Népszerűség, semmiért

Elnökként nem sokat hagy maga után, ha nem nyergelne át a pártpolitikába, neve pillanatok alatt feledésbe merülhetne. Pedig ígéretes volt az indulása. Aránylag ismeretlenül robbant be a közéletbe, s nulla politikai tapasztalattal küldte padlóra az államfőjelölti párviadalban Robert Ficót. A beléje vetett választói bizalom komoly morális kötelezettséget rótt az elnökre, de ez részéről sokáig csak néhány, leginkább a szegényeket célzó szimbolikus, reklámfogásként is értékelhető gesztusban merült ki. Csakhogy Szlovákiában a népszerűséghez ennyi bőven elég is.

Az ország alkotmánya meglehetősen szűkre szabja az államfő mozgásterét, és Kiska első három évében nem is sokat tett azért, hogy annak a kevés jogkörének valódi tartalmat adjon. Az ország állapotáról szóló jelentései legfeljebb némi szájkaratét generáltak a kormány és az ellenzék között, országjárása is leginkább a politikai hakni szintjét hozta. Nem találta meg, s talán nem is kereste azt a napi politika fölött álló stratégiai témát, aminek akár a szószólója lehetett volna, igaz, kényszerítőerő sem volt, hiszen a kevés is elég volt a legtöbbhöz – évek óta vezeti a népszerűségi listákat, a legtöbben őt tartották a leghitelesebb politikusnak. És ezen az sem tudott lényegesen változtatni, hogy legfőbb ellensége, Robert Fico nem csak kereste, de meg is találta rajta a fogást. A millió eurós útiköltsége, a kétes tátrai földügylet, a kampányának túlfinanszírozása magyarázatra kényszerítették az államfőt, volt cégének, a KTGA-nak az adócsalási ügye pedig már vádemelésig jutott. Fico Kiskával szembeni bosszúvágya szemmel láthatóan mérhetetlen, de megvan annak a fóruma, ahol dönthetnek a vádak valódiságáról. Az azonban mégis nyugtalanító, hogy ezek az ügyek az államfőre rávetültek, hiszen akár a morális gátlástalanságot is feltételezhetik, ami a tisztességes Szlovákia brandbe aligha illeszthető be.

Andrej Kiska, válaszul a kormányzati kereszttűzre, több mint egy éve aktív politizálásba kezdett. A Kuciak-gyilkosság után kialakult válságot már nem az államfői poszttól elvárt higgadtsággal kezelte. Megnyilatkozásaival rácáfolt az amúgy is megkérdőjelezhető pártatlanságára, gyakran átvéve az ellenzéki pártok szerepét. S láthatóan bele is szeretetett a megmondó szerepbe. Mértékletesség nélkül. Bírálói rendre felróják neki, hogy a belpolitikai csatákat külföldi csatatéren is vívja. Az ugyanis a civilizált világban alighanem példa nélküli, hogy államfőként külföldön maffiaállamnak nevezze saját országát. A Smer nem is hagyta válasz nélkül. És ez már a politikai acsarkodás olyan szintje, amely egyértelműsíti a várható hatalmi harc kíméletlen mivoltát, az árkok mélyülését.

Kiska már türelmetlen az idő szorításában, és látva a progresszívek feltörését, van is miért nyugtalankodnia. Pártalapítási szándékát még márciusban bejelentette, amelynek építésébe már hónapokkal ezelőtt belekezdett. A sajtóban megjelent nevekből azonban aligha olvasható ki egyértelműen, hogy az új párt kikkel és milyen irányvonalat vesz majd. Ahhoz a felhozatal ideológiailag túl színes, s a tartalmi célokról még szó sem esett. A leköszönő elnök csak annyit árult el, csodálatos fiatalok és tapasztalt politikusok lesznek mellette. S úgy tűnik, a népnek ennyi elég is, hiszen a nulla információ ellenére a nevesincs pártot máris 10 százalékra mérte az egyik közvélemény-kutatás.

Egyértelmű, hogy Kiska józanságát felülírja az ambíciója. Csatlakozhatott volna az újonnan alakult Progresszív Szlovákiához, amely fél év alatt parlamenten kívüli térből szerzett fontos önkormányzati helyeket, nyerte meg az államfő- és az EP-választásokat. Kiska ehelyett az új mellé egy újabbat gründol, saját szabásminta alapján, csak hogy tovább szeletelje az amúgy is szétszabdalt ellenzéki oldalt, miközben az összefogásról beszél. Az biztos, az elkövetkező hónapokban teljesen átrajzolódik a politikai paletta, jelentősen megváltoznak az eddigi erőviszonyok, aminek kifutása most még nem látható.

Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az új formációk nem állnak meg a Dunaszerdahelyi járástáblánál. A voksvadászatnak a felvidéki magyarság is célpontja lesz. Jó lesz résen lenni, s emlékezni arra, mit kapott közösségünk azért, hogy öt éve Andrej Kiskát támogatta.