2020. szeptember 19., 08:14

Nyerëtt a DAC!

Nyerëtt a DAC! – így írom, mert ezt Felső-Csallóközben így mondják, keményen megnyomva a második e betűt valahol az e és a hosszú é között, amit a nyelvészek is csak pontokkal tudnak jelölni.  Szóval nyerëtt, mert végre van egy csapat, ami a nyolcvanadik percben, nem csak akar, hanem tud is újabb energiákat mozgósítani, megfordítani a vesztes mérkőzést.

Fotó: dac1904.sk

Aki látta a Jablonec elleni mérkőzést megelőző összecsapást a Rózsaheggyel, az erről már bebizonyosodhatott, és nyugodt gyomorral várhatta a cseheket – persze azért idegeskedni való akadt bőven.

Nem semmi – csettinthettünk, hiszen gól- és emberhátrányból tudtak fordítani a fiúk röpke 7-8 perc alatt. Még azt is elfeledtük – már aki a szlovák kommentárral kísérte a meccset –, hogy a kommentátor részrehajlóan ujjongott, emelte fel hangját (famózne) amint egy rózsahegyi játékos egy egyeneset tudott rúgni a labdába, és felháborodott a dunaszerdahelyiek vélt vagy valós szabálytalanságain.

A rózsahegyi meccs jó előjátéka volt a Jablonec elleninek. A csapat megtapasztalta az erejét, megtanulta, hogy bárhonnan fel lehet állni, és mi szurkolók is nyugodtabban várhattuk a cseheket, bízva csapatunk erejében.

Innentől számomra igazán az volt a kérdéses, hogy a szlovák kommentátor valójában kinek is fog szurkolni. Az országát képviselő DAC-nak, akik ugye mégiscsak magyarok, vagy a nagytestvér cseheknek, ahol szintén játszanak szlovákok.

A meccsben nem kellett csalódnunk. Megszereztük a vezetést, majd a Jablonec kiegyenlített és átvette a vezetést, majd kiegyenlítettünk. Persze a csehek se hagyták annyiba, újra vezetéshez jutottak, majd mi egyenlítettünk ki, és a hosszabbításban legyűrtük őket. Legyűrtük, mert a DAC fiatal játékosainak a végére is maradt szuflájuk. A bíró tévedéseit a siker tudatában el is felejthetjük.

Személy szerint a kommentátorban sem csalódtam, hiszen amíg a Jablonecnek állt a zászló, addig a cseheknél játszó szlovákokat dicsőítette, csak miután a hosszabbításban átvette a DAC a vezetést, akkor kapcsolt, hogy esetleg ezek a „magyarok” mégiscsak Szlovákia koefficiens pontjait erősítenék, és különösen kínos volna a végére, simának bizonyuló győzelmükön sajnálkozni.

Az egésznek ad egy kis vajszínű árnyalatot az is, hogy a nemzet nagy csapata, a pozsonyi Slovan kritikán aluli játékkal kiesett a komoly erőket felvonultató – ja, nem! – finn csapattól. Sajnos nem jegyeztem meg a finn csapat nevét.

Így nem maradt más a kommentátoroknak, szakértőknek, és egyéb válogatott atyafiaknak úgy tálalni az eseményeket, hogy a „Tátra alól az egyetlen állva maradt klub” (jediným klubovým zástupcom spod Tatier) a Dunaszerdahely

– nem törődve a csallóközi és a többi felvidéki szurkoló önérzetével, vajon milyen képet is vágnak majd ehhez a megfogalmazáshoz.

Elnézve a szlovák olvasói kommenteket, a normálisabbja kiemeli, hogy bár nem szeretik a DAC-ot, és azt sem, hogy a szurkolótáboruk magyar, de értékelték a játékukat, a kiállásukat, és azt, hogy egyedüli szlovák (írhattak volna szlovákiait is) csapatként állva maradt az európai küzdelmekben.

Egy biztos, most a Jablonec ellen nem csak egy meccset nyerëtt a DAC.  Azt a csatát a dobogós helyezéseivel már rég megnyerte, hogy a felvidéki magyarságnak közösségi élményt nyújtson, sikerélményt és vele kiegyenesedő gerincet. A legutóbbi győzelmével viszont egy nagyobb játszmába kezdhetett,

hol a többségi szlovákságot kell megtanítania arra, hogy a velük élő magyarok is képesek eredményt, sikert felmutatni, amire esetleg ők is büszkék lehetnek, hogy ezt az „ő magyarjaik” (naši maďari) hozták össze.

Hogy mire nem képes a futball? Egyet biztosan megmutat:

ha kisebbségi vagy, neked háromszor annyit kell teljesítened a sikerért! De számunkra ez nem gond…

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.