Nem értem, avagy oltakozásom története

Oltassuk be magunkat, mert csak így tudunk hatásosan védekezni a koronavírus ellen! - hallhatjuk naponta százszor a médiában. Nos, én szófogadó állampolgárként március 17-én vettem a fáradságot, s amint a korosztályom regisztrálhatott, azonnal bejelentkeztem. Ám a  rendszer a következő választás elé állított: hol szeretném megkapni a vakcinát: Nagymihályban vagy Kassán. Én szívem szerint Királyhelmecet választottam volna, hiszen lakásomtól 5 percre van a helyi oltópont, de ezt a lehetőséget nem kínálták fel.

A lényeg a lényeg: végül Nagymihály mellett döntöttem, hiszen Kassához képest lényegesen közelebb van. Igaz, nem vagyok gépkocsivezető, így ha pl. hétvégén hívnak, akkor csak taxival tudok oda eljutni, de egye fene. Regisztráltam, és vártam az SMS-t. A kíváncsiság azonban nem hagyott nyugodni, így újra és újra bekukkantottam a koronavirus.gov.sk oldalra.

Március 28-án örömmel fedeztem fel, hogy most már opcióként Királyhelmec is szerepel a választható helyszínek között, lemondtam hát a nagymihályi foglalást, és átjelentkeztem szülővárosomba.

Több mint egy hónapon át vártam a visszajelzést, többen azt ajánlották: regisztráljak újra, talán akkor nagyobb szerencsém lesz. De egy hónap elteltével kezdjem újra a sorban állást? Ráadásul, ha becsületes vagyok, és pontosan megadom a születési számomat, a rendszer nem enged több helyszínre is bejelentkezni, visszadobja azzal, hogy már tudnak rólad.

A legdühítőbb persze az volt, hogy korosztályom tagjai közül helyben már azokat is beoltották, akik utánam kerültek a váróterembe. Ugyanakkor a Kassán élő rokonom meg  azzal hívott fel: képzeld, Királyhelmecen kapom meg a védőoltást.

Végül május 1-jén befutott a várva várt értesítés: másnapra, azaz vasárnap délutánra időpontot kaptam. Ez nem volt legalább két nappal korábbi értesítés! A meghívó és az emlékeztető e-mail gyakorlatilag 1 óra különbséggel érkezett. Igaz nem Királyhelmecre, hanem Kassára, az Osztrovszkij utcai oltóközpontba, amelyről csupán annyit tudtam, hogy nincs a város központjában. Végül egy ismerősömet kellett megkérnem, hogy furikázzon el a helyszínre.

Ott azután besorakoztattak abba a nem rövid sorba, amelyben a hozzám hasonlóan 13.35 órára meghívottak álltak, legalább 50 fő. Végül 25 perc késéssel oltottak be! Megrökönyödésemre a sorban állók minden korosztályt képviseltek: a tizenévesektől a hetvenesekig. Pedig itt csak a Pfizer oltóanyagával oltottak, amelynek Comirnaty a neve. Ezt jó előre tudni, mert én ezzel csupán a „behívóban” találkoztam, és bizony őszintén megrémültem, hogy ez meg miféle oltóanyag.

Ha e-mailben azt kérik, hogy előre töltsön ki két nyomtatványt, nyomtassa ki, és vigye  magával a személyivel ill. az egészségügyi kártyával együtt, ne vegye komolyan, mert a kutya sem kéri. Haladtunk, mint áru a futószalagon. De az oltóközpont előtt is egymás hegyén-hátán álltak a személygépkocsik, érkeztek az emberek Kassa vidékéről, Késmárkról, Varannóról, Kisszebenből, illetve a Tőketerebesi járásból.

Nem értem, miért kell emberek sokaságát távoli oltópontokra küldeni? A kassait Királyhelmecre, a királyhelmecit Kisszebenbe, a kisszebenit Kassára? Hogy anyagilag támogassuk a benzinkutasokat meg a tömegközlekedést? Hogy nagyobb esélyt adjunk az embereknek a megfertőződésre? Hogy azt, amit egyébként helyben maximum egy félóra alatt elintézhetnénk, arra fordítsunk legalább kétszer egy napot?

Véleményem szerint sokkal jobban járt volna mindenki, ha megvásárolhatja magának azt a vakcinát, amelyben bízik, és beszúratja a háziorvosával. Ezzel az időt, a pénz, a fáradtságot és a fölösleges mérgelődést is megtakaríthattunk volna!