Óriásplakát-üzenetek: értünk és értem
Élesre váltott a köztársaságielnök-választás kampánya. Számunkra az első fordulóban elsősorban a két magyar jelölt pár(t)harca az érdekes, a többiekkel ráérünk foglalkozni majd a második fordulóban, mivel a magyar államfőjelöltek közül valószínűleg egyikük sem jut tovább a következő fordulóba.
Legutóbb egyszerűbb volt a helyzet, csak az MKP indított magyar jelöltet Bárdos Gyula személyében, a Most-Híd akkor Pavol Hruṧovskyt, a KDH jelöltjét támogatták. Viszont nem örül mindenki egyformán a mostani kibővült magyar választéknak, sokan vélik úgy, hogy a magyar-magyar megmérettetésnek nem lesz győztese, vesztese pedig újra a felvidéki magyarság lehet, mivel a kampány során tovább mérgesedhetnek az ellentétek a két párt és választóik között.
A kampányolás egyik közismert módja az óriásplakátok megjelenése. Előszeretettel élnek a magyar jelöltek is ezzel, útszéli, kétnyelvű üzeneteik elárasztják a régióinkat, egyelőre még hála istennek nem útszéli modorban.
Bugár Béla már a második óriásplakátjával is megjelent, Menyhárt József egyelőre még tartja magát az eredetihez. A vegyespárt elnökének első plakátszövege a politikai pályafutása során szerzett ilyen-olyan tapasztalatokra épít, mert szerinte a jelenlegi helyzetben tapasztalt államfőre van szüksége az országnak.
A 2016-os parlamenti választásokban még a jellemre épített (charakter rozhoduje), de ezt a szlogent most már nem merte megkockáztatni, nehogy nevetségessé váljon a választók szemében az utóbbi néhány év tapasztalata alapján.
Bugár első plakátüzenetére épít a másodikban azzal a különbséggel, hogy ebben már egyértelműen belesulykolja a választókba, hogy ő „A MI ELNÖKÜNK”. Csak így egyszerűen leírva, nem kenceficézve a dolgokat. Más nem rúghat labdába mellette és punktum, tessék elfogadni!
Ez a szinte felszólító módú üzenet teljes mértékben tükrözi Bugár személyiségjegyeit: a rátartiságot, a „kivagyokénséget“, a felsőbbrendűség érzetet, a beképzeltséget és önimádatot, valamint ezekből eredően a vereség méltó módon való elviselésének teljes hiányát. Ez utóbbi 2007-ben, az MKP pártkongresszusát követően már bizonyságot is nyert: nem volt képes elviselni a leváltását, dacból alapított magának egy új pártot, vegyeset, hogy elegen legyenek.
Menyhárt József óriásplakátjainak üzenete sokkal egyszerűbb, közvetlenebb és barátságosabb: „ÉRTÜNK”! Az MKP elnöke - ellentétben Bugárral - tudja jól, hogy esélytelen az államfőválasztásokon, de meg kell mutatni a világnak, hogy ebben az országban a szülőföldjükön élnek magyarok, akiknek szükségük van a megbecsülésre, és erősíteni kell az önbecsülésüket is, ezért vállalta el a jelölést az elnökválasztásokon.
Bevallottan azért indult el, mert a kampányában folytatott országjárása során szeretné jobban megismerni a régiók gondjait, bajait és örömeit is. Szeretne közelebb kerülni az emberekhez, mindennapjaikhoz.
Figyelemreméltó az óriásplakátokon az is, hogy amíg Menyhárt nyíltan felvállalja rajtuk azt a közösséget, amely megbízta őt államfőjelöléssel, ott a pártlogó minden plakáton, addig Bugár függetlenítette magát a vegyespárttól, képe mellől hiányzik pártjának logója. Ez is azt sugallja az egyszerű földi halandó-választó számára, hogy az egyik képes közösségben gondolkodni, a másikat csupán az egyéni célok motiválják.
Ez utóbbival szorosan összefügg az is, hogy az államfőválasztás kampányában az óriásplakátokon és különböző egyéb helyeken is a logóval együtt elmaradt a Most-Híd megszokott színe, a narancssárga, amelyet sokat mondóan felváltott a piszkosszürke, amiből csak az „elnökünk” szó fehérlik ki.
Majd meglátjuk, mennyire!
