Pedagógusnapra: büszkék lehessünk a termésre

Comenius (1592.3.28 - 1670.11.15) olyan pedagógiai és tudományos rendszert dolgozott ki, amely megelőzte a korát. A pedagógusok napján a diákok és a társadalom értékeli a tanárok áldozatos munkáját. Magyarországon június első vasárnapján, más országokban október 5-én mondanak köszönetet a pedagógusok munkájáért – az ENSZ 1993-ban jelentette be a nemzetközi pedagógusnapot. Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot.

A pedagógus az az ember, aki nap mint nap azért dolgozik, hogy tudását a következő generációnak átadja.

Azt olvastam egyszer régebben, hogy a nevelő munkája olyan, mint a kertészé. Mi szülők adjuk hozzá a palántát, az iskola pedig kineveli, felnöveszti, és megmunkálja a földet körülötte, hogy gyökerei táplálékot kapjanak. Gondoskodik róla, hogy a fény is elérjen hozzá, vigyáz rá, hogy a vihar ketté ne törje, és egy idő után aggódva figyeli, hogy egészséges és szép termést hozzon. Ezek átvitt értelemben mind a pedagógusok, az oktatási intézmények feladatai.

Sajnos, olyan világot élünk, mikor fel kell hívni a társadalom figyelmét arra, hogy a pedagógusok milyen fontos feladatot látnak el. Iskoláinkban a gyerekek megtanulják, ami szükséges az élethez, betekintést nyernek a számok és betűk világába, mielőtt elérkeznének csemetéink az iskolába az óvodát látogatják, ezen a napon nem szabad megfeledkeznünk az óvónénikről sem.

Két gyermekem kétfajta oktatási nevelési intézményt látogat (illetve hármat – művészeti iskolába is jár, a nagyobbik). A kisebbik az óvodában tölti mindennapjait, ahol az alapvető dolgokat tanítják nagy türelemmel nekik a nevelő nénik, egyedül boldogulni a mindennapokban, anyu és apu nélkül. Nagy feladat ez, ők azok, akik elsőként vigyáznak csemetéinkre, mikor mi már nem lehetünk velük egész napokat, de felkészítik őket az iskolára is, mondhatnánk a kertészek példájából, ők pikírozzák őket, hogy aztán palántákat adjanak át később az iskolának.

A nagyobbik gyermek már másodikos, a hétköznapi tanulás mellett a tanító néni már tanulmányi versenyre is készíti a gyermekeket, izgul értük és velük, mikor ők szerepelnek. A nevelő néni, akivel a délutánt töltik a tanulás mellett arra is figyel, hogy legyen idejük gyermeknek maradni, legyen idő a játszásra, és ő az, aki fejben tartja, melyik diák, milyen körre, mikor, kivel, hova megy. Hogy azok, akik zenélni, rajzolni, sportolni, táncolni tanulnak még az iskola mellett, ott is részt tudjanak venni.

Köszönet illeti a művészeti iskola pedagógusait is, az edzőket és mindenkit, akik valamilyen módon részt vesznek gyermekünk, vagyis palánták fejlődésében.

A jó pedagógus a megfelelő tudás mellett, az életre, az emberi értékekre is neveli a diákokat. Tapasztaljuk, mi szülők is, hogy gyermekeink nem mindennap ugyanazt a teljesítményt nyújtják, mondjuk így: nem mindig kelnek jobb lábbal, néha ballábas a reggeli ébredés, míg nekünk ezt 1-2 csemetével kell elfogadnunk, a tanító néniknek egy tucat gyerek esetében kell ezt is figyelembe venniük. És legyünk őszinték, velünk szülőkkel sem mindig egyszerű.

A mai társadalomnak óriási feladata van, meg kell tanulni becsülni a pedagógusokat. Azokat az embereket, akik a tudásra tanítják, az életre készítik fel gyermekeinket. Meg kell tanulni bízni bennük, hiszen gyermekeink több aktív időt töltenek el nevelési-oktatási intézményben, mint otthon velünk, szülőkkel.

Kívánom minden pedagógusnak, nevelőnek, aki gyermekekkel hivatásszerűen dolgozik, büszke lehessen a termésre, ami a palántákon terem.