazott az OĹaNO-ra és más szlovák pártokra, és mit kapunk majd ezért cserébe, nem túl kóser dolog! Valami miatt tette ezt! Valami miatt elvesztette a bizalmát a magyar pártokban.

A kérdés most az, hogy végleges-e a bizalomvesztés, és ezentúl törődjünk bele abba, hogy nincs szükség az etnikai politizálásra? Vagy pedig létezik még visszaút, és a hatékonyabb politizálás, valamint egy másik, egy új struktúra, egy szélesebb összefogás eredményre vezethet? Reménykedjünk az utóbbiban!

Megosztás
Címkék