Össze-visszafogások
Két ellentétes politikai tendencia kibontakozásának lehetnek szem- és fültanúi a felvidéki magyarok. Mindkettő termékeny, és új politikai mozgalmakat, platformot szülnek. Az egyikre az összefogás a jellemző, testet is öltött ezen a névén, a másikat pedig elnevezhetjük akár összefogdosásnak is, egy eltávolodási folyamat részeként más irányú közeledést céloz meg.
A felvidéki összefogás tehát alakot váltott, és konkrét formát öltött! Eddig egy megvalósítandó, de homályos és kétes kimenetelű célként lebegett a szétzilálódott magyarság előtt, most pedig akár kézzel tapintható közelségbe kerülhet, rászavazható politikai mozgalommá nőheti ki magát.
Nem lesz könnyű dolguk az Összefogás politikai mozgalom szervezőinek, és nem is elsősorban a gyorsan összegyűjtendő 10 ezer támogató aláírás miatt, hanem ezt követően az elfogadtatásuk okozhat majd problémát.
Mert a választópolgárok úgy, ahogy nem olvasgatják szívesen a politikai pártok programjait, azt a fáradságot sem veszik, hogy elolvassák a mozgalomalapító célkitűzéseiket, és megértsék létrejöttük indokoltságát vagy nélkülözhetőségét.
A felvidéki magyar választók többsége a hírre újra csak lemondóan legyint egyet, hogy minek egy újabb magyar párt, úgy véli, hogy a négy meglévő párt és egy platform mellé megváltó céllal most egy politikai mozgalom jött létre feleslegesen. Nagyon elegük van már abból, hogy amerre csak járnak, egy magyar pártba botlanak, és mindenki össze akar fogni mindenkivel, aztán mégse. Ez valószínűleg hátráltatja a bejegyeztetéshez szükséges aláírások összegyűjtését is.
Miért nem hamarabb, nem lesz túl késő? – hangoztatják a másik oldalon az örök kételkedők és pozíciójukat féltők.
Bár az utolsó előtti pillanatban vannak, de hamarabb meg sem alakulhattak volna, hiszen csak az MKP - Híd összefogás elmaradásának bejelentése indíthatta be az Összefogást!
Pontosabban a Híd elutasító akadékoskodása kellett a mozgalom létrejöttéhez, a Hídnak „köszönheti” tulajdonképpen az Összefogás a létét.
A választói igény megvan a felvidéki magyar összefogásra, de ez nem csak egy új politikai szubjektum bejegyeztetésével érhető el, hanem a meglévők őszinte összefogásának kinyilvánításával is.
Induljon a parlamenti választásokon egy csupán belügyminisztériumi bejegyzési módosítást igénylő névváltoztatással az MKP-Összetartozás (SMK-Spolupatričnosť)! Kerüljenek fel a választási listájukra mindazok – civilek, Szabad Fórumosok, Új Egység és Összefogás mozgalmasok, valamint azok a hidasok is, akik elutasítják a Bugár-féle különutas együttműködési szándékot.
A felvidéki magyarság körében napjainkban tapasztalható másik politikai tendencia követői szlovák-magyar együttműködést hirdetnek. Nem új keletű dolog, hiszen a Most-Híd kiáltotta ki magát önjelöltként erre a feladatra, miközben a kisebbségi politikusok közül senki sem akart, és a jövőben sem szándékozik nem együttműködni a demokratikus szlovák erőkkel.
De nem mindenkivel és nem úgy, nem minden áron, ahogy ezt Bugárék gyakorolják a jelenlegi kormánykoalícióban a Smerrel és a nemzetiekkel. Összefogás helyett összefogdosást jelent ez a fajta politikai törekvés!
Bugarék követője, új zászlóvivője lehet ebben a Progresszív Szlovákia magyar platformja azzal az apró eltéréssel, hogy ők együtt a PSZ-szel talán tisztességesebb politikai keretek között képzelik el az ország jövőjét, mint ahogy azt a jelenlegi kormánykoalíció teszi. Az új magyar tagozat neve lehetne akár Új Híd - Novỳ most is. De ők nem pártütők, mint amilyen a vegyespárt volt a megalakulásakor, ők csupán újabb ékütői lehetnek a felvidéki magyarságnak.
De akkor se igazán lepődnénk meg, ha a régi Híd is hirtelen felbukkana a Progresszív Szlovákia bal- vagy jobboldali oldalvizén. Nekik aztán minden mindegy!
