Párizs sötét utcáin
Van úgy, hogy az ember csak szórakozásból szörfözget a világhálón, olvasgat, videókat néz, aztán egy címen megakad a szeme, és belemerül a figyelmes olvasásba. Így voltam én is hetekkel ezelőtt, amikor arról tudósított a világsajtó, hogy Macron harcot hirdet a radikális iszlám ellen.
Mi van? Valami elkerülte volna a figyelmem? Mi történt Franciaországban? Sorjáztak bennem a kérdések: éppen most, a koronavírus-járvány kellős közepén jön elő a radikálisok megregulázásának a szándékával? És eddig miért nem tette? Hazája, Franciaország ugyanis a radikális iszlám által leginkább sújtott európai ország számtalan késes, robbantásos, gázolásos merénylettel, ez kétségtelen. Hát persze, esett le a tantusz, készül a 2022-es választásokra! Már a kormány júliusi átalakítása is ezt szolgálta. Nyit a jobboldal felé, s ebbe beletartozik az iszlámkritika is.
A radikális iszlám elleni harc tényleges meghirdetésére október 2-án került sor, majd pontosan két hétre rá 50 kilométerre Párizstól egy csecsen szélsőséges lefejezett egy francia történelemtanárt, aki a szólásszabadság kapcsán Mohamed-karikatúrákat mutatott a diákjainak.
Ilyenkor fogalmaz úgy az újságíró, hogy a sajnálatos események az elnök kezére játszottak. Erőt mutathatott, és nem mellesleg a készülő törvénycsomagról is megtudhattunk egy s mást.
Tekintsünk most el attól, hogy ez a gyűlöletből fakadó gyilkosság valóban a köztársaság értékeivel való nyílt szembeszegülés megnyilvánulása. Már csak azért is, mert a Louvre előtt meggyilkolt rendőrök, vagy a nyílt utcán megkéselt emberek is tulajdonképpen a francia – vagy mondjuk így: a gyakran hangoztatott európai – értékrend védelmének és képviseletének az áldozatai.
Rend és az iszlám radikalizmus visszaszorítása – ez lesz az elnök választási kampányának a két vezető gondolata. Megbüntetik majd azokat, akik az interneten vagy a közösségi médiában uszítanak, gyilkosságra ösztönöznek, vallási fanatizmust hirdetnek. Remélhetőleg azt a radikális prédikátort is felelősségre vonják, aki kimondta a halálos ítéletet a szerencsétlen Samuel Paty történelemtanárra, amelyet a csecsen fiatal nem sokkal utána végre is hajtott. Mert egyelőre az imámnak a haja szála se görbült, annak ellenére, hogy a hatóságok évek óta megfigyelés alatt tartották, tudták róla, hogy veszélyes. Viszont elkapták azt a két gyereket, akik segítettek azonosítani a tanárt a gyilkosnak, és a hatóságok már meg is indították az eljárást ellenük. Kishalak és nagyhalak, mondhatná az ember azzal a kérdéssel megtoldva, hogy az uszítás, a gyilkosságra való felbujtás nem egyértelműen olyan bűncselekmény-e, amely már régóta benne van a büntető törvénykönyvben.
A másik dolog pedig már a jogállamiság kérdése. Alkotmányosság, törvényesség, jogbiztonság – ez a jogállamiság egyszerű definíciója.
S ha ez így van, akkor milyen jogállam az a Franciaország, ahol több ezer mecsetben több tízezer külföldről finanszírozott imám taníthatja a bevándorló hátterű gyerekeket arra, hogy az első az iszlám, és minden csak azután következik? A köztársaság, vagy ha úgy tetszik, az európai értékek, a demokrácia, a szólás- és vallásszabadság, a nemek közti egyenlőség, a szolidaritás stb. mind csak a muszlim hittételek után következnek. Illetve vannak olyan helyek Franciaországban, ahol már nem a francia törvények, hanem a saría szabályozza a közösségi életet. Mégpedig a francia hatóságok tudtával. Szóval, milyen jogállam ez a Franciaország?
Felszólítom az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot (Věra Jourovát), hogy indítson jogállamisági vizsgálatot Franciaország ellen, mert nyíltan veszélyezteti az európai értékeket és az európai emberek biztonságát!
