Német lecke Közép-Európának
Mivé lett a világ legbefolyásosabb asszonya, avagy így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk a CDU volt elnöke, Angela Merkel német kancellár sorsán töprengve. 2007-től napjainkig a világ legbefolyásosabb asszonyát csak 2010-ben taszította le a trónról Michelle Obama volt amerikai first lady, majd 2011-től ismét a mosolytalan német tudós került a ranglista élére.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a Forbes magazin kit tart a lassan véget érő esztendő legbefolyásosabb asszonyának, azt azonban igen, hogy Németországban erősen kopik a kancellár fénye és a kormányába vetett bizalom.
De még megvan, s ezt kell mindenáron megtartani. A CDU azonban egy másik világ, s hogy mennyire, azt a hétvégi pártkongresszus mutatta meg. A kereszténydemokraták az elmúlt időszakban minden választást elveszítettek, támogatottságuk történelmi mélyponton, a kongresszus azonban hétperces állótapssal jutalmazta Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) pártelnök másfél órás beszámolóját éppen erről a kudarcokkal és történelmi tévedésekkel teli időszakról. És AKK megtartásával ennek – értsd a merkeli politikának – a folytatására szavazott a CDU, amely „kicsit balos, kicsit centrista, kicsit jobbos és egy egész picit kereszténydemokrata”, de főleg minden – a szó szoros értelmében minden – iránt nyitott politika, vagyis semmilyen. Olyan merkeli.
Igaz, ez nem tisztújító kongresszus volt, ám a rengeteg választási kudarc, a német gazdaság gyengélkedése, a nyugati és a keleti tartományok közötti különbségek növekedése miatt a CDU-n belüli feszültségek következtében nem volt teljesen elképzelhetetlen a kurzusváltás. AKK megtartása azonban azt mutatja, hogy a párton belül győztek a „progresszívek”, és marad a „merkeli nyitottság”. A konzervatívoknak pedig nem maradt más választásuk, minthogy beállnak a sorba. Ezt a kongresszuson látványosan meg is tette Friedrich Merz, a hagyományos kereszténydemokrata vonalat képviselő CDU-szárny vezetője. Akit immár másodszor győzött le Annegret Kramp-Karrenbauer, először tavaly, Merkel lemondása után a pártelnökségért, majd most a CDU irányáért (vagy a lelkéért?) folyó harcban. Ennek ellenére Merz kiállt a színpadra AKK mellé, látványosan, hogy a hívei is értsék: a harcot most felfüggesztjük, a közös döntés, hogy a legközelebbi választásokig marad a Merkel–AKK tandem, ergo ebből a kottából játszunk!
Emögött nyilván nagyon fontos bel- és európai megfontolások is szerepet játszottak persze, nemcsak a legendás német fegyelem. Elsősorban a kormányzó nagykoalíció összetartása, a német szövetségi állam kormányzása, illetve a 2020. második felében sorra kerülő német elnökség az Európai Unióban. Valóban, per pillanat semmi sem hiányzik kevésbé, mint egy válság az EU vezető országában, amely komoly, a bevándorláspolitikát szabályozó új tervekkel készül az uniós elnökségre.
Elgondolkodtató azonban, hogy mennyire másképp működnek a dolgok Németországban, mint a kelet-közép-európai térségek államaiban.
Mikor láttuk azt, hogy egy ambiciózus, tehetséges és a pártjában nagy támogatottságot élvező politikus a párt, vagy ne adj´ isten a köz javára lemondott volna egyéni érdekei képviseletéről?
A térségünkre jellemző recept szerint kiválás, pártszakadás, új párt alapítása következett volna, azt hangoztatva, hogy minden, de tényleg minden szigorúan a közösség érdekében történt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/48. számában.
