Fotó: TASR/AP
Előttem az utódom?
2021. február 21., 17:58

Nyilvánvaló butaság, de Matovič a fejébe vette

Így szólt nemes egyszerűséggel Richard Sulík gazdasági miniszter kommentárja Igor Matovič kormányfő múlt heti ötletéről, miszerint az európai gazdaságmentő csomagból érkező forrásokat annak alapján kellene elosztani, melyik párt milyen eredményt ért el a legutóbbi választásokon.

Még becsülni is lehetne Sulíkot, hogy ilyen bátran summázza véleményét, azért viszont már kevésbé, hogy gerincének képlékenységét mutatva, azt nyilatkozza, hogy meghajlik a kormányfőnk véleménye előtt, hiszen úgyis többsége van a kormányban.

Persze Matovičtól már megszokhattuk, előbb jár el a szája, minthogy mondanivalóját átgondolná.

Azt is tapasztalhattuk, mikor egyik hibás mondatára rádöbbenve, csak annyit mondott, bocsánat, ez magyarul volt, megsértve ezzel több százezer felvidéki magyart. De a mi "szlovenszkí barátunk" már csak ilyen.

Politikai karrierjének csúcsára jutott ellenzékből azzal, hogy megpróbálta állandóan uralni a kommunikációs teret, csak van egy rossz hírem az ő és mindannyiunk számára,

jelen esetben nem beszélni, hanem kormányozni kellene.

Világos stratégiai elképzeléseket mutatni, aminek szolgálatában egyértelmű utasításokat adni, és ellenőrizni azok betartását. Ez egy miniszterelnök feladata, nem pedig az, hogy minden esetben szólásra nyissa a száját, amint pár méteres körzetben felbukkan valahol egy mikrofon.

Márpedig aki sokat beszél, az nem biztos, hogy konzekvens tud maradni, törvényszerűen ellentmondásba keveredik korábbi megnyilvánulásaival.

Főleg, ha egy olyan emberről van szó, akinek a politikai ténykedését nem igazán lehet valami kiforrott eszmerendszerhez kötni, akinek a mondanivalója naponta változhat és változik is a politikai helyzetnek megfelelően.

Ilyen habitussal rendelkező politikus jobb, ha ellenzékben marad, és turkál a mindenkori korrupciós esetek között.

Ilyen képlékeny politikai nézetrendszerrel nem lehet még egy kettes, nemhogy egy négyes koalíciót elvezetni, mert a társak pár hét után rádöbbennek, hogy a kimondott szónak nincs súlya. Ennek pedig az a következménye, hogy a koalíciós partnerek, világos irányvonal híján, már nem a kormány és az ország sikeréért dolgoznak, hanem csupán saját pártjukat próbálják jobb helyzetbe hozni, készülve akár az idő előtti választásokra.

Már nem arról szólnak a kormányülések, hogy egy problémára megtalálják a legjobb megoldást, hanem arról, hogy ki tudja átültetni a javaslatát, ezzel növelve a presztízsét.

Ezért kell még a döntések előtt kikotyogni, hogy a végső döntést mindenki tudja majd az adott politikushoz, párthoz kötni. Mindez azt eredményezi, hogy ezután a végletekig ragaszkodnak egy-egy javaslatukhoz. Ezért halljuk, hogy a kormányüléseken nagy a káosz, csak elbeszélnek egymás mellett. Ezért is vált a kormányfő rögeszméjévé a tömeges tesztelés, ezért is nem hátrál, miközben mindenki látja, hogy hatni nem hat, inkább ront, hiszen a szakemberek is mondják, hogy az emberek összecsődítése a tesztelésekre, jó lehetőség a vírus terjedésére.

Na de nézzük a javaslatát közelebbről, mert egyelőre nagyon csendesen szólhatott, vagy

nagy a kormányfő szerencséje, hiszen ilyen javaslatok után, máshol a kéksisakosok bevonulását várhatnák, vagy legalábbis egy jó kis jogállamisági eljárást, hetes cikkelyestül.

Tehát a kormányfő, látva a koalíción belüli repedéseket, úgy döntött, hogy az Európából érkező majdnem hatmilliárd eurónyi gazdaságmentő csomagot a minisztériumok között pártalapon osztaná. Tehát attól függne, hogy melyik ágazat mennyit kap, hogy mely párt adta az adott ágazat miniszterét. Nos, innentől ez minden csak nem transzparens.

Veronika Remišová, miniszterelnök helyettes, a koalíciós partner Za Ľudí képviselőjeként rögtön nyilatkozta, hogy a gazdaságmentő alapból érkező pénzekre úgy tekint, hogy azok

nem tartozhatnak egy konkrét párthoz, hanem a forrásoknak az ország fejlődését kell szolgálniuk.

Nagy kísértés az Európából jövő gazdaságmentő csomag, láthatjuk, még a féléves kormányokhoz szokott olaszok között is konszenzust teremtett a nekik jutó 209 milliárd euró ígérete. Ne is csodálkozzunk, hogy a mi kis kormányunk kisebb koalíciós partnerei, is inkább előveszik az illatos keszkenőt, és diszkréten meghajolnak a legnyilvánvalóbb marhaság előtt is. Az már csak egy kis kozmetikázás Sulíktól, mikor azt mondja, hogy „mi nem azért léptünk a kormányba, hogy kaparjunk a pénzek után, hogy osztogassunk. A szabályok megváltoztatásért jöttünk.” - Ricsikém! És ezt magad is elhiszed?

Pedig a javaslat bizony visszavet minket a legszebb Smeres időkbe, hiába tűzte leendő kormányunk a zászlajára a leszámolást az előző kormányok által folytatott gyakorlattal.

Mutathatják magukat bármekkora demokratának és tisztakezűnek, de Matovičunk javaslatától már csak egy lépés, hogy a végső kedvezményezetteket, a benyújtott projektek nyerteseit, az önkormányzatokat és a vállalkozókat is a pártszimpátia alapján fogják majd kiválasztani, amit mindig lehet bizonyítani egy kisebb borítékkal, ahogy azt már Ficóéknál megtanultuk. Persze a végén úgyis mi, azaz az egész ország fogja az egészet megszívni.

Bohóccá vált a kormányfő, amivel kormányát bohóckormánnyá alakította.

Sajnos ennek az a következménye, hogy az ország is bohócországgá alakult. A probléma csak ott van, hogy ezek alternatívája, a másik oldal több potens képviselője jelenleg, talán nem is érdemtelenül, vizsgálati fogságban pihen.