Nemzeti szükségállapot
A koronavírus-járvány terjedése miatt a kormány újabb szükségállapot bevezetése mellett döntött. Egyelőre 45 napra hirdette meg, de szükség esetén meghosszabbíthatja 90-re, többre nem! Ha ne adj isten a helyzet úgy hozná, hogy kilencven nap után is szükség lenne a szükségállapotra, már nem hosszabbíthatna tovább a kormány.
A szükséghelyzet, szükségállapot vagy szinonimái – a vészhelyzet, veszélyhelyzet, kényszerhelyzet mind egytől egyig félelemkeltő kifejezések, egy kedvezőtlen élethelyzetre utalnak, amikor a még súlyosabb helyzet kialakulását kell megakadályozni. Akkor vezethet be a kormány szükségállapotot, maradjunk ennél a kifejezésnél, ha közvetlenül veszélyben van a polgárok élete, egészsége, vagy az életkörnyezet, esetleg nagy anyagi kár megelőzése is lehet a célja.
A meghirdetett szükségállapot alatt az államnak lehetősége van a szabadságjogok korlátozására, és parlamenti jóváhagyás nélküli kormányintézkedéseket tesz lehetővé, csakis a feltétlenül szükséges mértékben és időre. Emlékezzünk csak vissza, hogy hasonló intézkedéssor bevezetésekor Brüsszel tavasszal hogyan és miért vonta felelősségre Magyarországot a szabadságjogok korlátozása miatt...
Tavasszal a járvány első hulláma idején már volt részünk szükségállapotban! Alapvető különbség az első hullám idején érvényes helyzethez képest,
hogy ezúttal nemcsak az egészségügyet érinti, hanem állítólag általános jellegű lesz a csütörtökön érvénybe lépett újabb rendelkezés.
Ez az, amin mindenki felkaphatja a fejét, hiszen még élénken él az emlékezetünkben, hogy az egészségügyön kívül az élet milyen sok más területét is érintette a tavaszi kilencvennapos szükségállapot.
Tavasszal úgy éreztük, hogy nagyon is általános volt, hiszen bezártak az iskolák, óvodák, bölcsődék, szórakozóhelyek, üzletközpontok, az elején csak az élelmiszerboltok tarthattak nyitva, kint vártunk a boltok előtt a sorunkra. Teljesen leállt a kulturális- és sportélet, bezártak a templomok is. Sok helyen hetekig szünetelt a munka is! Enyhe túlzással a pincébe és a padlásra is csak maszkban mehettünk, amennyiben nem képezte lakóterületünk részét...
Csókváltás nélküli esküvők, magányos nászéjszakák, elmaradt ölelések, a határ túloldalára szakadt kedves, ökölbe szorított kézfogások vagy könyölések, kihalt utcák és terek, eltorlaszolt határátkelőhelyek, felhalmozódott húsvéti tojások, otthon gondosan lemosott, boltban vásárolt tojások, fogyasztás előtt fertőtlenített sörösüvegek és dobozok, megbontatlan kölnivizek, járáshoz és otthonhoz kötött húsvéti ünnepek, rendszeres külső és belső fertőtlenítések, régi magyar sportsikerek és még régebbi magyar focisikerek a sportcsatornákon, fekete-fehérek és színesek, külön vásárlási idősávok öregeknek és fiataloknak, hogy ne lássák, milyen kevésből is megél napjaink nyugdíjasa. Online tanulás, online játék, online színház, online szerelem, összezártság, karantén szülte válások, barátságok. Fertőtlenített, hermetikusra zárt világ, óriásbuborék! És még mondja valaki, hogy a tavaszi szükségállapot csak az egészségügyet érintette!
Csak nagyon lassan engedett fel a szorítás, enyhült meg a lég és a lét, lassabban, mint tavasszal a fagyos föld. Csoda, hogy a visszakapott szabadságtól aztán örömünkben kiszaladtunk mindenhova, oda is, ahova nem kellett volna, mint a szabadon eresztett kiscsikók!
Az előttünk álló, egyelőre 45 naposra tervezett szükségállapot mennyivel lehet még általánosabb a tavaszinál? Csak a jóég tudja, még a miniszterelnök se!
