Nyári örömködés
Bőven benne járunk az év legszebb évszakában. Ilyenkor kell(ene) feltöltődni, élményekkel gyarapodni, hogy elkerülve a kiégést, új elánnal ugorhassunk vissza a soha meg nem álló mókuskerékbe. Amit életnek hívunk.
Ehhez képest lehangoló tény, hogy az ország lakosságának harmada nem engedhet meg magának még néhány napos nyaralást sem, a lakhelyétől távolabb. Nem a méregdrága tengerentúli utazásokra gondolok, azt csak egy szűk réteg pénztárcája bírja, hanem mondjuk, egy hosszabb wellneszezésre, vagy hegyi kalandozásra. Nem is csoda! Ha az ember fürkészi a korlátlan lehetőségeket, szinte kigúvad a szeme az árak láttán. Három-négy nap országhatáron belül is több száz eurós summákra jöhet ki. Csaknem annyiért nyaralhatunk itthon, mint néhány éve még Görögországban. Szerencsére, főleg a fiatalok, már szinte nagymesterei annak, hogyan találjanak olcsóbb, megfizethetőbb lehetőségeket. Sokan jó előre befizetnek a nyaralásra, de a legtöbb ember csak úgy, némi ráérős idejében kattintgat a világhálón és keres elfogadható alternatívát. Miközben fejben már számol is, ha kiad egy ezrest családostul, azt mikor és honnét tudja pótolni, esetleg honnét kell elvenni azt a pénzt? Mit ér az olyan nyaralás, ami anyagi gondokat hozhat magával? Mint a kutya vacsorája…
A nyaralás sokak számára nem opció. A normál kerékvágáshoz képest szabadság idején legfeljebb annyi a változás, hogy nem ébreszt a mobil. De ha már úgy is otthon van az ember, hát akkor miért ne végezné el a nagytakarítást, tenné rendbe a kertet, festené be a kerítést, főzne be egy regiment lekvárt… Szinte látom magam előtt a pszichológusok felemelt ujját. Nem, nem! Ez nem nyaralás, nem szabadság. El kell menni!
Mégis hova? Erdőbe, rétre, víz mellé. Gyalog vagy bicajjal. Poros földúton is lehet baktatni. És csodákat látni. Csak nyitott szemmel kell járni. Velem ez mostanában gyakran megesik. Pár hete arra lettem figyelmes messziről, hogy valami aprócska lény oda-vissza szaladgál át a földúton, két erdősáv között. Gondoltam, meglesem, mi is ez… Elsőre azt hittem, talán mókus, de közelebb menve, egy kihajló faág mögé behúzódva hamar rájöttem, tévedtem. A lemenni készülő nap fényében gyönyörűen kirajzolódott a kis állat sziluettje, különösen a tipikus feje. Egy kis menyét rohangált oda-vissza. Átszaladt az úton és egy-két perc múlva visszaszaladt. Mindannyiszor valamit vitt a szájában. Ötször-hatszor is megismételte mindezt. Utoljára aztán már üres szájjal tért vissza. A megfejtésem az, hogy talán elkóborolt kölykeit hordta vissza az alomba, vagy pedig egyszerűen átköltöztette őket. Ezt arra alapozom, hogy mintha láttam volna aprócska lényeket is átslisszolni a földúton.
Mi ez, ha nem életre szóló élmény? Mekkora az esélye annak, hogy látok még egyszer ilyet? Nagy valószínűséggel soha.
A minap pedig csak úgy üldögéltem a padon estefelé és az út menti zöldben mozgásra lettem figyelmes. Egyenesen felém tartott egy kis szőrmók. Hamarosan kiderült róla, hogy valójában élő tűpárna. Egy süngyerek szaladgált és matatott a fűben. Nagyon éhes lehetett, mert fáradhatatlanul keresett valami jó falatot. Rám fittyet hányt, igaz, csöndben, mozdulatlanul ültem. Mivel lelki szemeim előtt láttam, hogy az útra letérve esetleg elütheti valamelyik erre járó autó, gondoltam, átterelem az úton a kiserdőbe. Ott nagyobb biztonságban lesz, legalábbis az autókerekektől. Igen ám, de amint a közelébe értem, azonnal szúrós labdává változott és mozdulatlanná vált. Visszaültem a helyemre, vártam és kis idő múlva már láttam is, hogy a süngyerek kidugja az orrát, körbeszimatol és mikor rájött, már nincs veszély, folytatta a táplálékkeresést.
Nyári élményekért nem kell messzire utazni. Habár mindenképp megéri más helyeket, embereket megtapasztalni. De ha kicsit jobban figyelünk, és ehhez az kell, hogy valóban letegyük a munka és gondok súlyát, akkor egyszeri és megismételhetetlen élményekben lehet részünk szűkebb környezetünkben is. Mert valójában gyönyörű helyen élünk. Elég csak ballagni az erdő mellett és megtalálni annak a mennyei illatnak a forrását, amit hirtelen az orrunk érzékel. Melyik bokor vagy fa „illatozik”? Kis kutakodás, szagolgatás után kiderülhet…
S ha már illatok. Micsoda élmény lehet egy kisgyerek számára, ha a nagymamával együtt készít szilvás gombócot, esetleg nagypapával hamuban sütnek kukoricát? Összekötni a kellemest a hasznossal. Az örömteli együttlét mellett persze az elkészült ételek íze sem kismiska. Mert igen, ízekről és illatokról is szól a nyár.
