Öt év - Öt éve jelent meg a Magyar7 hetilap első száma

Szakmai pályám egyik ilyen megőrzésre ítélt pillanata, amikor éppen öt éve, így, május legelején – alig három héttel hírportálunk, a ma7 indulását követően – megjelent a MAGYAR7 első száma. Az új születése, az alkotás öröme – ez határozta meg akkoriban napjainkat. Emlékszem a szerkesztőségben lévő hangulatra, a feszült izgalomra, ami munkált bennünk, mindannyiunkban: az elképzelésünk megfelel-e majd az elvárásoknak, a lap kivitelezése olyan lesz-e, amilyennek szerettük volna?

Amikor elkészült, kezembe fogtam, egy önkéntelen mozdulattal végigsimítottam a címlapot, lassan kinyitottam, és mélyen beleszagoltam. Illata volt, a papír és festék kissé fanyar, mégis finom illata.

Az akkori mozdulat mára rituálévá vált, és ha megérkezik a nyomdából a lap, ugyanaz az érzés fog el, mostanra már kétszázötvennél is többször. Mert bizony, bármilyen hihetetlen még nekünk is, történetünk már ötéves, s ezalatt lapunk több mint két és félszázszor megjelent.

Sokan őrültségnek tartották a mai világban lapot alapítani.

Mi meg makacsul hittünk benne, és hisszük máig is, hogy ebben a felhígult médiavilágban a nyomtatott sajtó a legfontosabb értékhordozó.

Itt a szavaknak még súlya van, a szakmának meg becsülete. Mert bizony az internet világa azzal, hogy mindenkire vet egy kis fényt – értéktől és érdemtől függetlenül – éppen ezt rabolta el tőlünk, a szavak súlyát, és az újságírószakma becsületét.

A bárki bármit írhat világában devalválódik a szakmaiság, a tudás, kihalnak a zsurnalisztika műfajai, csak dőlnek ránk az egymás mögé leírt mondatok, legtöbbször a világmegváltás szándékával, s nem a gondolatiság, hanem a lájk az értékmérő.

Ezt hozta a közösségi média, amely mára mindent leuralt, és a kor diktálta kényszernek engedve a hagyományos sajtó sem tehetett mást, felköltözött a közösségi oldalakra.

Ám mostanra kiderült, ebben a manipulatív közegben mindennél kiszolgáltatottabbak a hivatásos hírközlők, főleg, ha a konzervatív térfélről valók, mert a nagy techcégek láthatatlan urai algoritmusok mögé bújva döntik el, kinek a hírei juthatnak el az olvasókhoz. Ilyen az újkori cenzúra – továbbra is végtelenül aljas, de már kifinomult, átláthatatlan. Ugyanakkor éppen ez erősíti a nyomtatott sajtó létjogosultságát. Ha lassan is, de egyre többen megértik ennek a jelentőségét, ahogy azt is, hogy ma lapot olvasni nem luxus, hanem igényesség. A szellemi szabadság egyik ismérve.

Ma már belegondolni is rossz, hogy évtizedekben kellett mérni a kiegyensúlyozatlan viszonyok meglétét a felvidéki sajtótérben.

Öt éve ezt az aránytalanságot, féloldalasságot egyenlítettük ki azzal, hogy a konzervatív értékrendnek végre megteremtettük a helyét a hazai médiapiacon.

Javában benne jártunk már a nyárban, mikor egy sajtóvitán liberális kollégáim azzal hárították médiacsaládunk létrejöttét, hogy ők észre sem vették, hogy már mi is vagyunk. Aztán előbb-utóbb mégis muszáj volt észrevenniük, mert a hírversenyben gyorsan felzárkóztunk, hallatszik a hangunk, így az olvasókért folytatott számháborúban ma már gyakran hátra tudunk pillantani a többiekre, a mögöttünk lévőkre.

A MAGYAR7 indulásakor jelentős vállalásokkal köteleztük el magunkat olvasóink felé, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy krónikásai leszünk a felvidéki magyar világunknak. Azok lettünk. Politika, közélet, kultúra, a régiók történései – megannyi elemi része életünknek, s aligha van olyan, közösségünk szempontjából meghatározó esemény, amiről ne írnánk.

Azt is ígértük, hogy igazodási pontként kívánunk szolgálni ezekben a nem könnyű időkben, s teret adunk az értelmiségi közgondolkodásnak.

Így lapunk első számaiban nem véletlenül kértünk interjút Duray Miklóstól, Grendel Lajostól, avagy Koncsol Lászlótól. Szomorú valóságunk, hogy mára mindhárman elmentek, de a gondolataik itt maradtak, lapunk is őrzi azokat.

Az elmúlt öt év a hűségről is szólt, olvasóink, előfizetőink hűségéről. Leveleik, üzeneteik, visszajelzéseik is igazolják, hogy megszerették a MAGYAR7-et, aki megszokta, hogy hétről hétre ott legyünk az életében, ebből nem akar engedni. És mit is akarhat mást egy lap, mint hűséges, elkötelezett, értő olvasókat.

Öt éve azzal indítottuk útjára lapunkat, hogy mi pontosan tudjuk, a leírt szavaknak súlya van, a történeteknek igazsága és a krónikásnak felelőssége.

Ez alatt a fél évtized alatt annyi mindent megéltünk, egyénként, közösségként is, és mintha a rosszból több zúdult volna ránk, mint a jóból. Járvány, háború, politikai és gazdasági válság, elszegényedés, ezek írták és írják a mindennapjainkat. Minden megváltozott, átalakult körülöttünk, de nem jöhet olyan változás, ami arra kényszeríthetne, hogy a lapalapításkor tett vállalásainkból engedjünk. Amit elkezdtünk, folytatjuk, tartsanak velünk ezután is!