2020. július 14., 13:49

Nyári idill

Megköttetett a frigy. A tavasszal egyedül hazaérkező fecskénk nyárra párt talált magának. Ha két fészekalja fiókát már nem is, de egyet még fel tudnak nevelni. Heteken át mást se csinált szegény kis magányos villásfarkúnk, csak csivitelt, próbálta maga mellé édesgetni egy másik fajtestvérét. A fészket, még tavalyról, csak kicsit meg kellett igazítani s máris be lehetett költözni. Most peckesen üldögél a szélén, talán a tojásokon ülő nejét őrzi.

A júniusi nagy esők meghozták fecskéinknek a biztos megélhetést. Hirtelen annyi lett a sár, amennyiről talán már álmodni se mertek. Fészekanyag lett dögivel. Hát még szúnyog! Ebből valóságos terülj, terülj asztalkám van mostanság. Drukkolok a kis frakkosoknak, hogy rendkívüli évük legyen, s jól tudjanak szaporodni. Még akkor is, ha este inkább már ki se merészkedek a szabadba, mert a másodperc tört része alatt lepnek el a vérszívók.

Azzal próbálom nyugtatgatni magam, valamilyen szerepük tán nekik is van a természet nagy és örökös körforgásában… Különben nem lennének itt és tennék tönkre a nyár esti romantikát.

Egyre több a tarlós határrész. Biztos jele ez annak, hogy napokon belül megtudjuk, hogy állunk, lesz-e elég kenyérnek valónk a következő aratásig. A megkésett tavaszi eső némileg javított a hektárhozamokon, a legtöbb gazda nem panaszkodik, sőt olyan is akad, akit kellemes meglepetés ér. Fél tonnával többet hozott a repce, mint amennyit saccolt. Úgy néz ki, mégsem válik valóra a félelmetes jóslat, hogy nem leszünk önellátók már gabonából sem.

A júniusi özönvíz első látásra letarolta kertet. Azt gondoltuk, a több havi kemény munka eredménye semmivé lett.

De mivel az élet él és élni akar, már látjuk, hogy a kár sokkal kisebb, mint hittük.

Ami viszont igazi meglepetésként ért, hogy a csemegekukorica alig méteres magasságúra nőtt, amikor egyszer csak úgy „gondolta”, hogy no, most aztán termőre fordulunk. Talán a sok víztől sokkot kapott! Már csak pár napot kell várnunk, hogy a gyermekmagasságú kukoricaszárakon kettesével-hármasával szépen fejlődő csövek előbb a fazékba, onnan pedig a hasunkba kerüljenek.

Miközben ezeket a sorokat írom, a hűtőben néhány hamvas, bio (permetet nem látott) őszibarack csakis arra vár, hogy elfogyasszam. Mert a tavaszi nagy fagyok dacára, a ház takarásában a termés egy része megmenekült. Két hete mindennap, ahogy érnek, friss őszibarackot szakíthatunk le a fáról…

Mi ez, ha nem kis csoda, aminek örülhet az ember?

S a végére, hogy kerek legyen történet, ma megtudtam, hogy kedves ismerőseink legnagyobb lánya férjhez ment. Sudáran, szépen, 22 évesen mondta ki a boldogító igent. Az esküvőt jegyesség előzte, és bíznak abban, hogy hamarosan gyermekáldásban is részük lesz. Ha szülei példáját követi, népes család lesz az övék. Szinte meghatódtam a hír hallatán, hiszen manapság, értékvesztett világunkban mindenki magának és önző módon akar élni, a családalapítást a végtelenségig elodázni. Hiába, ki miben nő fel, ki mit lát, azt a példát követi. Bárcsak több ilyen jó hírt hallanék még a nyáron!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.