Ne várd a novembert, várd inkább a májust!
Október elseje az idősek napja, november másodika pedig már a halottaké! Ilyen egyszerű! Sőt, az egész október az időseké, rájuk gondolunk, ránk gondolnak egészen október végéig, mindenszentek napjáig, aztán már a halottakra. Sőt, az egész őszt a szomorú elmúlás árnya kíséri, hála költőinknek és a természetnek. De amíg a halál gondolatával birkózó és barátkozó legnagyobb költőink halhatatlanok (pld. Ady – A halál rokona), és a természet se múlik el örökre, csak rövid, téli álomra hajtja fejét, addig a földi halandók?
Ez az élet rendje? Jól van ez elhelyezve a naptárban, hogy egymást követik az említett események? Nekem minden esetre kissé morbidnak tűnik az öregek hónapja után rögtön a halottak napja. Miért nem tavasszal gondolunk rájuk? Vagy a „Ne várd a májust” dalban ez is benne van?
Éveim alapján idén októberben már én is lassan megtisztelve étezhetném magam, bár eddig még senki se szólított meg, senki se köszöntött az idősek hónapja alkalmából, sőt a villamoson sem adta át még senki se a helyét. Az lenne persze a vég kezdete! Inkább én szoktam felállni, néha akár huncutságból is egy-egy csinosabb felszálló hölgy esetében is.
Úgy, mint a minap történt az egyik ilyen sárga járművön Sándor Györggyel, a fahumoráról és szóvicceiről elhíresült, immár 80. évét taposó humoristával, nyelvzsenivel, aki szemem láttára a villamoson ülve rögtön felpattant ülőhelyéről, és igyekezett átadni egy nála legalább negyvennel fiatalabb, kezében frissen vásárolt könyvekkel felszálló hölgynek. De mikor a hölgy felismerte a híres komikust, és tudatosult benne a korkülönbség, szabadkozni kezdett.
Sándor György azzal hárította el, hogy neki kötelessége átadni a helyét egy könyveket vásárló hölgynek, mert manapság ez már olyan ritkaságnak számít. Nem a nőneműek könyvvásárlása, hanem úgy egyáltalán a könyvvásárlás. Nem, dehogy! - szabadkozott tovább a hölgy, és vállára helyezve kezét, nem engedte felállni a helyéről a komikusra. Erre ő már ingerülten, de a rá jellemző humorral visszaszólt neki, hogy hagyja már végre felállni és leszállni, hiszen itt lakik...
Tehát éveimnek köszönhetően - egyelőre ugyan köszöntés nélkül - beléptem én is a szépkorba, ahonnan már csak egy ugrás a Sugár, mint a régi reklámszövegben.
Csak azt szeretném megtudni, és magyarázza már el nekem végre valaki, hogy miért is nevezik az októberben megtisztelt idősebb nemzedék tagjait szépkorúaknak? Tényleg szép, vagy ez is csak egy olyan kíméletes hazugság?
