2014. december 23., 11:56

Molnár Judit: A jövő reménye

Rohanunk, zakatolunk. Pedig már lassítani kellene, visszafogottabb ritmusra váltani, szolidabb ütemben élni, s megélni advent örömét. Csendesen. Készülődni. Várni. Majd örülni.

Mert kell, hogy vágyjuk a nyugalmat! Azt, hogy a bennünk lévő indulatok megszelídüljenek, hogy úrrá legyünk a békétlenségünkön, hogy a megannyi körülöttünk lévő bizonytalanság feloldódjon, a teherként ránk nehezülő gondok elillanjanak, hogy legalább erre a pár napra ne legyünk a mindennapok szülte ezernyi félelmével béklyózottak, hogy legyen erőnk megszabadulni minden önző gondolatunktól – azért, hogy belső békénk megteremtésével meg tudjuk élni az ünnep lelkiségét. Mert mi más is lenne az ünnep értelme, mint gyermeki makacssággal várni a csodát, remélni a titok megismerését, hinni a szeretet erejében. Ez teszi különlegessé a születés ünnepét, ez erősíti hitünket és ad tartalmat annak a reményünknek, hogy a karácsony az év legmeghittebb perceivel is megajándékozhat bennünket.

Mert mi az ünnep? Öröm, bensőség, emelkedettség…?! Ez más, mint a mindennapok rutinja, a lélektelen beidegződések, a kötelezettségek egymásutánja. Ilyenkor szeretünk és szeretve vagyunk. Hiszen itt van velünk a csoda - karácsony misztikuma a szeretet hatalma. Itt van bennünk, körülöttünk, s általunk. Egy mosolyban, egy mozdulatban, egy ölelésben, egy jó szóban – csak meg kell látnunk.

Mert karácsony az összetartozás öröme is. Gondolatban hozzásimulunk azokhoz, akik fontosak voltak egykoron és fontosak ma. Akik által többek, jobbak lehetünk. Ez az összetartozás minden szeretet lényege. Ez a mindenség. A teremtő erő. Az egyetlen érték. Minden tettünk indíttatása. S ez az örökös harc is – hogy ezt az érzést megőrizzük, el ne illanjon, meg ne kopjon, hanem újra és újra kiteljesedjen.

Mert ahol szeretet van, ott megvan a jövő reménye is. A remény nem ábránd és tétovaság, hanem olyan szellemi erő, amely hitet ad a mindennapi küzdelmeinkhez, alázatra és odaadásra késztet, és nélkülözhetetlen fogódzó álmaink s céljaink megvalósításához. A sors által ránk mért próbatételeknél megerősít, s meríthetünk belőle akkor is, ha minden veszni látszik. Mert segít hinni, hogy lehet – a legnehezebb időkben is minden lehet – sokkal jobb, szebb, igazabb, teljesebb…  Higgyünk ebben! Az új évben is.

Molnár Judit, a Hirek.sk főszerkesztője

Megosztás