Molnár Judit: Trianoni traumák – szlovák térfélen is
A Trianoni megemlékezés Komáromban: 1 város, 2 ország, 96 év, 96 fáklya címmel szombaton megjelent cikkünket tűzte tollhegyre az Aktuality.sk publicistája, azzal a gúnyos felhangot sem nélkülőző címmel, hogy Trianont gyászolta szlovák Komárom polgármestere is (Nad Trianonom smútil aj primátor slovenkého Komárna). Az egyébként jó tollú kolléga ezúttal ugyancsak tendenciózus, érveket azonban nem vonultat fel, nem is bírál, csak sugall, de azt profi módon, ezerrel. Istentisztelet, közös könnyontás, fáklyás menet – ez volt a forgatókönyve a trianoni gyászmegemlékezésnek. Részt vett rajta Komárom szlovák részének a polgármestere is, akit a szlovák költségvetésből fizetnek – fogalmaz Zolo Mikeš. Micsoda kanyar! Micsoda logika! Eszerint, aki a szlovák állami költségvetésből kapja a fizetését, annak nincs joga részt venni a trianoni megemlékezésen…Netán most kellene, hogy megroggyanjon a térde a félelemtől minden közalkalmazottnak és köztisztviselőnek, tanároknak és önkormányzati alkalmazottaknak, egészségügyi dolgozóknak és állami hivatalnokoknak?!?! Mi ez, ha nem a félelemkeltésnek a sugallata? Jogunk van a történelmünkhöz, a megemlékezéseinkhez, az ünnepeinkhez, a fájdalmainkhoz. Nincs az a jog, nincs az az érv, nincs az a hatalom, ami ezt megvonhatná tőlünk. A cikkíró persze csak a polgármestert említi, ám félrevezetően, manipulatív módon, hiszen úgy fogalmaz, mintha Stubendek Lászlónak különösebb szerepvállalása lett volna a megemlékezésen - az ÜGYBEN a portál még a polgármester asszisztensét is felhívta – holott Stubendek csupán résztvevője volt a rendezvénynek. Micsoda ügy! Micsoda kreálmány!
Felvidék-szerte településenként százak és százak emlékeztek meg a trianoni évfordulóról. Ki és milyen jogon vonhatja meg ennek a létjogosultságát a közösségünktől? Persze, tisztában vagyunk vele: miután nyelvünk használatát korlátok közé zárják, iskoláinkat bezárják, a történelmi emlékezetünket is szívesen béklyóba zárnák. A komáromiak a város szimbolikus összetartozását hangsúlyozták megemlékezésükön, az elhangzott beszédek senki ellen nem szóltak, csak róluk, csak rólunk, arról, hogy méltósággal és túlélni akarással a legnehezebb helyzetekkel is meg lehet küzdeni. Nekünk erről szól a nemzeti összetartozás napja. A szlovák cikk szerzője persze ezeket a gondolatokat nem találta írásunkban. De talált illusztrációs képet, amin egy póló azt hirdeti, Idősebb vagyok, mint Szlovákia. A hecckeltés magasiskolája!
Ám mint minden ilyen ÜGY, ez is pontosan megmutatja, mennyire nem érti a többség, hogy mit is jelent Trianon, mint történelmi tény, s mit is jelent Trianon a magyar néplélek számára. Cikkírónknak ugyan csípi a szemét, hogy portálunk az írásban a szégyenletes jelzőt használta a trianoni döntés kapcsán. Vélhetően nem tud róla, hogy ezzel a megállapítással volt, hogy a Nyugat képviselői is éltek, még a döntéshozók között is akadt, aki ki merte mondani, igazságtalan az, amivel Magyarországot sújtották. Ez persze már történelmi ismereteket feltételezne. S az ugyan a szerzőnek eszébe jutott, hogy felhívja Stubendek asszisztensét magyarázatot kérve, de az nem jutott eszébe, hogy hecckeltés helyett egy történészt kérdezzen a trianoni döntés hátteréről, ezzel is segítve a tisztánlátást, a közeledést.
Kétségkívül nehezíti a megértést, hogy ebben a történetben különböző oldalon állunk, a miénk a vesztes oldal, övék a nyertes. De vajon mi okozza, hogy a többségi társadalom ugyancsak traumával viszonyul Trianonhoz – nem viselik el, ha beszélünk róla, nem tűrik, ha emlékezünk rá. Csak a történelmi tudatlanság lenne emögött, avagy az igaztalan miatti félsz is munkál ebben? S vajon mi az oka, hogy a történelemnek ezt a fejezetét ugyancsak kurtára fogva tárgyalják a szlovák iskolák történelem könyvei? És vajon hány szlovák családban esik szó a múltról, a történelem olykor akár szégyenletes fordulóiról is. Vajon Zolo Mikeš mit tanult erről a korról, vajon mit hozott a családi emlékezetéből?
Mindenestre nyitottság, a másik elfogadása nélkül, megértési szándék híján maradnak a feszültségek, a feldolgozatlan és kibeszéletlen traumák, nyertes és vesztes oldalon egyaránt.
Molnár Judit