Óvakodj a szőkéktől!
Azt mondja egy bizonyos Kaja Kallas nevű, észt illetőségű nő, hogy Ukrajna teljesítette az EU-s csatlakozás felé vezető út soros lépését.
Ez a hölgy a főképviselője (bár tudomásom szerint nincsenek alképviselők) az Európai Uniónak, egész pontosan az Unió kül- és biztonságpolitikájának. A másik, Marta Kos az Unió bővítési biztosa (aki úgy lett biztos, hogy Ursula asszony kvótája szerint kellett egy női jelölt) szintén arról álmodozik, hogy Ukrajnát lehetőleg már holnap reggel, de lehet, hogy ma hajnalban (mielőtt a magyarok felébrednek) be kell csatornázni a brüsszeli birodalomba.
A harmadik nő, bizonyos Ursula von der Leyen, bizottsági elnök szerint Ukrajna olyan fényesen áll a csatlakozási folyamatban, hogy akár már 2030 előtt, tehát négy év múlva fel kell venni az Európai Unióba.
Hurrá.
A negyedik, kissé kopottas a legérdekesebb és legszimptomatikusabb. Manfred Weber (aki az európai néppárt elnöke) szerint még csak alku tárgya sem lehet Ukrajna uniós tagsága! Az már el van döntve, elvtársak! Mint kinyilatkozta: „Én, mint pártelnök, egy vörös vonalat húztam a szélsőségesekkel szemben: soha nem fogunk együtt dolgozni azokkal, akik nem tartják tiszteletben az én három alapelvemet: Ukrajna-, jogállam- és Európa-pártiság”. Mondá az öntelt bajor, akit a minap újra megszavaztak a néppárt elnökének. Igaz, a küldötteknek ellenjelölt híján nem volt más választásuk. Szóval ő, mint pártelnök, akinek alapelveit tiszteletben kell tartani. Tetszik érezni a hangsúlyt? Ilyet talán még Brezsnyev elvtárs se mondott, pedig neki vastagabb volt a szemöldöke, mint Weberünknek.
A nők a világtörténelem során mindig a béke oldalán álltak, a családi tűzhely őrzői voltak, míg a férfiak háborúztak. Ma pedig az a helyzet, hogy ezek a hölgyek elkeskenyedett ajakkal uszítanak a háború kiterjesztéséért. Írom mindezt május első vasárnapján, amikor a magyar naptár szerint anyák napja van. Elnézem Leyent, Callast, Kost meg a többieket, akik a politika nehéz súlyát vették a vállukra, hogy vajon érzik-e azt a bizonyos súlyt, vagy csak úgy tesznek? Valami végtelenül mocskos szerepet játszanak, ami még anyák napján is meggátolja abban az embert, hogy nőként tisztelje őket.
De harcolni kell akkor is, ha kell, az utolsó ukránig. Mert ha az USA és Oroszország netán megegyezne, és okafogyottá válna a fegyverek nyakló nélküli szállítása Ukrajnába, a fegyvereket akkor is tovább kell szállítani. Nyakló nélkül. Mert így kívánja valakik érdeke. De mivel lehetne megmagyarázni az európai embereknek, hogy bár kitört a béke, mégis fegyvereket akarunk küldeni Ukrajnába? Csakis azzal, hogy a háború nem érhet véget, mert akkor valamiféle rend lenne, és nem lenne szükség fegyverekre.
Ezt a gordiuszi csomót pedig csak úgy lehet kibogozni, hogy – ha másképp nem megy – ezt a határok nélküli, ki tudja, hány lakosú, szétzilált, a korrupciótól szétrohasztott országot, amely a tagsághoz szükséges huszonvalahány feltételből valószínűleg egyet sem teljesít (legfeljebb Von der Leyen ájult sikítozásában szerepel így), rohamtempóban fel kell venni az Európai Unióba. És ha Moszkva felől „eltévedne” egy-egy drón vagy rakéta, Putyin a „rettenthetetlen” és akciófilmekbe illő Unió „teljes szigorával” találná szembe magát. (A teljes szigor az illegális migránsok által elkövetett bűncselekmények kapcsán jut eszembe: a korábbi német kormány azzel riogatta a bűnözőket, hogy „a törvény teljes szigorával” sújt le rájuk. Gondolom, jókat röhögtek ezen.)
Már csak egy kérdés maradt a végére: az európai néppárt kongresszusán részt vett a felvidéki Magyar Szövetség küldöttsége. Ha Valenciában nem rúgták ki maguk alól a széket, mikor óhajtanak távozni erről a szemétdombról? Felvidéki magyarként nem szeretném, hogy közünk legyen Európának ezekhez a sírásóihoz.
