Mohamed és a neoliberalizmus
A hír nem új, de félő, hogy hamar feledésbe merül. Augusztus 17-én Hágában öngyilkos lett egy, a tömeges bevándorlást ellenző politikus hölgy. Willie Dille videóüzenetben mondta el egy közösségi portálon, hogy nem bírja tovább elviselni a rá nehezedő nyomást, a fenyegetést, és félti a családját, a gyermekeit.
Tavaly egy migránsbanda megerőszakolta, majd megfenyegette, hogy tartsa a száját, és hagyja abba a politizálást, különben megölik. A falka az erőszak után megkérdezte tőle: Tiszteled-e már Mohamed prófétát?
A másik hír frissebb, alig pár napos. Düsseldorfban repülőgépre ültették Sami A. úri ülepét, és hazaszállították Tunéziába. A kerozin árát természetesen a német adófizetők állták. Osama bin Laden egykori testőrétől azonban nem biztos, hogy megszabadultak a németek, mert egy tartományi bíróság villámgyorsan döntött: jogtalan volt kiadni az arabot, mert otthon szegénykét zaklatni fogják. Igaz, hogy a német biztonságiak szerint több terrorista merénylet értelmi szerzője lehetett, de azért a jog az jog, és Samit haladéktalanul vissza kell szállítani Németországba (természetesen a német adófizetők költségén), hadd nyomorogjon tovább szegény üldözött a német államtól kapott 1200 eurós apanázsból. Mert az európai nép arra teremtődött, hogy eltartsa és pátyolgassa a hozzá hasonló gazembereket.
Valahol itt tartunk ma a keresztény gyökerű Európában. Az őshonos holland embernek joga van öngyilkosnak lenni, míg a terrorista arabnak joga van a zavartalan európai életre. A multikulturális agybaj követői szerint. A két eset közös nevezője, hogy a hatóságok vagy nem nyomoztak, vagy hiába nyomoztak.
Ha már a híreknél tartunk: a közös nevező köpönyegének redői közül lóg ki egy februári eset is. Ekkor értesítették a székesfehérváriakat, hogy 2023-ban városuk nem lesz Európa Kulturális Fővárosa. Az uniós meghallgatáson a bírálóbizottság ugyanis hiányolta a pályázati filmből a szegényeket és a migránsokat. Sokallták a keresztet, a templomokat, s az sem tetszett nekik, hogy ezekre a szimbólumokra a város értékként tekint. Egy belga politikus például azt kifogásolta, hogy a pályázat alapját, identitását a görög, a római és a keresztény-zsidó kultúrkör határozza meg. A csokizabálásban elhülyült belga jóember csak azt nem fejtette ki, hogy ő milyen Európát szeretne.
A székesfehérvári atyafiak szerencsére másképp látják a világot, és augusztus huszadika környékén minden évben nagy ünnepséggel emlékeznek egy-egy magyar királyra. Nem sokat törődve azzal, hogy a németországi Trierben például két éve annak a Marx Károlynak emeltek szobrot, aki a kommunista kiáltvány elején így fogalmazott: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök. (…) Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.”
Ha már a párhuzamoknál tartunk, nem lehet nem észrevenni, kik táplálják a beteg eszméknek azokat a vírusait, amelyek Európát pusztulással fenyegetik. Kik azok, akik számára minden jobb és üdvözítőbb a kereszténységnél. Megtaláljuk köztük a nyugati hatvannyolcas kiöregedett reformkommunistákat, akiknek fogalmuk sincs a kommunizmus rémtetteiről, és azokat a neoliberálisokat, akik Allahot és Mohamedet is szerethetőbbnek tartják, mint Jézus Krisztust. Ám míg Marx és nemzetközi csapata legalább nyíltan megfogalmazta a kiáltványát, ezek csak sunnyognak, hazudoznak és átkozódnak. Európa csak ezek nélkül a kártékony férgek nélkül talál vissza Európába.
Vagy mégsem? Legfőbb ideje leborulni Mohamed nagysága előtt?
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/16. számában.)
