Mit kell tennie Matovičnak, hogy ne először és utoljára legyen miniszterelnök?
A kormánykoalíció nincs könnyű helyzetben. Egyelőre még nem tartanak ott, hogy a koalíció felbomoljon, de a kormány stabilitása szempontjából aggasztó a miniszterelnök bizonytalansága. A kormányfő mintha már legszívesebben bedobná a törülközőt. Matovičnak elment volna a kedve a kormányzástól?
Az biztos, ez korántsem az a szerep, ahol a partvonalon kívülről lehet mutogatni másokra, itt már bizony fel kell mutatni valamit. Ám Matovič most is azt teszi, amihez korábban is értett: ellenségeket és bűnbakokat keres.
Egy ideig ezt lehet folytatni, de hamarosan az út elfogy, s a miniszterelnök „barátai” könnyen eltáncolhatnak a közösen irányított kormányrúd mellől.
Igor Matovič mindig is igyekezett új dolgokkal előállni. Uralni a közbeszédet, a figyelmet magára terelni. Ezt tette ellenzéki politikusként, amikor rávilágított az akkori kormány hibáira, és ezt teszi most is, amikor az első vonalból kommunikál, és igyekszik a járványhelyzetet személyesen kézben tartani. Míg azonban ellenzéki politikusként ez a szerep kedvezett neki, a rivaldafényben boldogan és felelősségmentesen lubickolhatott, addig a mostani pozíciója már egy egészen más kommunikációt kíván.
Azt a kormányfő is érzi, valamin változtatnia kell ahhoz, hogy újra visszanyerje a mozgásterét, mert láthatóan fogy körülötte a levegő.
Csapata gyarapítása helyett egészen más taktikát folytat, már a szövetségeseit is megpróbálja legyőzni, lassan mindenkiben ellenséget vél felfedezni. Persze ilyenkor joggal felvethető, hogy a koronavírus-járvány miatti káoszban nehéz komoly és racionális döntéseket hozni, de ez akkor sem magyarázza meg azt a túlzott makacsságot, amivel a járványhelyzetet igyekszik kezelni. Matovič helyében célszerűbb lenne, ha legalább a járványkezelés mindennapi kérdéseiben hátrébb vonulna.
Ha így folytatja, a szövetségesei szépen magára hagyják, és kihátrálnak mögüle. Így nagyon nehéz lesz bárkire is ráhárítania a felelősséget, még a legvérmesebb szavazói is kénytelenek lesznek ráébredni, hogy valójában egyedül övé minden felelősség.
A járvány kezdetén elég volt az előző kormányt hibáztatni mindenért, egy ideig ez működött, ráadásul a választási győzelem lendülete egészen sokáig kitartott, a nyári koronavírus-adatok még segítettek is ebben.
A gondok később kezdődtek, amikor a nyári könnyelműség után a romló járványhelyzettel szembesülve a kormány kapkodni kezdett. Matovič ekkor döbbent rá, a járványhelyzet kezelése kicsúszott a kezükből. Ebben a helyzetben kezdte meg különháborúját Richard Sulíkkal, és fenyegette lezárással az országot.
Ez olyan pillanat lehetett, amikor már maga Igor Matovič is azt hitte, közeli és elkerülhetetlen a bukás.
A kormányfőt ismerve nem meglepő, hogy nem adta fel, hiszen a múltban is mindig megpróbált előhúzni valamit a tarsolyából, amivel újraépíthette magát.
Így érkeztünk el az országos tesztelés bejelentéséhez. Ahogy azt kollégám, Kolek Zsolt fogalmazta meg, 19-re lapot húzott. A lapjárás pedig kedvezett neki, az utolsó pillanatban minden összeállt, az országos tesztelést sikerként könyvelhette el.
Ekkor úgy tűnt, megint sikerült uralnia a közbeszédet, újult energiával és lendülettel érkezett meg Matovič ahhoz az újabb ötletéhez, hogy a tesztelést tovább kell folytatni.
Ilyenkor érvényes az a mondás, „ha egy üzlet beindul” – ezt gondolta a kormányfő is.
Ám a lendület valahogy alábbhagyott, és falba ütközött. A fal több akadályból tevődik össze. Az emberek nyugtalansága és frusztrációja ez egyik, amely a kormány zavaros és kapkodó kommunikációja miatt akár nagyobb zavargásokhoz vezethet. Gondoljunk csak bele, a szélsőséges erők mindig hangosak és agresszívek.
Matovič nem veszi észre, vagy nem akar vele szembesülni, de minél inkább próbálja megmagyarázni az adott helyzetet, annál nagyobb káoszt és nyugtalanságot okoz.
A legfőbb akadály pedig az, hogy figyelmen kívül hagyja a szakmai bizottság és a koalíciós partnerei tanácsait. Hosszabb távon pedig ez azt a korábbi állításunkat erősítheti, hogy Matovič egyedül marad, nem lesz kit legyőznie, mert már lassan mindenkit elüldöz maga mellől.
Az örökös harc és az ellenségkeresés végül mindig pofára esést eredményez.
A kormányfő úgy gondolta, hogy a Sulíkkal folytatott háborúból jól jön ki, de egyelőre nem így történt. Ehhez az kellett, hogy Sulík ne vegye magára Matovič támadásait, illetve szakmailag és higgadtan kezelje a helyzetet. Sulík számára ez végül meg is hozta a visszaigazolást, hiszen egy felmérés szerint az emberek nagy része Richard Sulíkban (58%) bízik a legjobban, ami a koronavírus-járványkezelést illeti. Ez pedig egy újabb jel arra, hogy Matovič fölöslegesen fut bele a hasonló csatározásokba, láthatóan vesztesként jön ki belőle.
Érdekesség, hogy Szlovákiában szinte az összes jobboldali jelzővel illetett kormány idő előtt felbomlott. (Kivételt képez az 1998-2002 -es Mikuláš Dzurinda vezette első kormány) Mindegyik kormánybukás az akkori kormányfők felelőssége volt. Ha a jelenlegi miniszterelnök nem változtat a hozzáállásán, könnyen lehet, hogy a Matovič-kabinet sem tölti ki a négyéves ciklusát.
De ne szaladjunk ennyire előre, a kormányfő mindig előhúzott valamit a zsebéből, amivel egy kis időre menteni tudta a helyzetet.
Matovičnak leginkább az hozhatja el a sikert, ha a járványügy helyett valami másra összpontosít. Például arra, amit a választások előtt ígért, miszerint megtisztítja az országot a Smer sötét örökségétől.
Jelenleg is ez zajlik, hiszen sorra tartóztatják le az előző kormányhoz kötődő korrupt vállalkozókat, exrendőröket. Ez a folyamat elég időt adhat Matovičnak arra, hogy beletanuljon a kormányfői szerepbe. Hacsak nem akar előrehozott választásokat, hogy újra ellenzéki politikusként tündököljön felszabadultan.
