2018. június 29., 10:00

Pávatánc a pálinka körül

Van egy jó hírünk a házi pálinka szerelmeseinek: a Most-Híd törvényjavaslata, mely szerint magánszemélyek is főzhetnek szeszt, második olvasatba került a parlamentben. A törvényjavaslat azt a népszerű ötletet próbálta lemásolni, amit Orbán miniszterelnök csak akképp definiált, hogy ez a magyar nép szabadságharca a szabad pálinkafőzésért, márpedig ebben a kérdésben teljes a konszenzus a Kárpát-medence nemzetiségei között.

palinka-kostolo.jpg
Fotó: palinkafozes.com

A törvényjavaslat sajnálatos módon egyelőre nem generált vitát a pálinka mibenlétérő. Népszerű javaslatnak tartják, ezért a parlamentben is vita nélkül csúszott át a második olvasatba; eddig egyedül a nagy szeszfőzdék, illetve az egészségünkért aggódó hivatalok fejezték ki nemtetszésüket.

Az, hogy a javaslat nem váltott ki komoly vitát, attól fosztott meg minket, hogy reálisan átgondoljuk, mit is jelent számunkra a pálinka. És most speciel nem arra az érzésre kell gondolni, amikor a nyelőcsövön lefolyva az ereje egyszerre kirázza az embert, hogy aztán a melegsége szétáradjon a mellkas tájékán.

Inkább arra, hogy az eddigi vitákból csak annyi derült ki: a pálinkának van költségvetési hozadéka, és van egészségügyi vonzata, sőt a rossz technológia alkalmazásánál veszélye is. Pedig egyértelmű, hogy a pálinkának kulturális vonzata, hagyományőrző szerepe van, így komoly feladata lehet a vidék fejlesztésében.

Mert az egész ott kezdődik, hogy a pálinka az a gyümölcs, amelyért érdemes lehajolni. És innentől az emberfia nem néz sem fáradtságot, sem költségeket, sem veszélyeket, hogy a végére jusson a dolognak. Kerüljön az a végén a többszörösébe, mint a pancsolt nagyüzemi gyümölcsízű szeszesitalok, de elmondható, hogy az enyém, én készítettem, a saját régiómra jellemző, és ilyet máshol nem tudnak! Mert a szomszédé is csak gyönge máslás, és egyébként is kicsit kozma íze van, hiába tesz bele mézet, vagy rakja gyümölcságyra.

De már maga a készítés is közösségépítő! Hiszen meg kell beszélni, hogy akkor jobbra, vagy balra kell keverni a cefrét, napjában hányszor, teszünk-e bele pektinbontó enzimet, vagy csak természetesen, kézzel magozzuk, vagy festékkeverő fúrógéppel pár napi erjesztés után? És ez csak a kezdet, mert a végéhez közelítve jönnek a komolyabb dilemmák, hogy mikor forrott ki a cefre igazán, lehet-e már vinni főzetni és hova, vagy a pince mélyén lefőzzük, csak a szomszéd ki ne szagolja, mert még beárul és a büntetés akár 30 ezer euró is lehet.

Szóval egy nagy népi társasjáték, miközben az ezt szabályozó törvény csak a költségvetés bevételei szempontjait veszi figyelembe, nem pedig az emberek igényét. Persze, lehet arra hivatkozni, hogy nagyon keskeny a határ az idült alkoholizálás és a kulturált pálinkafogyasztás között, és mitagadás, gyakran át is hágjuk, de már csak ilyenek vagyunk.

Körülbelül ez az a kiindulási pont, amibe nagyon jól beleillett a Most-Híd javaslata, mert hiszen végre azt sugallta, hogy leveszi a büntetés ódiumát a házi pálinkafőzésről. Sajnos, ha komolyabban megvizsgáljuk a javaslatot, már most tudható, hogy ez erre nem képes.  Annyira képes, hogy az otthoni, saját részre főzött pálinka, akárcsak a házi pálinkafőző szerkezet is bekerül a törvényekbe, mint jogi kategória, csak kétséges, hogy mennyire lesznek hajlandóak az emberek ez alapján főzni a napi orvosságot.

A törvényjavaslat alapján azzal indul az egész, hogy veszünk egy pálinkafőzőt, amit tizenöt napon belül be kell jelentenünk, ahogyan azt is, ha eladjuk, vagy ha esetleg bekerülünk a bűnügyi nyilvántartásba; különben ezekben az esetekben 3 000 eurós büntetésre számíthatunk. A javaslat sajnos nem tér ki azokra, akiknek már van hasonló készülékük, és törvénytisztelő módon legalizálni szeretnék az eddigi zugfőzésüket.

Szóval a jegyzékbe került pálinkafőzőnkkel ezután főzhetünk, de ezt három nappal a főzés kezdete előtt be kell jelenteni ez illetékes vámhivatalban, mert ha a finánc úgy gondolja, akkor joga van kijönni, ellenőrizni a főzést. Ez egy komoly feltétel, mert a fináncnak a bejelentkezésünktől kezdve tulajdonképp bármikor joga van ellenőrizni minket, és nekünk ezt a törvény bötűje alapján tűrnünk kell.

Attól a pillanattól kezdve, hogy bejelentkeztünk, jön a következő változás: jövedéki adót befizető alannyá válunk. Mert a törvény nem arról szól, hogy adómentes lesz a cca. 50 liter 50%-os pálinkánk, hanem hogy kedvezményesen adózhatunk utána, azaz csak a felét kell fizetni a teljes adónak.

A törvény szerint – közérthetően fogalmazva – 100 liter tiszta szesz után az állam jogosult 1080 euró jövedéki adót beszedni, azt felezné a javaslat, tehát az 50 liter 50%-os (azaz 25 liter tiszta szesz) házi főzetünk után 135 eurót kellene befizetnünk, azaz spórolnánk 135 eurót.

Sajnos a törvényjavaslat további hibája, hogy nem életszerű. A javaslat szerint használhatunk 100 literes főzőt, ami annyit jelent, hogy ekkora eszközzel egy-két nap alatt lefőznénk a törvény által engedélyezett mennyiséget és utána kerülgethetjük a készüléket. Kölcsön nem adhatjuk a sógornak, és nem főzhetjük ki a szomszéd 2-300 liternyi cefréjét sem. Ahogy az is hiányolható a javaslatból, hogy amikor, mint magánszemély kifőzetem magamnak az 50 liter pálinkámat egy hivatalos főzdében, akkor is élhessek az adókedvezménnyel.

Így ezt a javaslatot egyelőre vegyük egy jó kiindulási pontnak, ahonnan folytatni lehet a szabad pálinkafőzésért folytatott szabadságharcot. Például teljesen mentesíteni lehetne az adott 50 literes mennyiséget az adó alól – persze ebbe Brüsszel beleszólna –, de esetleg lehetne csökkenteni a kedvezményes adótartalmat az eddigi 50%-ról 5%-ra (akkor 50 liter után 13,5 eurót fizetnénk). A harminc liter alatti pálinkafőzők bejelentési kötelezettségét akár meg is lehetne szüntetni, hiszen az ekkora pálinkafőzők használatának nagyobb a kulturális jelentősége, mint a jövedelemteremtő képessége.  

Persze ennek sok ellenzője van, hiszen ott a költségvetés, ami mindenből megkövetelné a jussát, ott vannak a nagy szeszipari vállalatok, akik konkurenciát látnak a házi főzetekben, és még sorolhatnánk. Pedig, ha belegondolunk és utánaszámolunk, az otthon készített házi nedű jóval, akár három-négyszer drágább, mint a burgonyakeményítőből, vagy kukoricából nagyüzemileg előállított pancs.

Mi inkább mégis ezzel a drágábbal élünk, amelyben benne van a saját kezünk munkája, az odafigyelésünk, mert ez kézműves termék, tudjuk, miből és miképp készült, nem találunk benne ízfokozókat és más kacifántos vegyületeket. Csak fogyasztjuk, mert jól tudjuk, hogy kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság!

Megosztás
Címkék