Palcsó Attila: Feltámadás és új élet

Nyilván ezért is van az, hogy a húsvéthoz keresztyén magyar népünk hagyományaiban szorosan kötődnek népszokások, úgymint a locsolás, a tojásfestés, vagy akár a korbácskészítés is. Frissességet és új életet jelképeznek ezek a hagyományok, amelyek évezredeken keresztül őseink számára a legmélyebb üzenetnek – az új élet ígéretének - a népi játékosságban megfogalmazódott rezdülései és lenyomatai.

Jézus Krisztus húsvétvasárnapi feltámadásakor az asszonyok adják hírül először a tanítványoknak, hogy Jézus nincs a sírjában, mert feltámadt. Jézus halála után a csüggedést és a nagypéntek utáni kétségeskedést ezzel felváltja az öröm és a lelkesedés, mert mégis minden úgy történt, ahogy ezt Jézus előre megmondta: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.” (Mt. 20,18-19). Péter és János erre a hírre azonnal rohannak, hogy maguk is meggyőződjenek a valóságról; és valóban, Jézus sírjában a halotti leplen kívül mást már nem találnak. Az asszonyoktól ezt kérdezték az angyalok, miután meglátták az üres sírt: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.”

De valóban! Miért is keresnénk a halottak között az élőt?! Jézus legyőzi feltámadásával a legnagyobb ellenségünket, a halált. Emberként és Isten Fiaként érkezett el a világba; azért, hogy emberként eleget tegyen a bűnért, hiszen ember követte el a bűnt. De isteni voltában képes legyen megbékéltetni Istent a bűn miatti haragjában. Mert, bár Isten szerető és kegyelmes Úr, de ugyanakkor igazságos is, ezért a bűnt, amit az ember Isten ellen elkövetett örökké tartó büntetés kell, hogy kövesse. Ezt hordozta el Krisztus a Golgota keresztjén, amikor bűntelen életét megváltásunkra, helyettünk halálra adta. „Elvégeztetett” mondja Jézus a kereszten. Megtörtént a bűnből való kiszabadulás, a halálból való megváltás műve tökéletesen kész, többé nincs hatalma a kárhozatnak és az enyészetnek az ember felett! Isten maga oldja fel a „bűn-büntetés-halál-kárhozat” tragikus láncolatát és következményét azzal, hogy Fiát elküldi megváltásunkra. Ahogy egynek a bukása az egész emberiség tragédiáját jelentette, úgy az Egynek helyettes áldozata jelenti az egyetlen megoldást a paradicsomi eset következményére, ami így hangzott: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba”. (1Móz.3,19)

Ebből érthető meg igazán, hogy igazi húsvét nagypéntek nélkül nem is lehetséges, a felszabadult húsvéti ünneplés akkor lehet teljessé, ha azt már megelőzte a böjti gyász és a bűneink feletti bánat. De akkor szinte egyik pillanatról a másikra a kétségeskedést felválthatja a fénysugár, a nyitott sír valósága, mint ahogy egy hosszú álomból, sötétségből vagy reménytelenségből hirtelen felébred az ember. Ez egy olyan jó hír, amelyet a nagypénteki gyász és a bűnbánat tehet igazán teljessé a lelkünkben és a szívünkben: tudom és hittel vallom, hogy Jézus miattam függ a Golgota keresztjén.

A böjt éppen erre hívott bennünket, hogy átérezzük a bűn feletti fájdalmat és azt, hogy Jézus helyettem tesz eleget a bűnért, az én személyes bűneimért is. Pál apostol is erre utal, amikor ezt mondja: „amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad … De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet”. (1Kor.15,36.38) A gyászban és a halálban meglátni az új élet lehetőségét és a feltámadást, ez az igazi örömhír számunkra húsvétkor.

Jézus első zsengéje a feltámadásnak, mint ahogy a növényeknél is van mindig először egy pici kezdemény, vagy rügy, amely előbukkan, majd azt követi a növény többi része. Jézus feltámadása kézzelfogható és látható bizonyítéka a halál feletti győzelemnek, és belőle az következik, hogy ezt számunkra is elkészítette Isten. Hiszen Istennek elsősorban az volt az akarata Fiával, hogy az megmentse az embert és az egész teremtett világot a gonosz kezéből, a kárhozat gyötrelmétől, egyáltalán legyőzze a gonoszt. Jézusban nyitotta meg Isten a kaput és az ajtót az örökkévaló életre és Õ csak egy dolgot kér tőlünk ezek után: Fogadjuk el Jézust személyes Megváltónknak! Fogadjuk el Jézus golgotai halálát őszinte bűnbánattal és hittel a szívünkben megváltásunkra! Ezt az új, örökké tartó életet pedig hittel megragadva, megköszönve, hálával a szívünkben éljünk ezután Istennek az Õ rendelkezései és törvényei szerint. Hiszen Jézus áldozata ajándék, amit csak egy módon köszönhetünk meg Istennek: hálás szívvel és neki szentelt élettel!

Húsvét örömüzenetében hangsúlyos az, hogy más módon nem lehetséges a szabadulás a bűntől és az örök haláltól. Isten egyedül az Õ Fiának golgotai megváltó áldozatát fogadta el megváltásként számunkra. Ezért, bár lehetséges ezt figyelmen kívül hagyni – hiszen megvan erre a szabad akaratunk -, de Isten azt is tudomásunkra hozza, hogy Fiának elutasítása milyen következményekkel járhat. Mert mi is a kárhozat valójában? Többek között annak is az ismerete – és ez egy örökkévalóságon keresztül, hogy lett volna egy jó döntésem elfogadni Jézusban az örök életet és valami miatt nem éltem ezzel a lehetőséggel. Lehet, sok minden mást fontosabbnak tartottam az életemben, és ezt az egy dolgot elutasítottam magamtól, vagy nem tartottam lényegesnek. Inkább foglalkoztam saját boldogulásommal, a látható dolgokkal, amelyek kézzelfoghatók és nem igazán érdekelt, hogy mi lesz majd egyszer a halál után vagy nem úgy gondoltam ezt, ahogy ezt Isten igéje elmondja. A kárhozat így válik az elveszített lehetőségeknek és a gonosz általi gyötrelmeknek a helyszínévé a Krisztust elutasítók számára.

Húsvét örömhíre, Jézus feltámadása ezért éppen azt üzeni mindenkinek, hogy hidd el: van új élet, lehetséges az új élet az örökkévalóságban, Isten országában! Ne legyenek kétségeid, inkább bízzál Jézusban, hidd el, hogy mindaz megbízható valóság, amit Õ üzen számodra és kövesd Õt bátran, hittel a szívedben!

Palcsó Attila, lelkipásztor, zsinati tanácsos