2014. szeptember 15., 12:24

Molnár Judit: A demokrácia próbája

Az Alkotmánybíróság szeptember 17-én hirdeti ki a kettős állampolgárságról hozott döntését. Egy négy éve húzódó ügy végére kellene pontnak kerülnie. A pontot azonban csak reméljük, hiszen ismerve a szlovák viszonyokat, felkiáltójellel, avagy kérdőjellel is végződhet ez a demokráciát megszégyenítő ügy.

Bosszúból – válaszul a magyar Országgyűlés által jóváhagyott honosítási törvényre – fogadta el 2010-ben az első Fico-kormány az állampolgársági törvény módosítását, amely alapján akaratukon kívül megfosztják szlovák állampolgárságuktól azokat a személyeket, akik felveszik egy másik ország állampolgárságát. A módosítás célja egyértelmű volt: megregulázni és még inkább megfélemlíteni a magyar közösséget. Ficóékat még csak az sem érdekelte, hogy nemcsak a magyarokat büntetik, a jogszabály nagyon sok szlovákot is érint. Mára a 900-hoz közelít az állampolgárságuktól megfosztottak száma, és az arrogáns hatalmat egyáltalán nem zavarja, hogy saját polgárait helyezi törvényen kívül. Megátalkodott elszántsággal diszkriminál és büntet, hajszát folytat állampolgárai ellen, törvényellenesen, alkotmányellenesen és az európai normákba ütközően.

Az alkotmány egyértelműen fogalmaz: akaratán kívül senki sem fosztható meg állampolgárságától. Az alkotmánybírósági beadvány megfogalmazói, a jogfosztottak és a magyar közösség tehát joggal várja, hogy a bírói testület kimondja, alkotmányellenes a Fico-féle törvény. Ezért is lesz a demokrácia próbája a döntés. Világossá válhat, hogy Szlovákiában mennyit ér az alkotmányosság, mennyit ér a törvény szava, és mennyit ér a bírói függetlenség?

Persze, szülessen bármilyen döntés is, a meghurcolt felvidéki magyaroknak az ellopott éveiket senki sem adja vissza. Ezért ez nem pusztán jogértelmezési vita, hiszen helyzetük erkölcsi kérdéseket is felvet. Meddig mehet el a hatalom az állampolgáraival szemben…? A hatósági zaklatásokat, azt, ahogy ellehetetlenítették mindennapjaikat már nem lehet jóvátenni. Kálváriájuk itt marad, mélyen beívódva nemcsak az ő világukba, de a felvidéki magyar közösségi tudatba is. A kormányhatalom arroganciája arra kényszerít, olyan helyzetet teremt, hogy újraéljük a hontalanság éveit, s újra érezzük a Beneš-dekrétumok szellemiségét. Mindezt a 21. század elején, uniós tagország polgáraiként.

Az alkotmánybíróság döntése meghatározó lesz ebben a négy éve tartó áldatlan állapotban, de közel sem jelenti azt, hogy ezzel véget ér Tamás Ilonka néni, Dolník Erzsébet, Kassai Gyula, Gubík László, Fehér István és Boldoghy Olivér – s a felvidéki magyarok – harca, hiszen a belügyminisztériumban már készül az állampolgársági törvény módosítása. Az új javaslat is csak azoknak engedélyezné a kettős állampolgárságot, akik egy másik országban rendelkeznek lakhellyel, a honosított magyaroknak, azoknak, akik – lakhely nélkül – de állampolgársággal kötődni akarnak az anyaországhoz, ez nem jelent megoldást. Megoldást csak a 2010-es módosítás előtti jogviszony visszaállítása jelentene, az új tervezet viszont részben konzerválná a jelenlegi helyzetet. Így az európai fórumokon beindított folyamatok sem válnak okafogyottá. Brüsszel azonban alibista, érvelését, és azt, hogy az állampolgársági kérdéseket az országok belügyének tekinti, a kényelemszeretet vezérli, s mindössze a konfliktusok európai színtérre kerülésének akadályozását szolgálja. Talán jelenthet némi reményt az európai szintű rendezésre az a tény, hogy az állampolgársági ügyek az Európai Bizottságban Navracsics Tibor biztosi feladatkörébe kerültek.

Az ügy végleges és számunkra is elfogadható rendezését nagyban segítené, ha itt Szlovákiában válna társadalmi kérdésé, ha sikerülne elérni, hogy a szlovák közbeszéd témájává váljon a kettős állampolgárság, mert ha erős társadalmi támogatottságot tudna maga mögött, ezzel képes lenne nyomást gyakorolni a hatalomra, ennek azonban a nyomai sem láthatók. A szlovák jobboldali pártok, politikusok számára ez nem téma (kivétel Peter Osuský, aki törvényben javasolta a rendszer teljes liberalizálását), az értelmiség sem emelte fel a hangját ez ügyben, a sajtó pedig – mint a legtöbb magyar ügyet – agyonhallgatja a témát. Cinkos ez a hallgatás…

Van azonban egy másik aspektusa is ennek a kérdésnek, amely a közösségi erőnkre, avagy még inkább erőtlenségünkre mutat rá. Vajon mi lett volna, ha ezrek, tízezrek, netán százezres nagyságrendben folyamodtunk volna magyar állampolgárságért? Hét emberrel, tízzel, hússzal a hatalom könnyen elbánik, de több ezerrel aligha. Sok ezer adófizető állampolgárát aligha akarná törvényen kívül helyezni.

Az a hatalom, amely ilyen törvényt fogad el saját állampolgárai ellen: fél! Fél - tehát megfélemlít. Csak rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e magunkat megfélemlíteni…

Molnár Judit
A Hírek.sk főszerkesztője

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.