Mundérból bilincsbe
Azt gondoljuk, már semmin sem lepődünk meg, mert volt itt már minden. Kis ország, rövid történelemmel, annál nagyobb botrányokkal, amik máshol a rendszert alapjaiban rengetnék meg, itt legföljebb a sajtónak adnak hosszabb-rövidebb időre témát.
A rendszerváltás óta eltelt bő harminc év alatt nem sok változott. Olyan világ ez, ahol politikai vezénylettel titokszolgák az államfő fiát lopják el, majd rendőrt ölnek, ahol a maffiózó főügyészt reguláz, életről-halálról dönt, a bosszúért az újságíró élete sem drága, s ahol a fehérgalléros gengszterek hada nemcsak odaférkőzik a hatalomhoz, de része is annak.
Mi pedig hozzáedződtünk, hogy itt mindent meg lehet úszni, a bűnért ilyen szinten már nem jár büntetés. A legtöbbször felelősségre vonás sem.
Mindeddig! Lehet, ez már a múlté. Az ügyészek, bírók letartóztatásával ugyanis elkezdődött valami, ami visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, és véget érhet az érinthetetlenek világa.
A bírák bilincsben mindennapos hírré váltak, követni is nehéz. A napokban azonban a letartóztatások sorozata szintet lépett. Azt hittük, legföljebb túlpörgött hollywoodi forgatókönyvírók vethetik papírra, hogy egy hajnali razzia során bilincs kerül egy ország teljes rendőri hatalmának volt vezetőire. A Fico-kormány idejéből Tibor Gašpar főrendőrt és társait, a bűnüldözési ügynökség, a korrupcióellenes egység és a pénzügyi rendőrség volt vezetőjét bűnszervezet alapítása, korrupció és hivatali jogkörrel való visszaélés miatt vették őrizetbe. Rettenetes vádak ezek olyan személyek esetében, akik hosszú éveken keresztül „vigyázták” a rendet. Eszerint a hatalom sötét oldalán.
Ez nem egy-két ember erkölcsi botlása, ha igazak a vádak, a teljes rendszer csődje.
Bár Gašparéknak is kijár az ártatlanság vélelme, ráadásul egyelőre kevés az információ, mégis, ami eddig kikerült a nyomozóhatóságoktól, félelmetes viszonyokról árulkodik. A titokzatos 6. emelet még titokzatosabb megbeszéléseiről, színlelt kihallgatásokról, ahol a megvezetett és megfélemlített vállalkozók busásan fizetnek a remélt szabadulásukért, folyamatban lévő ügyek befolyásolásáról, zsarolásról, információk jogtalan gyűjtéséről. Hosszú a lajstrom. A kiszivárgott hírek szerint az információk a nyitrai oligarchánál, Norbert Bödörnél futottak össze, akit már korábban pénzmosás és vesztegetés miatt vettek őrizetbe. A szálakat ő mozgatta, a főrendőrök neki dolgoztak. Volt, hogy néhány ezer euróért, volt, hogy ennél jóval többért.
Az, hogy a rendőrség vezérkara házi bűnszervezetet működtet, saját szakállra dolgozik, aljas módszerekkel élteti korrupt hálózatát, önmagában is rendkívül súlyos. Még ennél is fontosabb, hogy
mit kezdtek a megszerzett információkkal, hogyan befolyásolták az egyes ügyeket, s mindezt kinek az érdekében tették.
Valószínűleg ezekre a kérdésekre is lesz válasz, hiszen a korábban letartóztatottak közül máris volt, akinek megeredt a nyelve, védett tanú státuszát remélve. Borítékolható, sok minden kidől még a sifonérból.
A riasztó valóságnál is aggasztóbb a most elindult folyamat politikai vetülete. Mert korántsem lehet a történtekre csupán az igazságszolgáltatás megtisztításaként tekinteni. A Fico-éra tett is azért, hogy a vád a politikán is megtapadjon. Az elkövetkező hetek-hónapok remélhetően választ adnak, hogy a hatalom fedezte-e a sötét erőket, vagy ők a hatalmat, avagy, s ez a legvalószínűbb, hogy ez oda-vissza működött. Robert Fico mindenesetre hadba állt, volt embereit megvédte. Kirohanása, mint a sarokba szorított vadé volt, nem a józan érvek, csak az ösztönben fogant düh vezérelte. Mondhatni, hozta a formáját. Robert Kaliňák is, aki most is higgadt cinizmussal állta a sajtó ütéseit. Vagy az idegei jók, vagy az információi.
Igor Matovič elsöprő februári győzelme egytényezős volt, azt ígérte, leszámol a korrupcióval. Most,
amikor népszerűsége zuhanópályára állt, és az embereknek elegük van az ad hoc döntésekre épülő, Facebookon kiélt kormányzásból, kell valami, mint falat kenyér, ami valós eredményként mutatható fel.
Csakhogy a politikai bölcsesség a higgadt távolságtartást diktálná. Üdvös volna, ha most az egyszer a kormányfő képes lenne a visszafogott kommunikációra, hogy a nyomozást végző rendőrökre ne vetülhessen a politikai megrendelés vádja. Az ártana ugyanis a legtöbbet. Mint ahogy az sem sokat segít, ha a pártok politikai pankrációvá silányítják a rendőrök által csak Tisztítótűznek nevezett akciót. A rendőrök elszántak, teszik a dolgukat, a politikának is azt kéne. S ez most nem is sok, csak hallgatni kell. Az elégtétel önelégültségének lesz még ideje.
Az írás megjelent a Magyar7 2020/46. számában.
