Nem értem

A tudományok természetesen a szakemberekre tartoznak, ezekből csak ízelítőt igénylünk időnként. Emellett talán a politika az a terület, amelytől sokszor megáll az ember esze. De most nem erről akarok beszélni, hanem egy olyan jelenségről, amely sűrűn érinti mindennapjainkat.

S hogy mi még ugyan nem tudjuk, de ők igen, hogy nekünk pontosan az ő terményükre, illetve az általuk forgalmazott árucikkre van szükségünk. Meg kell hagyni, vannak a piacon jó reklámok, amelyek meg tudják fogni a vásárlót. És nem mondhatjuk, hogy haszontalanok, hiszen sokszor cselekszünk a reklámban felvázolt utasítás szerint.

Engem mostanában az egyik üzletlánc reklámja bosszant. Nem az a része, amelyikkel az általa árusított élelmiszerek minőségét a legeslegjobbnak kiáltja ki. Mondhatnám, ezt már megszoktuk, s vagy elhisszük, vagy csak legyintünk rá.

Engem egy nemrég elindított reklámkampány ingerel, amelyik arról szól, hogy a nagymama megveszi a boltban a zöldségeket, bedörzsöli a kertből hozott földdel, eligazítja szépen a kosárban, és hazaiként nyújtja a látogatóba érkezett családjának, közben azt mondja, most szedte a kertjében.

Ez a reklámfilm a tévécsatornák által próbálja lóvá tenni a fogyasztókat. Még ennél is bugyutábbak a rádióban szórt reklámjaik. Olyanokat mond a nagymama, hogy: itt ez a jó friss tej, most hoztam a boltból, jaj, mit beszélek, az istállóból. Vagy: nézzétek ezeket a szép tojásokat, teljesen frissek, a pultról szedtem le őket. És megint helyesbít: Dehogyis, a tyúkólból hoztam be éppen. Ezek a reklámok azt sugallják, sőt inkább bizonygatják, hogy a náluk vett zöldség, tojás, tej felér a hazaiakkal.

Itt ez a szép friss sárgarépa, három koronába került, mi meg ezért túrjuk a földet (akkoriban kezdtünk Pozsony külvárosában kertészkedni). Közben megérkezett a férjem is, ő a kertünk közelében autózott el munkába jövet és menet. Azt mondta, megállt, hogy megnézze, mennyit nőtt a sárgarépa múlt hét óta, és lám, a kiadós esőnek köszönhetően milyen szép lett. Amúgy is ki kellett kicsit egyelni, hát hozott egy nagy köteget. Akkorra már elrágcsáltunk néhányat a bolti sárgarépából, de a kertünkből való sokkal élénkebb színben pompázott, és természetesen teljesen friss volt, hát annak is nekiláttunk. Jött ám a nagy meglepetés: de hiszen ez sokkal, de sokkal jobb! És a gyerekek egyöntetűen szögezték le, hogy most már értik, miért jó a saját kert.

A tojással is volt ilyen tapasztalatunk. A nagymama mindig bepakolt nekünk vagy ötvenet, ami ki is tartott a legközelebbi látogatásig. Falusi gyerekként jól tudom, mi a különbség a háztáji és a „nagyipari” termelés között. Én még ittam friss tehéntejet, azt nem lehet összehasonlítani a manapság vásárolt bolti tejjel.

Biztos vagyok benne, hogy a fenti reklám kitalálója sohasem ízlelt jó hazai étkeket. Ő már a városi koszton nőtt fel, ezért nem tudja, mi a különbség a kettő között. De hogy a népszerűsítésben részt vevők közül senki se tudná? Ez az, amit a hamis reklámot illetően nem tudok megérteni.