Nyoma veszett a karácsonyi képeslapoknak, a falinaptárak még tartják magukat
Egykoron édesapám ilyentájt egy előzetes lista alapján már javában írta a karácsonyi és újévi képeslap üdvözleteket, aztán futott velük a postára. Tudta, időben fel kell adni őket, hogy karácsony előtt megérkezzenek a címzettekhez, főleg Magyarországra, ahol a legtöbb rokon, barát élt önkéntes átköltözés vagy erőszakos átköltöztetés miatt. A képeslapokat minden családtagnak alá kellett írnia...
A postának annak idején legalább két hétre volt szüksége, hogy továbbítsa a küldeményt a szomszéd országba. Én nem kedveltem akkor sem ezeket az üdvözletküldéseket, amikor még más módon nem volt lehetőség. Aztán hirtelen a postai küldeményeket kiszorította a digitalizáció, ma már számos formája dívik, a képeslapok, levelek pedig egyre inkább a háttérbe szorultak, talán csak a csomagküldés maradt meg. Ma azonban már ennek is létezik több, modernebb formája.
A hírek szerint Dániában, Európában elsőként 2025. december 30-án kézbesítik az utolsó hagyományos, papíralapú levelet.
Ezzel az állami PostNord leállítja a szolgáltatást az országban, amit a digitalizáció miatt drasztikusan csökkent (90 százalékkal) levél forgalommal indokolt, de a csomag kézbesítés és postahivatalok továbbra is működnek, részben magánszolgáltatók átvételével. A szolgáltatás fenntartása gazdaságtalanná vált, mivel a magánlevelezés mellett már az ügyintézések, a befizetések, a számlák küldése is áttevődött a digitális platformokra. A jellegzetes piros postaládákat is eltávolítják az utcákról. Lehet, megszokott látványuk hiányozni fog, bár már nálunk is egyre ritkábbak. Itt az esetleges eltávolításuk nem menne egyik napról a másikra, ahogy a nyilvános telefonfülkéknek is akadnak még hírmondóik a településeken.
A dán posta a hangsúlyt a csomag kézbesítésre helyezi át, a postahivatalok pedig a csomaglogisztikai pontokká válnak, átkerülnek magánszolgáltatókhoz, ahogy a maradék levélküldés is. Dánia tehát az első európai ország, amely ilyen mértékben felszámolja az állami hagyományos postai levélkézbesítést. Várható, hogy lesznek követői a közeljövőben.
Ha nincs levél- és képeslapküldés, elmarad az ezekre való várakozás izgalma is. Valamikor nagy volt öröm, amikor az utcasarkon feltűnt a postás maga előtt tolva a biciklijét, pedig még nem is tudtuk, hoz-e számunkra valamit. Egyáltalán nem volt kellemetlen dolog várakozni a kedvesünk vagy a barátunk levelére, majd állva villámgyorsan elolvasni, hogy aztán később helyet foglalva még sokszor, gyűröttre olvasni. Vagy a borítékokról levadászott bélyegek, melyek közül a szebbek, a ritkábbak a gondos beáztatást követően az albumokban kötöttek ki. Az Antonín Novotný és Gustáv Husák köztársasági elnöki bélyegek nem kerültek oda... De a levelet és a képeslapot kicsit azért sajnálom!
A másik, ilyentájt, év vége felé izgalmas tevékenység a fali és asztali naptárak beszerzése volt. Van már naptárad? Hangzott el gyakran a kérdés a baráti, rokoni beszélgetések során.
És milyen, nekem nem tudsz szerezni egyet? Különböző intézmények, szervezetek, önkormányzatok egymással versenyeztek, hogy övék legyen a legérdekesebb, leglátványosabb, az övék kerüljön ki a lakások falára. A politikai pártok különösen a választási év előtt nyomtattak és osztogattak ilyeneket... A falinaptár önálló műfajt jelentett, aminek ilyentájt volt a szezonja. Akadtak lelkes kalendárium gyűjtők is, húsvétkor általában már akciósan lehetett kapni. Napjainkban mintha csökkene az érdeklődés, de nem annyira, mint a karácsonyi képeslapok iránt.
