Mit kíván a magyar nemzet(rész)?
Amikor Matovičéknak azon fő a fejük, hogy megegyezzenek a koalíciós partnereikkel, és minél hamarabb kormányt alakítsanak, hogy elosszák a minisztériumokban, valamint a parlamentben a tisztségeket, hogy összeállítsák a kormány programját, miközben dübörög a vírusjárvány, váratlanul levelet kaptak a magyaroktól, hogy ők kívülállóként mit követelnek, mit szeretnének látni a kormányprogramban.
Lehet persze morfondírozni a levélküldés időzítésének helyességén. Az tény, hogy a kormányprogram elfogadása után már késő lenne, az általunk megfogalmazott 14 pont közül több kimaradna. Az is tény viszont, hogy mindezt egy levélben elküldeni a kormányalakítóknak, a kormányprogram összeállítóknak ebben a zűrös időben nem a legszerencsésebb dolog. Az az ember érzése, hogy ez így, ebben a formában inkább csak egy magyar választóknak szóló üzenet, nem pedig a kormányalakító erőknek: megmutatni mindenkinek, milyen tökösek vagyunk, mi megfogalmaztuk és el is küldtük nekik. Arról pedig már nem mi tehetünk, hogy nem fogadták el… Ez ily módon ugyanolyan politikai utópiának tűnik, mint a másik lelemény, az előválasztás.
Sokkal udvariasabb és hatékonyabb módja a követelések benyújtásának és befogadásának a tárgyalás.
Ezt a módszert már elég régen feltaláltak! Az egyeztető tárgyalások során kell megvitatni a követelés egyes pontjait, esetleg szűkíteni vagy bővíteni őket. Csak utána lenne szabad nyilvánosságra hozni a végeredményt, nehogy kárörvendezve azon csámcsogjanak egyesek, hogy a 14 pontból csak 12 került be a kormányprogramba, kettő pedig kimaradt. Március 15. közeledtével amúgy is 12 pontban illik megfogalmazni a követeléseinket. De melyik kettő maradjon ki?
„Nemsokára meglátjuk, mit várhatnak a szlovákiai magyarok a következő 4 évtől. Elküldtük a 14 pontot I. Matovičnak, R. Sulíknak, B. Kollárnak és A.Kiskának.” - írja FB-os bejegyzésében Nagy József, az Összefogás politikusa.
Kérdem én: ezen fog múlni? Ha nem kerülnek be a jogos követeléseink an bloc a kormányprogramba, akkor durcásan félreállunk, vagy pörölünk? Esetleg parlamenten kívüli erőként az ellenzékkel fogunk majd egy húron pendülni?
A következő négy évre szóló kormányprogram összeállítása már a hajrájához közeledik. A régebben megfogalmazott 14 pontunkról érdemesebb lett volna egyeztetni még a választások előtt a kormányalakításra esélyes pártokkal. Akkor most nem kellene hirtelen falhoz állítani őket a követeléseinkkel, és villámgyors döntést kikényszeríteni belőlük a kormányprogramot illetően, amihez végül is ismerjük el szomorúan, nekünk kívülállóként elég kevés közünk lehet, nem vagyunk abban a pozícióban. Csak a jóindulatukon múlik, hogy az MKÖ által kért pontok bekerüljenek a kormányprogramba:
- A kisebbségi törvény elfogadása
- A törvény által garantált közszolgálati műsoridő biztosítása
- A tévéadók feliratozási kötelezettségének eltörlése
- Az állampolgársági törvény módosítása
- Az alkotmány preambulumának megváltoztatása - "Mi, Szlovákia polgárai…" a "Mi, a szlovák nemzet…" kifejezés helyett
- Az R7-es, az R2-es és R3-as gyorsforgalmi utak építésének folytatása, a déli városok elkerülő útjainak megépítése
- A déli vonatközlekedés fejlesztése és a gömöri személyvonatok visszaállítása
- Az új kormány biztosítson anyagi eszközöket a Lex Csallóköz követelményei alapján az érintett régió számára, leginkább a csatornahálózat és víztisztítók építésére és korszerűsítésére, a szennyező hulladék lerakatok és a régi környezeti terhek ártalmatlanítására
- A Beneš-dekrétumok kollektív bűnösségről szóló alkotmányellenes rendelkezései miatti szimbolikus bocsánatkérés a németekkel és zsidókkal szemben korábban gyakorolt bocsánatkérések mintájára
- A vizuális kétnyelvűség elősegítése és a regionális hivatalos magyar nyelv bevezetése a magyarok által lakott területeken
- A szlovák nyelv idegen nyelvi oktatási módszerekkel történő tanítása
- A déli régiók egészségügyi hálózatának hatékony fejlesztése
- A járási rendszer átalakítása a történelmi régiók szerint
- Állami idősotthonok építése délen és keleten
Talán kiegészíthető lehetett volna még a felsorolás a szülőföldön való boldogulásunkat szolgáló további pontokkal is, mint például a munkahelyteremtés, a mezőgazdaság támogatása stb. A választások előtt ezekről a követelésekről folytatott tárgyalássorozatnak pedig jó üzenete lehetett volna a felvidéki magyar választók irányába. Egyrészt az, hogy egyáltalán hajlandók velünk tárgyalni ezekről a dolgokról, másrészt az, hogy koalícióképes erőnek tartanak minket. Akkor még tárgyalási pozícióban is voltunk…