Molnár Judit: Hedvigért, magunkért!
Malina Hedvig kálváriája hét és fél évvel ezelőtt kezdődött. Ami tény: 2006. augusztus 25-én Nyitrán két férfi megtámadta és megverte az éppen államvizsgájára siető magyar egyetemista lányt. A miértekre hét és fél év után sincsenek válaszok. A támadókat soha nem vonták felelősségre, a sértettből viszont rövid idő alatt vádlott lett. Perbe fogták hamis tanúzásért, és a hatalom mindent megtett – nem is eredménytelenül –, hogy a közvéleménnyel elhitesse, az eset meg sem történt, illetve ami még abszurdabb, Hedvig magát támadta meg. Az elmúlt évek kusza, a kívülállónak már szinte értelmezhetetlen és átláthatatlan történései és döntései azt bizonyítják, a politikai hatalom vezérelte állami gépezet semmitől sem riad vissza. A vádhatóság egy éve intézetbe záratta volna megfigyelésre a ma már kétgyermekes családanyát, most pedig néhány hete a főügyészség vádat emelt – az azóta békéjét és új otthonát magyarországi letelepedésétől remélő – Hedvig ellen, hamis eskütétel és vallomás jogcímén. Egy abszurd történet, ami az „igazságszolgáltatás“ szégyene, a demokráciába vetett hitünk kudarca.
Talán soha nem tudjuk meg a teljes igazságot, soha nem derül ki, miért épp Hedvig kapta azon a bizonyos augusztusi reggelen a pofont, kik voltak a támadás megrendelői, s miért épp ő került a hatalom szövevényes hálójába. Ügye mindenestre szimbolikus ügy lett, mely azt az üzenetet is hordozza, a politikai hatalom gátlástalansága nem ismer határokat, ha érdekei úgy kívánják. Žák Malina Hedviget meggyanúsították, megfélemlítették és zaklatták évek hosszú során, ő azonban nem adta fel. Tartással és kitartással harcol igazáért. Még akkor is, ha küzdelme szélmalomharcnak tűnik, mert az eddigiek alapján minden arra utal, a hatalommal szemben nem lehet győzni.
Minden harc esélytelen, ha az igazáért küzdő egymaga áll az igazságtalanságot elkövetőkkel szemben. Erőtlen, s támadható. Erőt csak egy közösség mutathat. Ezért is fontos elhatározás a Kerekasztal döntése, hogy most már közösen, egy tüntetésen emeljük fel a hangunkat az igazságtalanság ellen. Az elmúlt évek során persze születtek az ügyet elítélő, Hedviget támogató nyilatkozatok, de ezek hatása – még ha fontosak is voltak – alig mérhető. Együttérzésből már volt elég. Sajnálkoztunk a nappali magányában, kávéházak füstös homályában fel is háborodtunk, vitatkoztunk, győzködtük magunkat, hogy a hatalom nem megy el a falig. Elment… Így most már nekünk is ki kell lépni az együttérzés szűkre szabott világából, oda kell állnunk, erőt kell mutatnunk, meg kell üzenni a hatalomnak: elég volt! Nem lehet velünk bármit megtenni! Mert Hedvig története a mi történetünk is… Bármelyikünk mehetett volna azon a bizonyos reggelen abban a nyitrai parkban, s bármelyikünk a hatalom áldozatává, játékszerévé válhatott volna.
Nehéz lenne megjósolni, mi lesz ennek az ügynek a végkimenetele. Sok jóra aligha számíthatunk. Valószínűleg maga Žák-Malina Hedvig sem számít semmi jóra, néhány napja a Magyar Televíziónak nyilatkozva ugyanis azt mondta, elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a bírósági tárgyalással megvárják, amíg letelik az új szlovák államfő, Andrej Kiska mandátuma, aki egyik nyilatkozatában kegyelmet ígért neki. Andrej Kiska kiállása persze erőt adhat Hedvignek további harcához, mind ahogy az is, hogy Magyarország konzuli védelemet ígért neki. Az ellopott, tönkretett, félelem és zaklatások árnyékában megélt éveit azonban semmi sem adja vissza. Marad a hite, hogy egyszer majd győzhet az igazsága.
Hinni kell: az igazságnak ereje van, az igazság hatalma legyőzhetetlen. S ezzel a meggyőződéssel mutassunk erőt április 30-án. Hedvigért, magunkért...
Molnár Judit
(Hirek.sk – megbízott főszerkesztő)
