Molnár Judit: Kevesek kevese

Sokan sokat mertek volna tenni arra, hogy a Smer, SNS, Most-Híd és Sie összeborulásából legföljebb rövid nászra futja. A hataloméhség és a pártkasszák árnyékában létrejött frigy azonban erősebbnek bizonyult a vártnál, akár az önfeladás árán is. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy az SNS és a Most-Híd érdekei összeegyeztethetők, még ha Bugár Béla vegyespártja addig sem volt a magyar ügyek harcosa. A megalkuváson alapuló, kínos és nehéz ügyeket mellőző „hídverő” stratégia ezúttal is működött. Bugár Béla ismét tetszeleghetett a kompromisszumkész, „mi jó magyarunk” szerepében. Végül is ez a legrövidebb út a hatalom megszerzéséhez. Persze, meglehet, merész lépését beárazta, csak épp nem a magyar közösség hasznára.

Sokaknak a kijózanodás pillanatai is lehettek a koalíciós tárgyalások, amikor kiderült, Bugár Béla magyar szempontból ugyancsak szerényen szabott kéréslistával állt elő, s nem verte repedésig az asztalt, hogy a közösségünknek kulcsfontosságú témák országos szintre, megoldási helyzetbe kerüljenek. „Szerénységével” ki is érdemelte Fico és Danko vállveregetését, utóbbi barátjává is ölelte. A döntés nem maradt válasz nélkül, nagyon sokan – főként szlovák értelmiségiek – nyíltan hátat fordítottak a pártnak. Bugárék kockáztattak és ugyan hatalmat nyertek, de vesztettek is, nem is keveset, szlovák szavazóikat mindenképp.

A koalíció egy éve az erőteljes kormányzati kommunikáció ellenére is kudarcos. A két fő téma - harc a korrupcióval és harc a szélsőséggel - hiteltelen, hazugságokon alapszik, így hiába töltik ki a médiateret, a megkomponált üzenetek erőtlenek, visszásak, el sem érik a választókat. Bugárék esetében pedig egyenesen abszurdak. Még sokan emlékeznek - a vegyespárt kampányát a Smerhez kötött korrupció elleni fellépésre építette, majd ugyanazzal a svunggal akarja választóival elhitetni, hogy a Smerrel együtt harcol a korrupció és az oligarchák szövevényes világa ellen, miközben a Bašternák-ügy ólomsúlyként nehezedik rájuk és lassan agyon is nyomja a kormányt. Politikai dőreség vagy a választók lenézése? Egyik sem tesz jó szolgálatot.

Legalább ilyen visszás az extrémizmus elleni harc, amellyel a kormány létét is megpróbálta legitimálni. (A stratégia itt is megdöccent, Kotlebáék támogatottsága még nőtt is, míg a kormánypártoké csökken.) A szélsőség elleni fellépés a nemzetiek jelenléte miatt aligha lehet őszinte és komoly. Aki a közelmúlt történelmében egy évnél távolabbra is lát, pontosan tudja, milyen szándékok és indulatok vezérelték az SNS-t, s a primitív magyar- és cigánygyűlölet nemcsak Slotában munkált. A tettekre és szándékokra a múlt idő sem adhat felmentést.

Mindezt figyelembe véve, s a józanság sem engedte, hogy komoly elvárásaink lehessenek ezzel a kormánnyal és a Most-Híd kormányzati szerepvállalásával szemben. Az elmúlt hónapok bizonyították is, a kevésnél van kevesebb is, az pedig már kis magyar abszurd, hogy mindez megtehető magyar szavazatokkal helyzetbe jutva.  

Történelmet írt a párt, amikor a parlamentben nem szavazta meg a korábbi saját javaslatával azonos ellenzéki javaslatot az állampolgársági törvény módosításáról. Bugár Béláék semmit nem tettek annak érdekében, hogy helyzetből rendezzék a hét éve fennálló becstelen állapotot, amely emberek életét nehezíti, sok esetben ellehetetleníteni. Cserben hagyták és a kiszolgáltatottságukat erősítették meg azoknak, akiket korábban az alkotmánybíróság előtt is védtek. Felülkerekedett a megalkuvás, az értéktelenség.

Ez az ügy elbukott, de a többi, magyar szempontból fontos téma sem nevezhető sikertörténetnek, még ha a pártkommunikáció és a mögötte álló média ezt is próbálja közvetíteni.

Félrevezető az iskolák megmentéséről beszélni, mert bár a létszámkorlát megszűnt, de a finanszírozást nem oldották meg, így továbbra is nagyon sok község a pénzhiány miatti kényszerű iskolabezárás dilemmájával áll szemben. Legalább ilyen féloldalasra sikeredett a vasúti kétnyelvűség rendezése is. Korábban Érsek Árpád miniszter csak egy tollvonásnak nevezte a jóváhagyását, majd hónapokig kereste a tollát, s mikor megtalálta, az ugyancsak foghíjas vasútállomási jegyzéket írta alá. Ígéret volt az is, hogy mihamarább kikerülnek a magyar feliratok, de ez is várat magára.

Saját sikerként kezeli a pártkommunikáció a bírósági eljárásokban az anyanyelv szabad használatát, vagyis a fordítások és tolmácsolássokkal járó költségeket ismét az állam állja majd. Erre a jogsértő helyzetre azonban az MKP hívta fel a figyelmet, és szólított fel a rendezésére. A Most-Hídnak több mint negyedév kellett, hogy felemelje az ügyet.

A sikerkommunikáció egyik sarokköve a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása. Ma még nehéz lenne véleményt mondani az éppen parlamenti jóváhagyásban lévő törvényről, amely a kulturális élet finanszírozásának a kereteit szabná meg. Az alap hasznosságát, pártfüggetlenségét majd a gyakorlat mutatja meg. Illúzióink azonban nincsenek, az eddigi támogatási rendszer sem a pártatlanságot szolgálta, elsősorban a Most-Híd érdekeit kiszolgáló, részrehajló döntések születtek, amelyek mögött hiába is keresnénk a szakmaiságot. Az új rendszer egy új esélyt is teremthet, hogy a szlovákiai magyar adófizetők pénze igazságosan, tisztességesen is szétosztható, és abból nem csak a párt holdudvarához tartozók kaphatnak hálapénzt, míg a többiek könyöradományt sem.

Szerény tehát a mérleg. Nem sok az, ami a Most-Híd műhelyéből kikerült az elmúlt 12 hónapban. A párt és médiahadoszlopai ugyan mindent megtesznek, hogy a szinte semmi soknak tűnjön, de kevés sikerrel.

A Most-Híd támogatottsága megkopott, hónapról hónapra csökken, a választások előtti kétjegyű szám vágya nemcsak szertefoszlott tavaly márciusban, de mára kiderült, az akkor megszerzett 6,50 százalék még kormányzati pozícióból sem tartható. A vegyespárt már a bejutási küszöböt súrolja, s ezzel bukópályára állt.

A Bugár Béla által hangoztatott, koalíciókötést indokoló kutyakötelesség nem bizonyult ütősnek, a konc reménye se tűnik elég meggyőző erőnek. A bizarr frigy – ahogy az várható volt – sokat nem ad közösségünknek, még azt a hamis illúziót sem, hogy lehet jobb. Marad a valóság: a kevesek kevese.

Molnár Judit