Mise helyett mese - Pásztor Zoltán a sajtót hibáztatja
Többször foglalkoztunk portálunkon a húsvéti magyar misék elmaradásával Kassán, illetve azok szlovák misékkel való felváltásával, amelyek ellen egy helyi aktivista, dr. Fraenkel Emil nagycsütörtökön tiltakozó szöveget mondott el a magyar templomként számontartott Szentháromság-templomban, késleltetve ezzel a szlovák mise pontos kezdését.
Az üggyel kapcsolatban minden érintettet megszólítottunk, akik közül csak Pásztor Zoltán a magyar hívekkel foglalkozni hivatott érseki helynök nem kívánta, hogy nyilvánosságra hozzuk véleményét. Pásztor helynök nem a magyar hívek képviselője az érsekségen, hanem az érsekséget képviseli a magyar hívők körében, vagy ahogy hivatalos funkciója mondja, a szlovák-magyar vegyes közösségekben.
Húsvétkor egyetlen helyen lett volna magyar mise Kassán, a már említett magyar templomban.
Erre nem kerülhetett sor, mert a templom tulajdonosai , a jászói premontrei szerzetesek úgy döntöttek, hogy az idén nem Jászón, hanem a kassai templomban tartják meg az ünnepi miséket. Szlovákul. A premontrei szerzetesek erről a szándékukról tájékoztatták Pásztor Zoltánt, aki ezt tudomásul vette és egyetértőleg helybenhagyta.
Más templomban magyar mise szolgáltatását viszont nem kezdeményezte.
A helynök erről nem akart nyilvánosan beszélni, sőt engem is arra biztatott, ne foglalkozzak az üggyel. Pásztor Zoltán a múltban premontrei szerzetes volt. A premontrei rend a nagycsütörtöki tiltakozó akció után írásban fenyegette meg Fraenkel Emilt, hogy ha nem vonja vissza tiltakozó nézeteit, akkor kitiltatják a kassai egyházmegye összes szertartásáról.
Ekkor ismét megkerestük az összes érintettet, hogy mondja el a véleményét erről a kis-fatwáról.
A vonatkozó cikkünk megjelenése után egy nappal megérkezett Pásztor Zoltán állásfoglalása, amelyben a püspöki helynök - érthetetlen módon - a sajtót teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Érthetetlen egyrészt azért, mert Pásztor Zoltán olyan állításokat kér számon a sajtón, így - utalásszerűen - a ma7-sk-n is, amelyeket mi magunk nem állítottunk. De érthetetlen azért is, mert az ügy kirobbanása után (más egyházi méltóságok mellett) az elsők között adtunk lehetőséget neki arra, hogy nyilatkozzon az ügyben. Ő azonban ezzel nem kívánt élni.
Mivel Pásztor helynök nem nyilatkozik, a szlovákul miséző barátok viszont rá hivatkoznak, így csak rekonstruálni tudjuk, mi történhetett.
A premontreiek nem akartak a vírushelyzet miatt székhelyükön, a jászói apátságban szlovák húsvéti ünnepi miséket tartani, ezért úgy döntöttek, ezeket kassai templomukban, a „magyar templom“-ként számontartott Szentháromság-templomban tartják meg. Erről tájékoztatták Pásztor helynököt, aki – úgy tűnik – simán rábólinthatott: persze, csináljátok!
Megfeledkezett arról, hogy a gondjaira bízott kassai magyar közösségnek ez volt az egyetlen magyarul misét szolgátató helye húsvétkor.
Persze, csináljátok, a kassai magyarok úgyis nézhetnek magyar misét a tévében. A szlovák misék meg csak az idén lesznek emódon megtartva a legnagyobb ünnepen. Aztán minden visszáll a régi kerékvágásba. Ahogy az lenni szokott ilyen esetben.
Ez persze nem tetszett Fraenkel Emilnek, de innét már ismert a történet....
És akkor Pásztor Zoltán állást foglalt az ügyben: mindenről a sajtó tehet! Tehát nem ő, mint a szlovák miséket jóváhagyó püspöki helynök; nem a Kassán miséző jászói premontreiek; nem a vírushelyzet; sőt még csak nem a hangját hallató egyházjogi aktivista, hanem a sajtó, amelyik leírta ezt az egészet. Ha Pásztor főpapnak lenne inkviziciós joga, már mi is a máglyára vagy egy nápolyi gályára menők közt vonulnánk. Ez azonban a kisebbik baj, hiszen az ilyesmi inkább csak személyes problémát jelent.
A magyar közösség vesztesége ennél több, hiszen egy lépéssel megint közelebb került a nap, amikor a kassai magyarok temploma önmagát siratja majd el.
