Népfogyatkozás a köbön!
Egyre-másra érkeznek a születési statisztikák a városokból. Igencsak lehangolóak, sőt riasztóak az adatok, már a tavalyi évhez képest is csökkenést mutatnak. Hogy a hosszabb, öt-tízéves távlatokról már ne is beszéljünk. Néhol pár év, gyönge évtized alatt szinte a felére esett vissza a születésszám. Emelkedés legfeljebb azokban a városokban lehet, ahol fogadják a messzebb régióból, ahol már megszüntették a szülészetet, érkezőket is. Hamarosan ötven kilométeres körzetben untig elég lesz belőlük egy is…
Félek, az országos adatoktól megint dobhatunk egy hátast. S mélyen elgondolkodhatunk azon, hogy ki fog dolgozni ebben az országban egy-két évtized múlva? Ki fogja megkeresni a pénzt a nyugdíjakra? Már-már vészesnek tekinthető a népességfogyás, amit sosem szabad csak a pillanatnyi állapot szerint megítélni. Az egy figyelemre érdemes trend következménye, amit szakavatott demográfusok vizsgálnak.
A legtöbben azonban nem vagyunk szakemberek, csak nyitott szemmel-füllel járunk s vannak saját tapasztalataink meg híreket is olvasunk.
Nem nehéz rájönni, hogy a fogyás valamikor a rendszerváltozás körül lódult meg igazán, habár már előtte, a nyolcvanas években sem voltak túl fényesek az adatok. Mostanra szülőkorban vannak a kilencvenes években születettek, s lassan odaérnek a kétezres évek elején világra jöttek is. Akik már jóval kevesebben vannak. A számok kegyetlen törvénye alapján pedig kevesebb embertől kevesebb utód származik.
Sokkal kevesebb, ha hozzávesszük azt is, hogy egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás, magyarán, egyre idősebb korban szülnek a nők. S emiatt sokszor meg is maradnak az egyszem gyermeknél… Pedig, ha újra divatba jönne a háromgyermekes családmodell, elmozdulhatnánk pozitív irányba.
A rossz statisztikákra egészen bizonyosan hatással van az is, hogy egyre több a gyermektelen pár, túl sok a szingli, és növekszik azok száma, akik nem is akarnak gyermeket…. Félő, hogy ezek a „tényezők” a jövőben sokkal markánsabban „szólnak majd bele” a statisztikákba.
Még emlékszem azokra az időkre, nem is volt túl rég, amikor például a dunaszerdahelyi kórházban évi 1000 baba jött a világra. 2025-ben pedig már csak alig több mint 500… Nem akarok a számokon rugózni, de ez bizony ötven százalékos fogyás.
Valamit kezdeni kellene a helyzettel, mert ahogy nálunk, a Csallóközben mondják, így vígan megyünk tönkre. Nem kell annyi óvoda, iskola, munkahelyek garmadája maradhat betöltetlenül. Mert azokat a generációkat, amelyek nem születtek meg, varázspálcával nem tudjuk előteremteni. Kicsit túlozva, ki fogja építeni ezt az országot, a jövőt, ki tudja biztosítani a gazdasági növekedést? Az évenkénti több tízezer gyermek hiánya messzemenő következményekkel fog járni.
Nem tudom, hogy a kedvezőtlen demográfiai mutatók okoznak-e álmatlan éjszakákat azoknak, akik az országot vezetik… A politikai csatározások helyett talán érdemesebb volna a jövővel foglalkozni, mely csöppet sem látszik rózsaszínnek. Csakis átfogó, mindenre kiterjedő, hosszú távú projekttel lehetne elmozdulni a holtpontról és megállítani, vagy legalább lassítani a népességfogyást. Inspirálódni lehet Magyarországtól, vagy más európai országoktól. De a csodára várni semmiképp sem szabad.
