Molnár Judit: Bedőlt összeborulás

A maratoni, háromórásra nyúlt tárgyalás után mindenki hozta a formáját. Menyhárt József nyugodt volt és higgadt, lehetett is, hiszen csatát nyert, nem engedte magát és pártját belefuttatni egy áldatlan helyzetbe, amiből hosszú távon aligha jöhetett volna jól ki. Bugár Béla is a régi lemezt tette fel. Ismét a megegyezéspárti szerepébe állította be magát, ez azonban a magyar egységet szétrobbantó múltjával meglehetősen fals hang. Régi sztori, többször bevált recepttel. Õ az, aki megegyezne, de az MKP-val nem lehet. A szándék őszintétlenségéhez kétség nem fér. Elég csak a legutóbbi parlamenti választásokra gondolni, amikor a Most-Híd hónapokkal a választások előtt kijelentette, nem tárgyal az MKP-val. Tette mindezt akkori preferenciái, kétszámjegyű vágyálma tudatában. Az álmoktól azonban messze elmaradt a valóság. A választásokon a Most-Híd kijózanító valósága már mindössze 6,5 százalékos támogatottságra volt elég. És a párt azóta csak errodálódott. Kormányba lépésével szlovák választóit elveszítette, és a magyar közösségen belül sem olyan erős már, mint korábban volt. Vélhetően árnyékként települt a tárgyalásokra az a tény is, hogy épp aznap - a választások óta először – az egyik közvélemény-kutatás parlamentbe mérte az MKP-t, 5,1 százalékkal, a Most-Híd pedig történelmi mélységét érte el a mért 5,3 százalékkal.

Bár Bugárék kormányasztalnál csipegetik a morzsákat, miközben az MKP parlamentben sincs, most mégis a Most-Híd van szorultabb helyzetben. A párt 8 éve sem volt elég arra, hogy megteremtse regionális beágyazottságát. Foghíjas struktúrákkal és elfogadható regionális politikusok híján kell választásokba mennie a vegyespártnak. Fegyverténye legföljebb az lehet, hogy feltuningolt kampányban Lagzi Lajcsi összetrombitál számára valamit. Ezzel szemben Menyhárt József pártja erős a megyei rendszerben, jelenleg is több mint 40 megyei képviselője és három megyei alelnöke van az MKP-nak. Hitelét sem veszítette, érezhetően jelen van a régiókban és még parlamenten kívüli térből is tud alternatívát nyújtani az embereknek. A magyar kormány stratégiai partnereként oktatásügyi, kulturális és gazdasági programokkal tud fejlesztésekben tevőlegesen fellépni, több támogatást juttatva a térségekbe, mint a vegyespárt szlovák kormányzati  pozícióból.

A szerdai tárgyalás utáni sajtótájékoztató félmondataiból az is kiderült, a megállapodás nem azon vérzett el, hogy az MKP csupán a megyei választásokról akart tárgyalni, míg a Most-Híd a hosszú távú együttműködésben volt érdekelt. Az elejtett mondatokból egyértelmű, hogy egyesség azért nem jött létre, mert nem érvényesült a bugári demokráciafelfogás - lesz egyesség, ha az lesz, amit én akarok. Márpedig Bugár Béla Berényi Józsefet nem akarja. Legalább is Nagyszombat megyében megyeelnök-jelöltként semmiképp. Politikai bölcsességre vall, hogy az MKP nem engedett ez ügyben, és nem tette alku tárgyává megyeelnökjelölt-állítási szándékát. Botorság lett volna minden más döntés. Berényi József jó arc. Nem kell felfuttatni, erős a támogatottsága, elfogadottsága. Politikusi erényei megkérdőjelezhetetlenek. Ügyei nem voltak, ellenben évekig képes volt a párt táborát összetartani, a legkilátástalanabb helyzetben is. És a pártelnöki posztról emelt fővel távozni is tudott. A megyén végzett munkája is elismerést érdemlő.  Minden bizonnyal ismét képes lesz mozgósítani a választókat.

Ezt mérlegelte higgadtan az MKP és bízva önmaga erejében döntött úgy, hogy az együttműködés oltárán nem hoz áldozatot. És ugyan tagadhatatlanul van annak a nézetnek is tere, amely az együttműködés után sóhajtozik, de a sóhaj erőteljesebbnek tűnik, mint a mögöttes tábor. Hiszen az elmúlt időszakban sehol nem járt sikerrel az együttműködési projekt, választások buktak el, mert az emberek nem hittek benne, nem tartották elfogadhatónak, hitelesnek, vállalhatónak.

A két tábor távol áll egymástól. Az egymás elutasítása közös gyökerű, sérelmekből van számos mindkét oldalon. Az MKP és választói nem felejtik el a párt szétrobbantását, mint ahogy valószínűleg nehéz szívvel viseltetnek a Most-Híd iránt, amiért a magyar közösség két ősellenségével, a közösségi tudatunkba magát kisebbségi jogtipró politikájával beíró Smerrel és SNS-szel állt össze. A Most-Híd ezek felemlegetését nem bocsátja meg az MKP-nak, mint ahogy azt is nehezen viseli, hogy a párt túl tudott élni, fenn tudott maradni, és még a táborát és a cselekvőképességét is megőrizte.

Most azonban új időszámítás kezdődik. A két párt külön áll rajtvonalhoz. Az MKP elnöke többször is hangsúlyozta, tiszta, egyenes kampányt akarnak, amelyben nincs helye a vagdalkozásnak, a másik sározásának. Az eredményekről és a feladatokról akarnak beszélni. Az elszántság komoly sikert is szülhet…

Molnár Judit