Mit rejthet az interetnikusság?
A Most-Híd politikusai, legutóbb Ravasz Ábel, a vegyespárt alelnöke, nagyon gyakran és előszeretettel hangsúlyozzák pártjuk interetnikus jellegét, amit az egyeztető tárgyalások során minden áron szeretnének megőrizni. Ravasz hangsúlyozta, hogy a pártoknak kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk egymás identitását. „Az MKP etnikai, a Most-Híd inkább interetnikus párt. Ez nem változhat meg” – jelentette ki a politikus.
A közelmúltban senki sem hallott még olyat, hogy az MKP soraiból valaki is megkérdőjelezte volna a Most-Híd interetnikus identitását. Bár az is jó kérdés, hogy mitől vált az egykori jugoszláv vagy csehszlovák politikai identitáskeret („jugoszlávok vagyunk”) többértelművé és elfogadhatatlanná különböző nemzetek és nemzeti kisebbségek számára. Viszont a jelenlegi helyzetben senki sem akarja ellopni a vegyespárttól az interetnikussságát és kirakatszlovákjait sem, akik már közel sem fognak annyi szlovák szavazatot hozni a pártkonyhára, mint legutóbb.
Az viszont érdekes Ravasz kijelentésében, hogy a Híd interetnikussága mellett az MKP etnikai jellege sem változhat meg. Ez már kicsit a párt belügyeibe való beavatkozásnak tűnik, mert miben is nyilvánult meg eddig a pártoknál ez a kétfajta identitástudat? Egyik párt sem utasítja vissza az együttműködés formáit a többséggel. Csak a vegyespárt ezt lépten-nyomon kihangsúlyozza, viszont az MKP is nagyon jól tudja, hogy csak a demokratikus gondolkodású többséggel képes eredményes lenni a szlovák törvényhozásban. Sőt, hamarabb volt interetnikusan együttműködő az etnikai párt a két Dzurinda kormányban, mint kollégapártja.
A vegyespárt interetnikussága ennek hangoztatása mellett a múltban főleg abban nyilvánult meg, hogy képviselőjelölt-listájukra felvettek és a parlamentbe juttattak szlovák nemzetiségű jelölteket is.
Többen ezt később azzal hálálták meg, hogy lemondtak mandátumokról, mint František Šebej, vagy kiléptek az őket mandátumhoz juttató pártból, lásd Lucia Žitňanskát, aki pedig 2016-ban a párt listáján az előkelő második helyen indult, közvetlen a pártelnök Bugárt követve. Az interetnikusság mellett esetleg még a szintén divatos multikulturalizmus szót is imitt-amott becsempészik a retorikájukba, hogy teljesnek tűnjön a sokszínűség.
Ezért nem kell sokat gondolkodni azon, hogy a jelenleg folyó egyeztetési tárgyalások során miért hangsúlyozza a Most-Híd újfent annyira a vegyességét a divatos interetnikus köpenybe bújtatva. Közös indulás esetén sem valószínű, hogy a két vagy négy párt együtt 8-9 százaléknál több szavazatot szerezne a parlamenti választásokon. (Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy külön-külön egyik sem ugorja meg az 5 százalékos parlamenti küszöböt, és a felvidéki magyarság nemcsak Európa Parlamenti, hanem szlovák parlamenti képviselet nélkül marad). Összefogásnál, kedvező esetben, ez a nyolc-kilenc százalékos eredmény 10-11 képviselőhelyet jelenthet a nemzeti tanácsban. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a pártok hogyan egyeznek meg a lista összeállításánál, kinek hány hely juthat az első tízben.
Nos, ezért van szükség közös és ütős program helyett az interetnikusság hangsúlyozására! Ezzel szándékozik most érvelni a vegyespárt, hogy a listán az első tízben őket megillesse hét hely, mert szlovák nemzetiségű jelölteket is indítanak. A maradék három helyen pedig osztozzon a többi három párt! Ez így egyáltalán nem tűnik kósernek, korai ugyan még elkiabálni, de valószínűleg ez lehet majd az összefogás megvalósulásának keréktörője.
Mondta is Ravasz Ábel: ha nem sikerül megegyezni az MKP-val, a párt kénytelen lesz egyedül indulni a választásokon. Csakhogy a megegyezésnek nem illik teljesíthetetlen feltételeket támasztani!
