2020. július 19., 17:34

Nem lesz egyszerű közös nevezőre jutni

Nemcsak politikai, hanem társadalmi egység megteremtésére is szükség van – mondta kongresszusi székfoglalójában Forró Krisztián, az MKP új országos elnöke. A kettő természetesen szorosan összefügg, mivel politikai megosztottságunk verte szét a társadalmit.

Fotó: Bodó Károly

A helyzet megérett minden oldalon a politikai összefogásra, ezért ez egyszerűbb feladatnak tűnik a társadalmi egység megteremtésénél. Politikusaink és pártjaink a „vesztes február” óta jól érzékelik (kicsit megkésve, de kellett hozzá „bugártalanítás” is), hogy szanaszét szóródva teljesen esélytelenek visszakerülni a nagypolitikába. Létérdekük tehát az összefogás, ami néhány politikus számára túlélési lehetőséget is jelenthet. Áldozatai persze lesznek az egységes magyar politizálásnak, hiszen a párhuzamos pártapparátusok és pártstruktúrák az egyesülést követően felszámolódnak.

Az egyesülés után is valószínűleg folytatódó párton belüli alulról jövő építkezés pedig nem minden érdeklődőt tud majd helyzetbe hozni egy-egy választás alkalmával. De a helyzetbekerülés még félsikert sem jelent: hiába kerül fel valaki büszkén valamelyik párt választási listájára, ha csak listás marad és képviselő nem lesz belőle, még akkor se, ha a lista elején szerepel. Nagyobb az esélye a közös lista 20. helyén tanyázónak, mint a külön listák vezetőinek. Ezt is tudjuk!

Viszont a társadalmi összefogás ennél jóval macerásabb lesz! Érzékeljük a közösségi portálon a mindenkori ellendrukkerek széles hadát, akiket szinte lehetetlen meggyőzni arról, hogy a felvidéki magyar politikai egység nem az anyaország kormányának diktátuma, ami ellen tiltakozni illik, hanem a megmaradásunk feltétele.

Akik képtelenek elfogadni, hogy a felvidéki magyar pártok csak etnikai alapon egyesülhetnek! A különbözőségeket a platformok biztosíthatják majd. Az MKP legfelső vezetőségében végrehajtott személycserék egy időre most befogják az örök kételkedők száját, de senki se higgye, hogy végleg, mert továbbra is keresni fogják a lehetőségeket, hogy lecsaphassanak.

Ezért kell most az új vezetőségnek egy olyan programot megalkotnia, ami mérsékelni tudja a felvidéki magyarok társadalmi megosztottságát, és megfelelő kiindulási alapként szolgálhat az egységes politizáláshoz is.

Várható, hogy vezényszóra, egy csapásra nem tüntethető el a széthúzás, mert a tízéves vegyespolitizálás mély nyomot hagyott bennünk, és többen már csak a szlovákokkal együtt tudják elképzelni (például a PS magyar platformja, az OĹaNO kirakatmagyarjai) a szlovákiai magyar politizálást.

A társadalmi összefogás hiánya sajnos életünk más területén is érezteti hatását. Sorra veszítjük az iskoláinkért folytatott harcainkat: a nagymegyeri, tornaljai gimnázium, az udvardi szaktanintézet és számos alapiskola után most a lévai magyar gimnáziumot veszítettük el. Csak imádkozhatunk, hogy ne folytatódjon hamarosan a sor a zselízi, ipolysági, érsekújvári, rozsnyói és nagykaposi gimnáziumokkal.

Megáll az az ész, amikor egy felvidéki magyar városban nem tud közös nevezőre jutni a magyar tannyelvű alapiskola a magyar tannyelvű gimnáziummal. Amikor egyesek önző szűklátókörűsége miatt vészhelyzetbe kerül az önállóságát nehéz küzdelemben kivívott magyar gimnázium ahelyett, hogy társadalmi összefogással egy erős iskolaközponttá szerveznék a két intézményt.

De az ezt ellenzők úgy gondolják, hogy számukra ez előnytelen, és a „testvérintézmény” sorsa hidegen hagyja őket, pedig saját létük is veszélyeztetve van a társadalmi összefogás hiányában. Hogy ennek a város magyar közösségre nézve milyen következménye lesz? Ugyanebben a városkában hosszú éveken át harcoltak egymás ellen magyar kulturális intézmények, párbeszéd híján egymásnak keresztbe téve szerveztek rendezvényeket, és osztották meg a város magyar közösségét.

Hogy mi volt hamarabb: a politikai vagy a társadalmi megosztásunk? A tyúk vagy a tojás? Teljesen mindegy, csak mérséklődne már végre mindkettő! Ez lenne most a megújult MKP egyik legfontosabb feladata!

Megosztás
Címkék