Molnár Judit: A helyzet nem jó
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves jelenlévők!
Azt a nem könnyű feladatot kaptam, hogy mutassam be a szlovákiai kisebbségi sajtót, ezen belül is elsősorban a magyar sajtó helyzetét. Ha egy rövid, helyzetjellemző megállapítással kellene megfogalmaznom a hazai sajtó állapotát, egyértelműen azt kell mondanom: nincs jó helyzetben. Csak zárójeles megjegyzésként: Ambrus Attila, a Brassói Lapok tulajdonosa, főszerkesztője a közelmúltban egy Kárpát-medencei újságíró találkozón úgy fogalmazott, hogy egy nagy, átfogó termék híján az erdélyi sajtó olyan, mint a féllábú óriás. (Volt idő, mikor Erdélyben 400 sajtótermék volt a piacon.) Ha ez így van, ha így mérünk, akkor a felvidéki magyar sajtó a vak törpe. De folytassuk komolyra fordítva a szót.
A külhoni térségek közül számában a felvidéki magyarság a második legnagyobb, közösségi erőnk ezt azonban nem tükrözi vissza, az asszimiláció és az elvándorlás rendkívül erős, mintha az önfeladás útjára léptünk volna. Így, avagy ezzel összefüggésben meglehetősen szegényes a felvidéki sajtótérkép is. Forráshiányos - a pénznélküliség alapjaiban határozza meg, ezzel természetesen összefügg, hogy a struktúrája is foghíjas, féloldalas és gyenge - például nincs egy közéleti hetilap - és utánpótlás, újságíróképzés híján hiányoznak a szakemberek is. Ez tehát a diagnózis. Engedjék meg, hogy áttekintsük a részleteket is.
A SAJTÓ STRUKTÚRÁJA
Nincs tehát jó helyzetben a hazai sajtó, ugyanazok a tendenciák tapasztalhatók, mint máshol is, de kisebbségi helyzetben a gondok hatványozottan érezhetőek. Az emberek gazdasági lehetőségei és a világháló térnyerése miatt beszűkült a nyomtatott sajtó piaca, volt, ami megszűnt, ami megmaradt, az is komoly gondokkal küzd. Lapok az elmúlt években nem jöttek létre, mindössze a még rendszerváltást megelőzően is meglévő orgánumok alakultak át, és azok próbálnak meg azóta is több-kevesebb sikerrel talpon maradni. Ha volt is egy-két próbálkozás, rövid életűnek bizonyult. Mindennek az a következménye, hogy ma meglehetősen szegényes az országos terjesztésű, illetve sugárzású felvidéki magyar sajtó térképe. Félmilliós magyar közösségünknek egyetlen napilapja van, a több mint 60 éve alakult Új Szó, ugyanahhoz a kiadóhoz kötődik egy családi hetilap, a Vasárnap, és van egy havilap, az Új Nő, ez utóbbi két kiadványnak tehát a családok és a nők a célközönsége. Pénzhiány, felhalmozott adósságok miatt tavaly szűnt meg a Szabad Újság, amely közéleti hetilapként volt jelen a piacon – s amely a nemzeti oldalnak volt vérveszteség, az előbbi termékek nem ehhez az oldalhoz köthetőek.
Regionális lapok terén sem jobb a helyzet, egy-két példától eltekintve, mint például Dunaszerdahelyen, Galántán, Komáromban vagy Szepsiben, ahol önálló kiadásban jelennek meg lapok, a legtöbb termék a helyi szlovák nyelvű sajtó magyar fordításaként jelenik meg, többnyire önkormányzati büdzséből finanszírozva, és ez lehetőségeiket nagyban korlátozza, valós gondokkal csak ritkán, esetlegesen foglalkoznak. Emellett van egy-két irodalmi és szakmai lap, amelynek célközönsége behatárolt.
Némelyest jobb a helyzet az online lapok piacán, hiszen az említett lapok internetes változata mellett legalább öt számottevőbb olvasótáborral rendelkező hírportál is működik. Hadd kezdjem a hírek.sk-val, tekintve, hogy ezt a portált főszerkesztőként vezetem. Portálunk egy többlettartalmat is nyújt, mint a többi online lap. A létrehozója és fenntartója ugyanis a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége, az oldalon tehát az írott tartalom mellett napi 15-20 percben videó tartalmat is közvetítünk, ezek a rövid, szerkesztett filmek a napi aktualitás igényével készülnek. Dél-Szlovákia teljes hosszában 14 stábbal dolgozunk. A hírportálok sorát gazdagítja a Felvidék.ma is, amelynek erőssége a regionális lefedettsége, illetve a Körkép, amely az előző kettőhöz hasonlóan a nemzeti oldalra pozicionálható, valamint a liberális oldalon jegyezhető a dunaszerdahelyi kötődésű Paraméter és a komáromi Bumm honlap.
Hazai magyar konkurencia nélkül működnek az elektronikus médiumok. A Pátria Rádió, illetve a Szlovák Televízió Magyar Adása - közös igazgatás alatt – a Szlovák Közszolgálati Rádió és Televízió hatáskörébe tartozik. Helyzetüket értékelve negatívumok és pozitívumok egyaránt felsorolhatók. Egyértelműen a pozitívumok közé tartozik, hogy a két média anyagilag - költségvetési intézményként - aránylag biztonságban érezheti magát. Ugyanakkor az elmúlt szűk tíz évben például a rádió állománya majd a felével csökkent a központi leépítéseknek köszönhetően. A rádió napi 12 órás programot szolgáltat, a hírműsor és a publicisztika mellett a rétegműsorok is megtalálhatók, de a lefaragott szerkesztői létszám értelemszerűen visszatükröződik a műsorokon. Rosszabb a helyzet a tévében, ahol két állandó munkatárssal magazinműsorok készülnek, és hétköznap híreket sugároznak napi 4 percben, ez összesen heti 56 perc. Csak megjegyzem, a törvény szerint a magyarság számarányát figyelembe véve ez napi 4 óra magyar adásidő is lehetne. A tévében a struktúra nem olyan kötött, egy-egy sportesemény bármikor felülírja a magyar híreket és akkor egyszerűen az elmarad. Tehát amúgy is rossz idősávban és állandóan változik az a kevés adásidő is.
KORLÁTOZÓ NYELVTÖRVÉNY
A méltán hírhedt szlovák nyelvtörvény a magyar sajtó helyzetére is kihat. Ugyanis az elektronikus médiában mindent fordítani, illetve tévé esetében feliratozni kell, ami lassítja és költségessé teszi az adást, emellett a regionális televíziókat is tudatosan korlátozza. Független magyar rádióadókról is csak álmodunk. A kötelező kétnyelvűsítés tehát korlátozza az elektronikus médiapiacot. Az üggyel már a szlovák-magyar vegyes bizottság is foglalkozott, csak úgy, mint az Európai Bizottság is európai parlamenti képviseletünknek is köszönhetően, és a Velencei Bizottság is fogalmazott meg ez ügyben ajánlásokat, kimondva, hogy a kisebbségi adások ezzel versenyhátrányban vannak. Ajánlás van, megoldás nincs!
Tulajdonképpen ez az áldatlan helyzet hívta éltre a hirek.sk portált is, hogy teret adjon a televíziós szakma munkájának a megjelenítésére, az online tartalomra ugyanis más szabályozás vonatkozik, nem kell feliratozni. Hosszú távon azonban a célunk egy felvidéki magyar televízió létrehozása, amely kevésbé függne a politikai széljárástól, a többség akaratától. Apropó! A politika és a sajtó….
A POLITIKA ÉS A SAJTÓ
Kényes kérdés, de ez a viszonyrendszer alapjaiban határozza meg a sajtó helyzetét. Ahogy máshol is, a felvidéki magyar sajtó is hol a politika árnyékában, néha meg a szorításában próbál meg létezni. Egyik sem jó! Mint ismertes, a felvidéki magyar politikum kétosztatú. A Magyar Közösség Pártja a magyar érdekek megjelenítője, igaz, most már 7 éve parlamenten kívüli térből politizál, de erős önkormányzati és megyei beágyazottsággal, Csáky Pál személyében európai parlamenti képviselettel is rendelkezik, s a magyar kormány stratégiai partnere. Ellenben szlovák-magyar pártként jött létre 2009-ben a Most-Híd, amely regionálisan ugyan gyenge, de jelen van az Európai Parlamentben, ugyanakkor megalakulása óta parlamenti erő, s most tavalytól kormánypárt is, együtt kormányoz Robert Fico Smer pártjával és a komoly magyarellenes múlttal rendelkező Szlovák Nemzeti Párttal, korábban mindkét párt aktív szerepet vállalt a kisebbségi jogok korlátozásában. Komoly tehát a megosztottság, nagy a szembenállás… és ezt a kétosztatú állapotot tükrözi vissza a sajtó is. Egyrészt van a liberális oldal, amely szellemiségében a Most-Hídhoz köthető, erős Magyarország-ellenes hangvétel jellemzi, a hazai kormányzati ügyekkel azonban elnézőbb. Ezt a szellemiséget képviseli az egyetlen napilap, az Új Szó, sok bírálatot kiváltva, a bírálók felróják, hogy a más vélemény nem jelenik meg a lapban. És ide sorolható két nagyobb hírportál is, valamint némileg érezhető ez a Pátria Rádióban is, de ott természetesen a kereteket a közszolgálatiság szabja meg.
Ezzel szemben a nemzeti értékrendet három hírportál, a hirek.sk, a felvidék.ma és a körkép jeleníti meg, itt a kormány bírálata, beleértve a vegyes párt bírálatát is, van erőteljesebben jelen, ez vélemény érhető nyomon. Ez a felállás azonban azt is jelenti, hogy a nemzeti oldal struktúrájában meglehetősen szegényes. Az pedig megítélésem szerint beláthatatlan következményekkel is járhat, hogy az alapjaiban konzervatív felvidéki magyar közösséget országos terjesztésű nyomtatott sajtótermék nem szólítja meg. Így a közéleti kérdések, a közösségünket meghatározó vélemények csak az online térben jelennek meg.
KÉTOSZTATÚ FINANSZÍROZÁS
A sajtótermékek anyagi helyzete, forrásai tulajdonképpen kopírozzák a kétosztatúságot. A nemzeti oldal sajtótermékei kizárólag magyar állami támogatásból élnek, ez bizonyos értelemben függetlenséget is jelent, a magyar kormány ugyanis nem kéri számon, hogy mit írok. Szlovákiai támogatásra esélyünk sincs, évekig hiába pályáztunk, nem kaptunk a kisebbségi kultúrák támogatására szánt összegből, ezt a pénzforrást kormánytényezőként a Most-Híd – s holdudvara - felügyeli, irányunkban nagyvonalúsággal nem lehet megvádolni. A liberális sajtónak viszont ez az egyik fő forrása, illetve az Új Szó napilap az egyik legnagyobb szlovákiai pénzügyi csoport, a Penta tulajdonában van, számukra tehát ez jelenthet anyagi biztonságot, s esetükben a reklám is jelentős bevételnek számít.
A finanszírozás kérdése mindenestre nem megoldott, magyarországi támogatás nélkül a sajtó egy része nem létezne! Az azonban elfogadhatatlan, hogy a hazai pénzekről való döntésben a pártosság érvényesülhet. Ez évek óta súlyos gond, meggyőződésem, a helyzetet az javíthatná, ha a szlovák állam alanyi jogon – mintegy a pozitív diszkrimináció elvét érvényesítve támogatná a kisebbségi sajtót, egy meghatározott rendszer alapján. A felvidéki magyarság adófizetője az országnak, a támogatás elvárása tehát jogos. Erről egyelőre azonban szó sincs. Ugyanakkor most van megalakulóban a kormány hatáskörében, így a Most-Híd vezénylete alatt, egy kisebbségi kulturális alap, amely jövőre már jóval több pénzről, évi négy millió eurós támogatásról dönthet majd a kultúra, s ezen belül a sajtó támogatásáról is. Azt majd a jövő mutatja meg, hogy ez jelent-e előrelépést, vagy a döntéseknél továbbra is a pártosság lesz a jellemző. Illúzióink nincsenek, de egyelőre bízzunk benne, hogy az új rendszer új, az eddiginél igazságosabb helyzetet is teremt!
A TÖBBI KISEBBSÉG HELYZETE SE JÓ
Sajtó szempontjából a többi kisebbség helyzete sem jó, holott Szlovákiában a lakosok megközelítőleg 15 százaléka valamelyik kisebbséghez tartozik. Romák, ruszinok, ukránok, németek, zsidók, lengyelek, avagy a cseh kisebbség nem él egy tömbben, nincs politikai képviseletük, iskolái csak a ruszinoknak van, a nemzeti hovatartozásukat tehát tulajdonképpen a legbelsőbb közegükben és a kulturális akcióikon élik meg. Így a meglehetősen szegényes nyomtatott sajtójuk is tematikailag erre korlátozódik. A legtöbbet e téren a közszolgálati televízió és rádió teszi, itt ugyanis – ukrán, ruszin, német, roma, lengyel, cseh nyelven – heti 14 óra rádióadás készül nyelvükön, és a televízióban is magazinműsorok készülnek, esetükben híradásról nincs szó.
A KISEBBSÉGI ÚJSÁGÍRÁS KIHÍVÁSAI
Nagyon nagy a média felelőssége! Az a feladata, hogy az írások által az emberekben objektív kép alakuljon ki a társadalomról, a politikáról, közéletünkről. Ma már közhelyes a megállapítás, de tény - az a feladata, hogy tükröt tartson, hogy segítsen a dolgok mögé látni, hogy bírálni is merjen, ha kell, de meggyőződésem szerint ennek nem valami ellen, hanem valami érdekében kell működnie, tehát a jobbítás szándékával. Afelől kétségeim vannak, hogy létezik-e független sajtó, hiszen a függetlenség relatív, és nem csak a politikumtól való függésről lehet szó. Elsősorban objektív, tisztességes, tényeken alapuló újságírásra van szükség. Erre kell törekedni. És ez a politika érdeke is, mert visszajelzések nélkül torzulhat az önkép.
Liberális és nemzeti oldal között véleménykülönbség lehet abban is, hogy van-e kisebbségi újságírás, előbbiek gyakran mondják, hogy csak jó vagy rossz újságírás van. Ezzel szemben a nemzeti oldal meggyőződése, hogy specifikumaiból kiindulva van kisebbségi újságírás, hiszen kisebbségi létben a szakma megélése is sokkal nehezebb, az újságírónak specifikus a helyzete. Nehezíti a helyzetet, hogy a közösség sokkal belterjesebb, a kapcsolatok sokkal inkább tetten érhetők, mindenki ismer mindenkit, korlátozhat az is, hogy kisebb a piac, az újságírónak nincs olyan választási lehetősége, mint többségi helyzetben. Ezek azonban csak másodlagosak. Ha specifikumról beszélünk, elsődleges a közösségi érdek, a közösségi szempont. Vannak olyan érzékeny kérdések, például az oktatásügy, ahol sok mindent figyelembe kell venni, mert visszahathat az egész közösségre. – Csak egy példa, ha egy településen a magyar iskola rossz, és ezt mi minden további nélkül leírjuk, a szülők majd nem oda, hanem a szlovák iskolába viszik a gyermeküket. Kinek tettem jót? – Ezek a kisebbségi újságírás nagy dilemmái és kihívásai, s ehhez kell a szakmai tudás, hogy finomhangolásokkal érjünk el eredményeket. Ez persze nem a tények elhallgatását jelenti. Nem az a cél, hogy ne mondjuk el, ha valami rossz, de tudni kell elmondani, úgy hogy a közösség annak ne lássa kárát. A bírálat nem lehet öncélú. Ez azonban felkészült újságírókat kívánna, már pedig nekünk e téren is gondjaink vannak, Szlovákiában ugyanis ma nincs magyar újságíróképzés.
HIÁNYZÓ ÚJSÁGÍRÓKÉPZÉS
Korábban a pozsonyi Comenius Egyetemen volt újságírói szak, alapvetően szlovák nyelven folyt az oktatás, de a magyar diákoknak voltak magyar nyelvű órai. Ma már az sincs. A képzés hiánya tehát nagyon rányomja a bélyegét a magyar sajtó helyzetére. Vannak persze jó tollú újságírók, akik a szakma minden csínját-bínját és műfajait ismerik, de utánpótlás nélkül a szerkesztőségek ellehetetlenülnek. A szakma amúgy is rendkívüli módon felhígult, ma már a közösségi oldalak és blogok világában nagyon sokan azt gondolják, hogy leírják véleményüket, és már újságírók. Kétségkívül színesítik a véleményformálásért folyó harc palettáját, de a szakma ennél összetettebb, olyanok is kellenek, akik riportokat, interjúkat, elemzéseket, háttéranyagokat tudnak készíteni...
FELADATOK
Ez tehát egy következő feladat - megoldani az utánpótlást, próbálkozások most talán mutatkoznak is, de ezekről még korai lenne bármit is mondani, tervek szintjén vannak. Mindenesetre, a magyar sajtónak égető szüksége van a jól képzett újságírókra, és egy átfogóbb, a mostaninál struktúrájában sokkal gazdagabb kínálatra, biztonságot jelentő anyagi háttérre - állami finanszírozási rendszerre, minőséget hozó egészséges versenyszellemre, ugyanis, ha ez a helyzet konzerválódik, akkor a sajtó válsága csak tovább mélyül, közösségi szempontból erőtlen lesz, és annak a felvidéki magyarság látná nagyon súlyos, beláthatatlan következményekkel járó kárát, sajtó nélkül ugyanis közösséget építeni aligha lehet.… Van tehát feladatunk!
Molnár Judit
(A Kárpát-medencei kisebbségi sajtó helyzetéről tartott brüsszeli konferencia felvidéki sajtóról szóló előadásának szerkesztett változata.)
