Ők tárgyalnak, mi kukkolunk!
Pszt! Állítólag ma tárgyalnak! Lábujjhegyre egész Felvidék! Most fogják egységesen eldönteni az eldönthetetlent! Talán összefognak, hogy mi is összefoghassunk! Békesség legyen velünk, békesség legyen veletek – mint a templomban. Zárt ajtók mögött tárgyalnak, nehogy kivigye őket a huzat. Sajtó kizárva, megegyezés is. Vagy mégse?
Messziről látni, megjöttek! Külön autókban, fiatalosan, lazán, kényszeredett mosolyt mindenki magára erőltetett. Előbb az imbolygó járású, a kezeivel mindig hadonászó szállt ki a kocsijából, őt hozták. Aztán a másik, akinek dús hajába ritkán tép a szél is kiugrik fiatalosan az autójából. Őt majd viszik. Fülig érő szájakkal mindketten. Egyelőre.
Mi lesz bent, a tárgyalóteremben? Képzeljük el!
Kávé biztos lesz, ásványvíz is! Lehet, pogácsa meg valami aprósütemény is kerül az asztalra, esetleg gyümölcs, nyár van. Füge csak mutatóban. Dinnyét macerás enni tárgyalás közben, összeaprítva nem illik, hosszú gerezdekben pedig a fülekig ér, és a kigombolt ing alá is becsuroghat. Meg a magokat egymásra is köphetik vitás kérdésekben. Például, hogy ki legyen a listavezető? De milyen lista vezetője? Vegyesé? Választási párté? Aztán a kölcsönös udvariaskodások után - szép az inged, szép a zakód, ki a borbélyod -, belecsaptak a lecsóba. Ennyi szűrődött ki:
A szlovákjaimat nem adom! Én meg a magyarokat a te listádra!
Miska, Pista, nagyon mazochista lenne az a Híd-lista! Lárifári Klári, választási pártra nem kell várni! Csapj bele! Csapjon a ménkű!
Akkor pedig mi legyen? Kezdjük elölről? Menjünk vissza az eredendő bűnhöz egészen 2009-be?
Sokkal inkább 2007-be kellene, akkor puccsoltatok meg engem, a leválthatatlant! Bosszút esküdtem ellenetek, tízéveset, most telik le, ezért ülök itt veletek egy asztalnál. Spongya rá, megbocsájtok! Gondold meg barátom, felejteni vagy feljelenteni egyáltalán nem mindegy!
Negyvennyolcból nem engedünk, mi annyian akarunk listára kerülni! Csupa fiatallal, negyventől lefelé, nem korban, hanem sorszámban.
Mi pedig módosítjuk a választási törvényt, megtehetjük, hogy 15 évnél fiatalabbak is lehessenek képviselőjelöltek. Kamaszokra építünk, övék a jövő, mi pedig a jelen. Egyelőre persze maradunk mi is a listán. Nem kell nekünk sok befutó hely, elég az első kilenc, aztán jöhettek ti. Majd karikáztok, mi meg ostorozunk. Benneteket! Hogy minek a fejlett, egyesülő Európában egy etnikai párt! Hiszen már koalíciós partnerünk, a Szlovák Nemzeti Párt is európaiasodik, keresi fehéroroszait, Lukasenkot meg is hívták ide, a szlovák nemzeti felkelésre. Lett is belőle majdnem újabb felkelés, pedig ő a legfehérebb orosz, semmi köze a vörösökhöz. Meg különben is olyan kicsi ez a Szlovákia, hogy benne egy még kisebb magyar etnikumot észre sem vesznek.
Az vesse rám az első követ, aki azt állítja, hogy önszántunkból mentünk bele ebbe a mostani koalícióba. Kintről kőzápor, bentről ordítás: Muszáj volt! Szlovákia érdeke volt, dehogy az enyém! Kikérem magamnak…, aztán kilépek! Már nem is kedvelem őket!
Ennyi szűrődött ki a beszélgetésből a nyári melegben nyitva hagyott ablakokon át. Aztán becsuktak minden nyílászárót, és megfogalmazták a záródokumentumot!
Alá is írták! Természetesen a sajtó rendelkezésére bocsájtják, mondják a szóvivők. Sajtótájékoztató nem lesz, mert a hosszú tárgyalás során gyűrődtek lettek az ingek és az arcok. Így nem lehet kamera elé állni!
A záródokumentumban leszögezik, hogy megegyeztek, továbbra is keresni fogják az összefogás mindkét fél számára elfogadható változatát. Addig, amíg nem találják meg, mindenki nyugodjon le a…!
