2018. augusztus 23., 11:22

Négy kupica boldogság

Ej, mi a kő! Pálinka kő? Főzz magadnak, már lehet, törvényes, rábólintott a kormány a minap. Huszonöt litert lehet családonként évente, saját, belső használatra. Kínálni se lehet a vendéget? Minek, egyáltalán nem sok az a huszonöt lityó. Gondolj csak bele, ha négy feles naponta, reggel egy, hogy beinduljon a nap, délben egy, hogy legyen étvágyad, este kettő, hogy jól aludj – az összesen két deci naponta. Öt nap alatt ez már egy liter!

alkohol
Fotó: pixabay.com

Százhuszonöt nap, és annyi az egésznek. Több nap, mint pálinka! Oszt januártól leshetem, mikor kezd el potyogni a szíva. Egytől egyig mind felszedem meg leszedem, hordóba rakom, aztán erjesztem. A fát is megrázom, hogy gyorsabban potyogjon. Gondolom, az a mihaszna gyerek majd akarna belőle egy kis szilvás gombócot magának, titokban szedegetni fogja, ami lehull a fáról, hogy majd elviszi az öreganyjának, az meg majd főz belőle neki. El is verem majd rendesen azt a gyereket előre! De megmondom az öregasszonynak is, hogy ne bujtogassa ilyesmire a gyereket, jó neki a túrós is, ha gömbölyűt és édeset akar enni.

A szíva azé' jó nagyon, mert puha, gyorsan erjed, hamar lehet kifőzni, szeptemberre már kész is lesz a házi pálesz. Ötvenkettes, abból nem engedünk! Még hogy negyvennyolcból… Ki hallott már olyat. Esetleg kísérőnek. Az alma nem annyira jó, mert kemény, sokáig erjed, hiába vágom össze kockákra és úgy teszem a hordóba, jó, ha mindenszentekre van belőle pálinka, hogy kivihessem az apám sírjához. Oszt viszek ki két stampedlit is, öntök egyet neki is a sírra, hogy lássa a fejlődést, kettőt meg magamnak, hogy azért ne vesszen kárba, ki tudja, eljut-e hozzá. Beszélnek annyi mindent a túlvilági életről, hogy a lelkek nem is isznak talán, meg ilyesmit. Akkor felesleges neki is kettő stampó. Megitta ő a magáét az életében. Mondogatja is az anyám a mai napig. Szerintem még nem is ivott annyit. Az volt a baja, hogy akkor még nem lehetett otthon főzni hazai kisüstit, neki pedig biciklin kellett eljárnia a kocsmába. Meg az a traktor, ami pont arra ment, amikor eldőlt, mint a homokzsák hazajövet. Engem ez már nem veszélyeztet, otthon szépen megiszom a magamét, aztán bedőlök az ágyba szép csöndben.

Aztán főzzön magának a vendég is, ha inni akar! Én oszt nem kínálom. Enyimből aztán soha! Még az asszony se ihat belőle. Esetleg csereberélhetünk a Bélával. Az én szilvámért az ő barackja. Majd meglássuk, kié a zamatosabb! Mondta ő is, hogy ezek után többé nem enged az asszonyának baracklekvárt főzni. Vegyen a boltban.

Hogy hogyan fogom kifőzni? Azt még nem tudom. Itt még nem indult be nagyban az otthoni szeszfőzőgyártás üzlete, de nem félek, hamarosan befog. Magyarban már kapni régebben szeszfőző gépezeteket, eladom gyorsan az apósom motorját, aztán veszek abból magamnak egyet. Úgyis szélütése volt az öregnek, legfeljebb talicskába ülhet. De maradjon meg még sokáig, mert ugye, külön háztartás az nem számít egy családnak, és akkor lehet akár kétszer huszonöt liter is. Az meg 250 nap! Mert van ám körte is. Még a régi kompótok is ott sorakoznak a spájzban. Nem sokáig fognak, biz Isten, hozzáöntöm őket.

Hát, úgy néz ki, nagyon szép és tartalmas évek elébe nézünk! Áldja az Isten azokat a képviselő urakat, akik kezdeményezték ezt a nagy gyönyörűséget. Az egész falu rájuk fog szavazni, az az egy biztos! Tyúkanyó is.

Megosztás
Címkék