Október 23-24. – szabadság és szerelem
Egymás mellett a naptárban, egymás mellett az érzésekben: magyar szabadság és magyar szülőföld. Ritka az olyan nemzet, amely történelme során két alkalommal, 1848-ban és 1956-ban is megküzdött az elnyomók ellen a szabadságáért.
Albert Camus, francia író az 1956-os magyar forradalomról és a szabadságról szóló híres, 1957 októberében írt A magyarok vére című nyílt levelében mély elismeréssel adózott a magyar népnek. Camus szerint a levert, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik más nép a világon.
Október 23-án emlékezünk az 1956-os magyar forradalom hetven évvel ezelőtti eseményeire, dicső napjaira. Másnap, október 24-én helyi és megyei önkormányzati választások lesznek a Felvidéken, a szülőföldünkön. Petőfi híres címadó verssorát, a szabadság és szerelem kezdetűt az 1847-ben megjelent összes költeményei elé írta mottónak, melyben jól megfér egymás mellett a két szó, mert a szabadságvágy mellett hőfokát tekintve a szülőföld iránti érzés akár szerelemnek is nevezhető.
A magyar irodalom és közgondolkodás egyik legszebb motívuma a szülőföldhöz kapcsolódó mély, szinte szerelmi jellegű kötődés. Mács József, neves felvidéki magyar író és publicista tollából származik a „Szülőföld szerelem” című vallomásos írás. Ebben a szerző arról mesél, hogyan barangolta be szülőföldje, a gömöri Bátka minden zegét-zugát, és hogyan ivódtak belé a helyi dűlőnevek és emlékek. Számára a szülőföld iránti elkötelezettség egy életre szóló, megbonthatatlan érzelmi kötelék. Erre akkor döbben rá igazán az ember, ha önhibájából vagy önhibáján kívül távolabb kerül tőle.
A sors útjai kifürkészhetetlenek, jómagam háromszor kerültem kísértésbe szülővárosom, Érsekújvár elhagyását illetően. A budapesti egyetemi éveket követően, valamint jóval később egy budapesti munkavállalásom alkalmával még sikerült kivédeni a szirén hangot, de az unokák hívó és könyörgő szava két évvel ezelőtt erősebbnek bizonyult, elhagytuk a várost, elhagytuk Érsekújvárt. Azóta ugyan rendszeres és gyakori hazalátogatók vagyunk, sőt választópolgárnak is megmaradtunk, de ez már nem az igazi, hiányzik a megszokott otthoni lüktetés, a közeli barátok szava, a közös élményeket felidéző beszélgetések, a kedvenc boltos és kocsmáros mosolya, a templomban összetartó magyar közösség bánata és öröme, az ismerős épületek, utcák és terek, a múlt minden rezdülése. Radnóti szavaival élve messzeringó gyermekkorom világa. Idegenben, új otthonomban hiába keresem a követ a járda peremén, amelyre az iskolába menvén léptem, hogy ne feleljek aznap. Rádöbbentem, csak későn, hogy egy öreg fa gyökereit következmények nélkül már nem lehet kitépni. Valakinek, illetve valaminek a hiánya tud legjobban fájni...
A szülőföldhöz való ragaszkodás kifejeződése leginkább az önkormányzatiságban nyilvánul meg. Ez egy kisebbség esetén még fontosabb, hiszen benne van a szóban, hogy „ön kormányzás”, vagyis saját magunk életének irányítása: a város arculatának formálása, iskoláink, óvodáink sorsának alakítása, fejlesztése, a civil- és sportszervezetek, valamint a kulturális intézmények támogatásának biztosítása, a helyi politizálás eszközeivel élve a település élhetőségének, hangulatának befolyásolása. Felelős döntéssel csak az önkormányzati választások alkalmával tudunk határozott véleményt megfogalmazni településünk jövőjéről. Arról, hogy kinek, melyik polgármester-jelöltnek szavazunk bizalmat, kiknek, milyen összetételű képviselő testületnek adjuk a kezébe négy esztendőre a település irányítását. Olyanoknak, akik a 6.20-sal érkeztek a városba, vagy akik ott születtek, ott nőttek fel, együtt élnek, boldogulnak vele.
Október 24-én, szombaton a helyhatósági és megyei választások alkalmával felvidéki választópolgárok lesznek az 56-os forradalmat kiváltó műegyetemisták: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem...
